Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

194 Az országgyűlés képviselőházának 53. lesz birkagomolya és juhtúró Magyarországon, melyen majd később keresni is 'éhei. Ami a birkahúst illeti, a budapesti házi­asszonynak az a véleménye, hogy ha bemegy egy mészárszékbe és azt mondja, hogy birka­húst kérek, hát akkor faggyút kap és cuvág­ként csontot. Abból azután nem kér többet. Megjártuk Franciaországban is, oda is vittünk ki hús-birkát. A franciák megvették, de te­kintve, hogy a vevőt csak egyszer lehet be­csapni, mégegyszer nem vetrek tőlünk birkát. Franciaországban idén nyáron a birkahús ára 15 frank, a faggyú ára pedig másfél frank. Ott disztingválni tudnak és a háziasszonyok igényeit a mészárosok és termelők igyekeznek is kielégíteni. Ha Magyarországon effektive nem csontot és faggyút fognak a vevőnek ki­adni; ha továbbá megmagyarázzák a gazdának azt, hogy a birkát nyúzva kell szállítaui, akkor majd máskép lesz. Mert az élő birka nem bü­dös, csak a levágott birka veszi magába a bundaszagot. így kerül a birkahús Budapestre és így nem csoda, ha nem szeretik, s nem cso­da, ha a férj, amikor hazamegy, mindjárt meg­érzi a lakásban a birka szagát s azt mondja a feleségének, hogy: inkább a vendéglőbe me­gyek ebédelni. Párizsban húszszorannyi birka­húst fogyasztanak, mint sertéshúst. Budapes­ten megfordítva van a dolog. A vevőnek nem tengerin hizlalt, faggyú meg csontból álló, bundaszagú juhhús kell. Ezen változtatni kell s akkor Magyarországon a juhászati probléma autarchikus alapon megvan oldva. Még csak egyet. A sertések vágási díja ki­logrammonkint a budapesti vágóhídon 6—8 fil­lér, a marháé 7'7 fillér, a birkáé 9 fillér, a bárányé 12 fillér. Ilyen módon persze juhászati propagandát nem lehet csinálni Magyarorszá­gon. A hátralévő időt arra akarom felhasz­nálni, hogy a 12. címhez szóljak hozzá. Magyarországnak tudniillik igen nagy olajszükséglete van, amelyet eddig jórészt kül­földről hoztunk be. A növényolajszükséglet fe­dezésére az olajnövények termesztését mint­egy 150.000 holdra kellene kiépíteni. A termő terület ma körülbelül 98.000 katasztrális hold. Itt a Futura által kezdeményezett és a földmí­velésügyi miniszter úr által alátámasztott ak­ciót mindenesetre még sokkal nagyobb tempó­ban kellene kiépíteni, mert egyrészt a behozott olaj-nyersanyag értéke mintegy négymillió pengőt tesz ki, másrészt pedig azért, mert Ma­gyarországon fontos kérdés az állatok takar­mányozása, még pedig elsősorban a fehérje­szempontból és a fehérjekérdés fedezésének egyik alapvető momentuma az olajpogácsa. E nélkül Magyarországon eredményes állatgaz­dálkodás nem lehetséges és nekünk ma a ha­zai termelésen felül mintegy 1600 vágón olaj­pogácsára van szükségünk. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ezt az 1600 vágón olajpogácsát az olaj mag­vetőterületek szaporítása révén idehaza is elő lehet állítani. Az így megtakarítható pénzösz­szeg mintegy 1,600.000 pengőt tenne ki, vagyis az olajnyersanyagnál és az olajpogácsáknál együttvéve 5,600.000 pengőt. Esetleges hiányo­kat a lucernatermelés szaporításával tudnánk kiegészíteni, amiről majd Piukovich igen t. ba­rátom fog beszélni. Meg akarom még említeni, frpgy az egyes olajok mire szükségesek.^ A len­-otaj szükséges különféle kencék előállítására, a repceolaj technikai célokra és ételzsír gyár­ülése 1939 november 17-én, pénteken. tására, a napraforgóolaj szappangyártásra, és bizonyos mennyiség szükséges a Kárpátalja alimentálására is. A szójaolajnak körülbelül ugyanaz a célja, a ricinusolaj pedig szükséges a repülőgépipar részére. A szappangyártás al­kalmával az olajból, mint melléktermék, nye­rődik a glycerin, amely a hadiipar céljaira nélkülözhetetlen. Mindebből látjuk, hogy az autarchikus gondolat a nemzetvédelmet nem­csak szolgálja, hanem annak alapvető ténvc­zöje is. Itt szükséges intézkedésként említem fel. hogy a kormány nemcsak e cikkek termelését igyekezzék kiépíteni, hanem biztosítsa ezeknek a termelési ágaknak folytatólagosságát is. Ha az 1922 : XII. te, amely az iparnak nagy ked­vezményeket nyújt, a dekonjunktúra idejében is fenntartatott a mezőgazdaság rovására, ügy nem szabad annak előfordulnia, mint 1937-ben volt, hogy egy nagy ricinusmagterme­lés folytán a mag nem volt értékesíthető, s erre a termelő cégek tetemesen visszafejlesz­tették a ricinusvetőterületet, mely ma a hon­védelem számára hiányzik. Egy másik fontos mezőgazdasági cikk az önellátás terén mindaz, ami textília. Elsőnek említem itt a kendert és jutát. Kenderből kivi­lelünk van, mégpedig a kender olyan részeit visszük ki, amelyeket idehaza nem használunk fel, mert speciális, célokat szolgálnak, jutából ellenben igen tekintélyes mennyiséget hozunk be. mintegy 600 vagont. Ezt a 600 vagon jutát teljes egészében pótolhatnánk kenderrel. 36ft vágón kender volna erre szükséges, és evégből a kender vetésterületét a jelenlegi 17.000 ka­tasztrális holdról 25.000 katasztrális holdra kel­lene felemelni. Zsákra és ponyvára tudvale­vően a mezőgazdaságnak és hadseregnek egy­formán van szüksége: ez tehát egyben nemzet­védelmi cikk is. A kenderzsák bevezetése a zsák árát a jelenlegi 1 pengő 50-ről 2 pengő 60-ra emelné fel. A földmívelésügyi kormányzatnak azonban megvan a lehetősége arra, hogy úgy, amint alátámasztja a lentermelést, s alátá­masztja a búzatermeztést, a kendertermesztést is alátámassza és ezzel a zsák árát úgy nivel­lálja, hogy a kenderzsák tartósabb volta arány­ban legyen az emelkedett árakkal. Mint következő tétel jelentkezik a len. iteii­bői szükségletünk — itt fonál-lenről van szó és nem a maglenről — 180.000 métermázsa len­rost. Ez fedezi a belföldi szükségletet és a hazai ipar által fel is dolgozható. A hiányzó vetés­terület itt 4000 katasztrális hold, amelyet min­den további nélkül be lehetne állítani. A len, tudvalevően igen sok cikk gyártására szüksé­ges, és nem tudom megérteni, miért kell azt Észtországból, Írországból és egyéb helyekről behozni, amikor Magyarországon is elő lehet állítani, különös tekintettel hogy a len­fonal speciálisan kisgazda növény. Termelés« Magyarországon éppen azért beteg, mert ura­dalmakban termelik. A lenhez rendkívül sok szakértelem, szeretet, meleg talaj és munkás­kéz kell. Ezt a munkáskezet csak a kisgazdasá­gok tudják produkálni, ós éppen a földbirtok­pareellázással összefüggésben melegen ajánla­nám, hogy ezt a lentermelést a jövőben kizá­rólag a kisgazdaságokba vezessék be. Meg va­gyok győződve arról, hogy akkor Magyar^ ország lenproblémája fedezni fogja a belföldi szükségletet. Miután az árkománybiztosság a lenfonál árának felemelését nem engedélyezte,. a földmívelésügyi kormányzat igen helyesért a termelők segítségére sietett és a lenrost árá-

Next

/
Thumbnails
Contents