Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. 207 aszálykár miatt országosan nem volt jó a kukoricatermés, nevetséges még feltételezni is, hogy összefüggő 10.000 katasztrális holdon senki sem tud gazdálkodni és azért nem volt termés. És mégis elutasították azzal, hogy nem az aszálykár volt az oka annak, hogy nem volt kukoricatermés, hanem az, hogy nem tudnak gazdálkodni. Nem lehet a mezőgazdaságot így kezelni, mert akkor kívánság, amely minden magyar ember kívánsága, hogy a magyarokat, ha kevesen vagyunk is, de egy egységbe fogjuk össze, nem fog beteljesedni, még ha szükség is van erre ebben a hazában, mert akkor a paraszt, aki a föld verejtékes műveléséből él, mindig ellenséget fog látni a közigazgatásban. (Szöllősi Jenő: Igazságtalan az adózás, az biztos!) Egy esetet fel kell hoznom a végrehajtással kapcsolatban is. A végrehajtási eljárás során azoknak a gazdáknak, akik adóhátralékukért végrehajtást szenvednek, lefoglalják az egész évi termésüket, lefoglalják az állatállományukat és az állatállomány takarmányozásához szükséges terményeket is. A törvény szerint a gazdának csupán egyhónapi élelmet, a jószágoknak pedig hathónapi élelmet hagynak meg. Szerintem a törvény végrehajtása így nem állhat meg, ezt valamikép módosítani kell, mert kérdem, hogy az a gazda, aki megette az egyhónapi élelmét, miből fog 11 hónapon át élni, ha a többit elviszik adóba, mert talán hátralékos tartozása van és miből fogja a jószágait a hat hónap eltelte után tovább takarmány ózni 1 Ki kell térnem a tanyavilág elhagyatottságára is. Tudjuk, hogy különösen az Alföldön óriási határokkal rendelkezik egy-egy község, 50—60.000, sőt 100.000 katasztrális hold is tartozik egy község határához, ami szerintem egészségtelen állapot, mert a várostól vagy községtől ( ilyen távolságra eredményesen, jövedelmezőn gazdálkodni nem lehet. De addig is, amíg ezek az állapotok megvannak, valamikép segíteni kellene a tanyavilág népén, amely a maga adójával, a közadók fizetésével mindenféle közintézmény fenntartásához hozzájárul, de ezért nem kap vissza semmit. Azt hiszem, a miniszter úrnak bizonyára tudomása is van róla, hogy ezek a tanyakörzetek, melyek 18—29 kilométer távolságra is vannak az egyes községektől, milyen elhanyagolt állapotban vannak. Példákat tudok erre felhozni, a valóságnak száz százalékig megfelelő tényeket hozok fel. A tanyavilág tanyái kövesút hiányában különösen télen teljesen el vannak vágva a községi központoktól. Nincs telefonjuk. Szerintem a legelső kívánság az volna, hogy a tanyavilágot a leggyorsabban telefonnal szereljük fel azért, hogy ha valami baja történik a tanyavilág népének, az emberek legalább érintkezést tudjanak keresni a hozzájuk legközelebb eső helységgel vagy központtal. A magyar nép szempontjából nagyon fontos volna, hogy bábák is legyenek ott, de, sajnos, ezeken a területeken bábái állások sincsenek. Vannak ugyan bábák a faluban, de igen kevesen és olyan távolságra, hogy a tanyavilág népénél számtalan újszülött látja meg a napvilágot bába nélkül. A mezőgazdaság érdekképviseletével kívánok még röviden foglalkozni. Erre megint az lehet a válasz, hogy igenis, vannak mezőgazdasági érdekképviseletek, ott vannak a mezőgazdasági kamarák, ott vannak a mezőgazdasági bizottságok. Én azonban ezeket nem tartom olyanoknak, amelyek a mezőgazdasági érdekeknek teljesen megfelelhetnének. {Ügy van! balfelől,) A mezőgazdasági kamarákat nem tartom ilyeneknek azért, mert nincs semmiféle önállóságuk, hogy valamit önállóan is elintézhetnének, a mezőgazdasági bizottságokat pedig azért nem tartom ilyeneknek, mert azok szét vannak tagolva Én, aki tagi a voltam a községinek, a járásinak és a vármegyeinek is, sokszor tapasztaltam, nögy a járási bizottságban ellentétes határozatot hoztak, mint a községiekben. Ha ezeket a határozatokat mind fölterjesztik a földmívelésügyi miniszter elé, tessék kihalászni a miniszternek, melyiknelk van igaza, vagy melyik után menjen. Ez a széttagoltság csak rovására van a mezőgazdaságnak, a mezőgazdaságot tehát valahogyan olyanformán kell megszervezni, hogy tömöríttessék. Legalkalmasabbnak látnám erre a vármegyei gazdasági egyesületeket. A községi mezőgazdasági egyesület beválasztott tagjaiból alakulnának a járási egyesületek és így tovább és akkor már vármegyei vonatkozásban egyöntetű határozatot tudnak hozni. (Tóth János: Volna megyei szervezet, de nem tart ülést! A Pest vármegyei nem tartott még ülést, mióta megalakult! — Zaj a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: A magánegyesületek! — Hendrey József: A kamara a törvényes érdekképviselet. — Megay Károly: Az egyik szabad társulás, a másik kény szertársulás! Nem szabad összekeverni!) Én egyiket sem tartom megfelelőnek a mezőgazdaság érdekeinek szolgálatára. Nagyon jól tudom, hogy más jellegű az egyesület, amely szabad társulás alapján jön létre, ellenben az a véleményem, hogy a vármegyei gazdasági egyesületet, amely szabad r társulás, ki lehetne fejleszteni úgy, hogy a vármegyén belül a mezőgazdasági érdekképviseletek ne legyenek széttagolva. Amíg az egyesületek így széttagolva maradnak és amíg a kamarának semmiféle önálló hatásköre nincs, talán anynyi sem, mint egy községi ipartestületnek, addig nem lehet azt mondani, hogy a mezőgazdaság érdekei kellő védelmet találnak. (Szöllősi Jenő: Kiszolgálják a nagybirtokot!) Az állategészségügy terén fel kell említenem, hogy nagyon sok helyen egész határokat lezárnak azon a címen, hogy ott száj- és körömfájás van. sertéspestis, meg nem tudom miféle állatbetegség ütötte fel a fejét. Természetes dolog, hogy az állatbetegségek ellen a gazdák is küzdenek, a gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy sokszor talán nincs is szükség arra, hogy lezárják az egész határt és azt hónapokig zárva tartsák, mert ennek csak a mezőgazdaság vall'a kárát. Amikor adófizetési és más kötelezettségek teljesítésére kerül a sor, a lezárt községekből nem tudnak vasárra menni az állatokkal és teljesen megakad a mezőgazdasági vérkeringés. (Hendrey József: Egész exportunk ettől függ!) Tudok esetet, 'hogy le volt zárva a környék és amikor a község nyomást gyakorolt az intézőkre, mégis ki lehetett onnan vinni az állatokat és nem történt semmi baj. Nem akarok senkit vádolni, de az mégis bizonyos, hogy nagyon sú r lyosan érinti a mezőgazdaságot, ha sok helyen talán tervszerűen is tovább tart a lezárás, mint kellene. Az állattenyésztéssel kapcsolatban legyen szabad arra is rátérnem, hogy egyes vidékeken úgy a sertés, mint a baromfi tömegesen púsz 4-