Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

208 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. tul el, még pedig nem azért, mintha a mező­gazda, a kisgazda nem tndná az oltások jelen­tőségét, nem azért, mert a baromfioitás elő­nyeivel nincs tisztában, hanem azért, mert voltak és vannak esetek, amikor a szérum olyan drága, mint a jószág maga. Egy példát Jiozok fel. Egyszer egy gazdasági felügyelővel utaztam. Amikor szóba került, hogy neki is .gazdasága van és megkérdeztem, foe vannak-e oltva a jószágai, a gazdasági felügyelő azt mondta: nincsenek (Mozgás jobbfelől.)' é» ő is elismerte, hogy ezzel a szérumnál az alacsony jószágáraknál szinte lehetetlen dolgozni, mert nem tudják a szérum árát megfizetni. Ugyanez áll a műtrágya-árakra. Nem azért nein veszik a kisgazdák a műtrágyát, mert nincsenek tisztában a műtrágya jelentőségével és nem azért, mert sajnálják a fáradságot, meg az időt, hanem mert a mezőgazdák is né­zik azt, hogy érdemes-e vagy sem. A mű­trágyaárak is olyan magasak, hogy a sokszor 3—10 pengős búzaárak idejében csak ráfizet, aki műtrágyáz. Örömmel üdvözlöm egyébként a földnií­velésügyi miniszter úrnak azt az elhatározá­sát, amely a költségvetésből is kitűnik, hogy egyes helyeken, ahol erre mód és alkalom kí­nálkozik, vízi telepeket, vízi műveket kíván lé­tesíteni. Különösen köszönöm a miniszter úr­nak a Békés környékén végzendő mederrende­zési munkálatokra előirányzott 65.000 pengőt, mert hiszen nagyon jól tudom, hogy milyen előnyök fognak itt mutatkozni, amikor a drága vasúti fuvar helyett vízi úton fogjuk tudni a gabonát szállítani. Ez a mezőgazda­ságot nagymértékben meg fogja segíteni. Ter­mészetesen ez akkor ér sokat, ha tárházak is fognak épülni. Zsidó tőkebefektetések már idáig is jelentkeztek, de szeretném, ha nem kel­lene ilyen pénzeket igénybe venni, hanem a lakosság összeállásával és a kormány segítsé­gével magunk tudnánk tárházakat építeni. Pár szóval a hegyközségi törvényre is ki kívánok terejszkedni. Az egész országban nagy felzúdulást keltett a hegyközségi törvény. Nem ismerem ennek jelentőségét 'azokon a vidéke­ken, ahol nagyterületű szőlőbirtokok és egyéb nagy gyümölcsösök vannak, ellenben ismerem a jelentőségét azon a vidéken, ahol én lakom, ahol legfeljebb 2, 3 vagy 5 négyszögöl kertje vagy gyümölcsöse van valakinek. Ilyen helyen bizony nem nagy szükség van arra, hogy hegy­községet létesítsünk. ' A negyközségi törvény ellen egyébként semmi kifogásom sincsen bizonyos vidékekre nézve, ellenben a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, nem léhetne-e ezt re­vízió alá venni azokon a vidékeken, ahol 2—3 négyszögöl területnyi beültetett szőlők van­nak. Szeretném, ha a direkttermő szőlők, ame­lyeket talán nem is bor kisajtolására ültettek és tartanak, hanem kimondottan a családoknak szőlővel való ellátását célozzák, (Ellenmondá­sok a középen.—-Baross Endre közbeszól) kivé­tetnének az alól a rendelkezés alól. hogy azo­kat ki kelljen irtani. Ezeken a vidékeken talán a hegyközségi rendszer megszüntetését is keresztül lehetne viinni, mert ezek külön kiadást jelentenek az amúgy is nehéz gazdasági viszonyok között lévő lakosság számára. Befejezem beszédemet, bár még több dol­got el szeretnék mondani a munkásközvetí­tésről, de tudom, hogy az idő kevés. Befeje­zem azzal, hegy én szeretném a legjobban, ha azok helyett a gyűlölködő és egymást meg nem értő hangok helyett, amelyek az egyes társadalmi osztályok (között bizonyára a (ke­nyéririgység miatt merülnek fel, az a gesztus, amelyet nagyatádi Szabó István, az ő emléke­zetes kéznyujtásával adott, nem csupán jel­kép maradna, hanem élő valósággá is válnék. (Helyeslés balfelől.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ámak (második bekezdésére való utalással a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóz­tassék megengedni, hogy beszédemet köszönet­tel kezdjem, köszönettel a Mindenhatónak, hogy lehetővé tette, hogy ezt a földmívelés­ügyi költségvetést én terjesszem be, hiszen húsz év óta nem volt olyan földmívelésügyi miniszter ebben az országban, aki ne szeretett volna olyan költségvetést a Ház elé terjesz­teni, amely nemcsak a csonka ország földmí­velésügyi vonatkozásairól, hanem a bécsi döntés folytán és Kárpátaljának hozzánk csa­tolása következtében megnagyobbodott Ma­gyarországnak földmívielésügyi kérdéseiről gondoskodik. (Éljenzés és taps.) Köszönetet kell mondanom a Ház minden egyes tagjának, pártállásra való tekintet nél­kül azért, hogy a földmívelésügyi tárca költ­ségvetését a honvédelmi tárca után az ország szempontjából a legfontosabb tárcának tekin­tették. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) En mint földmívelésügyi miniszter természetesen magam is ennek tekintem, és igyekeztem is a költségvetést előkészítő tárgyalások során a földmívelésügyi tárca részére minél nagyobb részt biztosítani. Itt köszönetet kell monda­nom a pénzügyminiszter úrnak, aíki belátta ennek szükségességét (Éljenzés.) és segítő ke­zet nyújtott nekem ebben a munkában és küz­delemben. Neki köszönhető az, hogy a vissza­csatolt Felvidék és Kárpátalja földmívelés­ügyi kérdéseit, vonatkozzanak ezek a földmí­velésügyi köziigazgatásra, állattenyésztési, ter­melési kérdésekre, vagy a vízügyi kérdésele rendezésére, sikerült belevennem ebbe a költ­ségvetésbe, úgyhagy ott is meg fog indulni az a munka, amely azokon a részeken húsz éven keresztül nem magyar impérium alatt folyt. T. Képviselőház! Nemrégen nyújtottam be, nemrégen tárgyalta le a t. Ház földbirtok­politikai javaslatomat, amelynek következté­ben a kisbirtokok száma nagymértékben sza­porodni fog az országban. Már akkor említet­tem, hogy szükséges, hogy ezeknek a gazdál­kodását intenzívebbé, belterjesebbé tegyük, hogy terméskiesés ne legyen ebben az ország­ibaai és már akkor is említettem, hogy ennek a célnak szolgálatában elsőrangú fontosságúnak és elsőrangúan szükségesnek tartom a szak­oktatás minél nagyobb fejlesztését és fokozá­sát; fejlesztését és fokozását olyan értelem­ben, hogy minél nagyobb tömeg részesüljön a helyes és: célirányos gazdálkodás alapvető tudományában. Itt nem az akadémiáknak fej­lesztéséről és fokozásáról kell elsősorban gon­doskodunk, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) hanem gondoskodnunk kell azon iskolák és azon tanfolyamok számának szaporításáról,

Next

/
Thumbnails
Contents