Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ü nak alátámasztásával biztosította azt, hogy a gazda is megtalálja számítását és a fonál is megmaradjon az eddigi árban. Befejezésül meg kell még említenem a pamutot, amelyet száz százalékig külföldről liozunk be. A pamutbehozatal 30 millió pengőt tesz ki, 2500 vagonnyi mennyiségben. Ezen csak úgy tudunk segíteni, ha a pamutszükségletet részben szurrogátumokkal való keverés révén pótoljuk. Itt mint egyik, 5—10%-ban alkalmazható keverési cikk jelentkezik a maglen rostjából nyerhető cotonin. Most értesültem arról, hogy egy érdekeltség éppen foglalkozik ezzel, és nagyon örvendek, hogy ezt a kérdést Magyarországon felkarolták. A másik a cellulózéfonál, amelyet fából nyernek, de amelyet külföldről kell beszereznünk, ha ugyan kapnánk, mert úgy Németországban és Olaszországban ma lőgyapotot gyártanak belőle. Minthogy a pamutnál 15—16%-os arányú cellulózefonál keverés van elrendelve, textiliparunk bizonyos nehézségek előtt áll. Itt bizony szükség volna arra, hogy Magyarországon is legyen egy cellnlózegyár és hogy a cellulózenyersanyag előállítására bizonyos lépések történjenek. Hoc tempore lehet Magyarországon is cellulózét készítem elsősorban kukoricaszárból a decentralizált kisipar révén, de pro futuro számítani kellene arra, hogy a cellulózé és a cellulózéból nyert fonál hasznosítása okvetlenül emelkedni fog. Ezért bátor volnék a földmívelésügyi kormányzat figyelmébe ajánlani, hogy azt a sok rossz magyar tölgyfaerdőt méltóztassék bükkfával alátelepíteni, hogyha 30—40 esztendő múlva a technika már ott fog tartani, hogy bükkfából inget lehet csinálni, akkor Magyarországon legyen elegendő bükkfa, amelyet a cellulózegyártás nyersanyagaként fel lehet használni. Ebből a cellulóze-műrostból és cotoninból a pamutszükségletek mintegy 33%-át lehet fedezni, mintegy 1700 vagont azonban mindenhogy importálnunk kell. Ezzel az idő rövidségére Való tekintettel be is fejezem azokat a megjegyzéseimet, amelyeket az autarchia szempontjából a költségvetéshez akartam fűzni. Befejezésül csak azt mondhatom, amit már beszédem elején mondtam, hogy mindenkor be fogom látni, hogy nem itt termelt cikkekből hiány adódhatik elő, de egy mezőgazdasági országban nem szabad annak előfordulnia, hogy rendkívüli állapotok esetén például a budapesti tejszállítás 450.000 literről mondjuk 150.000 literre essék le. Ez fehérjekérdés, és a fehérjének meg kell lennie. A tehenészeteknek nem szabad leállaniok, és nem szabad megtörténni© annak, ami 1914-ben történt, hogy míg azelőtt a tehenek 4000 liter tejet hoztak egy esztendőben, a háború kitörésével ez egyszerre 1000^-1500 literre essen le. Ezt a budapesti ember és a fogyasztó soha sem fogja megérteni. Mi, katonák sem értettük meg, hogy miért kellett a kabátunkat csalánból szőni, és miért kell Magyarországon a bőrt az állat hátán kivinni és Argentínából ismét behozni. Egyáltalán nem értjük meg azt, hogy egy mezőgazdasági országban mezőgazdasági cikkekben hiány állhat elő. S én itt evégből a földmívelésügyi miniszter úrhoz azzal a kéréssel fordulok, méltóztassék egy átfogó agrár programmal az autarchikus gazdálkodás kérdéseit felkarolni. A költségvetésben — amint örömmel láttam — a fedezet erre megvan, a földmívelésügyi miniszter úrban pedig megvan a szakismeret és az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. íse 1939 november 17-én, pénteken. 195 energia a problémák megvalósítására. így meg vagyok győződve arról... Elnök: Méltóztassék befejezni. vitéz báró Roszner István: ...hogy ha mi ezt a három tényezőt egyesítjük, akkor a mezőgazdaság ügyei mind a termelés, mind a fogyasztás érdekeinek szempontjából megfelelően nagy mértékben előre fog haladni. A tárca költségvetését örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a közepett. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Eitner Ákos! Elnök: Eitner Ákos képviselő urat illeti a. szó. Eitner Ákos: T. Ház! Szándékosan tettem, hogy első parlamenti felszólalásomat éppen a földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatban mondom el, nemcsak azért, mert magam is gyakorlati gazda vagyok és egész eletemet a falu népe, a földmíveléssel foglalkozó emberek között töltöttem, hanem azért is, mert az ország legnagyobb, 108 községes választókerületének vagyok képviselője, amely nagy többségben küldött ide a képviselőházba, és a kerület túlnyomó többségében, sőt azt hiszem». teljes egészében az agrárlakosságból tevődik össze, tehát meggyőződésem mellett kötelességem is, hogy ennek a néprétegnek érdekében szót emeljek. Erős meggyőződésem, hogy ha a magyarság sorsán segíteni akarunk, akkor a segítést elsősorban a falu népén, a magyar parasztságon kell megkezdeni, mert köztudomású és vitán felül áll, hogy ha a magyar falu népének, a magyar parasztnak jól megy a sora és pénze van, akkor ennek áldásos hatása érezhetővé válik az iparban, a kereskedelemben, sőt majdnem minden társadalmi réteg körében. Ha a parasztságnak pénze van, akkor abból nem perzsabunda, nem felesleges fényűzési cikk vagy ékszer lesz, hanem közszükségleti cikk, csizma és ruha, jobb gazdasági felszerelés, tehát a parasztság pénze mindenesetre rijabb lendületet visz bele gazdasági életünkbe és megindítja, illetve egészségesebbé teszi annak vérkeringését. Meg kell állapítanom, hogy földmíveléssel foglalkozó lakosságunk az ország legértékesebb, legszorgalmasabb néprétege és nemzeti szempontból is mindig a legmegbízhatóbbnak mutatkozott, és túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az 1919-ben lezajlott, tévesen kommunizmusnak nevezett zsidólázadás is éppen a magyar parasztság egészséges és józan életösztönén és ellenállásán tört meg. Ez a réteg adja hadseregünk zömét, ez adja csendőr- és rendőrlegénységünket és az altiszti kart, sok közéleti kiválóságot termel ki magából és verejtékes munkájából fizeti, nehezen bár. az adónak is a legnagyobb részét, mégpedig nem éppen arányos és igazságos megosztás alapján. Azt, hogy adórendszerünk nem igazságos, azt hiszem, a t, túloldal sem vonja kétségbe, (Bencs Zoltán: De igyekszünk megjavítani!) niszen a választások alatt plakátokon hirdették, hogy igazságosabb adórendszert követelnek, ami azt jelenti, hogy a mostani igazságtalan. T. Ház! Ha a földmívelésügyi tárca költségvetésébe beállító It összeget nézzük, amely csak 70 millió pengőben van megállapítva, akkor meg kell állapítanunk, hogy a földmívelésügy még mindig mostohagyermekként kezeltetik ebben az országban. Állandóan azt halljuk a túloldalról, hogy nem jut és nincs több pénz 26