Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. 191 Hogy képviselő földet vett volna, az ki van zárva!) A képviselő úr éppúgy tudja, mint én; ez jó Rajniss-féle megjegyzés. Hogy kicsoda, azt éppúgy tudja, mint ,én, sőt ha jól emlékszem, meg is írta. ez a legérdekesebb. (Derültség.) Arról van szó, hogy a Ház az én indítványomat valószínűleg az ügyvéd-kép viselők baráti körének inspirálására annakidején nem fogadta el. Ezt nem tudtam megérteni, csak amikor megnéztem az új földbirtokokat, akkor mindjárt megértettem mindent. Örülök és üdvözlöm a mélyen t. miniszter urat, hogy bár a múltkor indítványomat a Ház nem fogadta el, de ugyanakkor, amikor a részleteket tárgyaltuk, egy közbeszólást tettem és azt mondottam, mi lesz az ügyvéd-képviselőkkel a 1 oiü birtokreform végrenajtásánal. Erre a miniszter úr nagyon korrektül és nagyon helyesen jegyezte meg, hogy: remélem, — ha jól értettem, így mondta — nem fognak a földbirtokreíorm tárgyalásánál ügyvéüi ténykedést kifejteni. Mert jói értsük meg: nem az ügyvédhez mennek, hanem a képviselőhöz, (L gy van! jooofetol.J Amikor hozzá mennek, akkor az ügyvedet játssza ki, amikor pedig belep a minisztérium kapuján, akkor az ügyvédi okievei lemarad s akkor a képviselői mandátum a belépőjegy. (Kajniss Ferenc: ü'og az menni!) Én meg vagyok győződve róla, hogy vagy a végrehajtási utasításban, vagy más úton, de valamilyen formában ezen segíteni keli, mert ezt én nem tartom etikai alapún aiió uoioguait. (Ügy van! Ugy van! joöoíetol.j ÍN agyon sok szegény keresztény ügyvéd van, aki rá van utalva arra a keresetre; hagyjuk ki a kijáró képviselőket és bízzuk az ügyeket a szakértő ügyvédekre. (Helyeslés. — Kajniss Ferenc: Tegyék le az igazgatósági tagságokat a Ház asztalára!) lUnök: Csendet kérek! Meskó Zoltán: T- Képviselőház! Én azt hiszem, hogy ha jobb belátásra nem iutnak azok, akik még ma sem látják, hogy más idő kot élünk, ha jobb belátásra nem jutnak azok-, akik nem veszik észre, hogy az élet halad, hogy a nagyvilágban, különösen a földbirtok terén, a földbirtok helyesebb megosztása terén mi történik, ha nem térnek jobb belátásra azok, akik bizonyos rádióbemondásokat nem hallanak, akkor későn fognak észheztérni. Mert ha annakidején Darányi Ignác szelleme hatotta volna át az akkori intézőköröket és a telepítés folytán meg lett volna a magyarság és a székelység között nem a korridor, hanem a természetes öszszekapcsoló magyar rész, akkor most sokminden más képet mutatnia. Ha nem az Albina vásárolta volna a magyar földeket, hanem becsületes földreformot csináltunk volna, akkor az ország megcsonkítása sem fájna olyan nagyon, mert nagyon közel lennének hozzánk a testvéreink és nem korridor útján kellene esetleg majd velük érintkeznünk. (Ügy van! Ügy van!) Én ezt a kérdést, igenis, a honvédelem kérdésének tekintem (Ügy van! Ügy van!) és én talán jól ismeretm az okokat is, hogy miért nem fogadták el azt az indítványomat, amelyet a múltkor tettem, amikor azt mondottam, hogy Maginot- és Siegfried-vonal helyett Horthy vonalat építsünk. Horthy-vonalnak neveztem azt a bizonyos 30 kilométeres sávot. Nem ismétlem meg ezt az indítványomat, mert nem akarom, hogy újból leszavazzanak. (Zaj a középen.) Hiába terjesztem be az indítványomat, megint nem szavazzák meg, kár tehát beterjeszteni, mert megint csak egypáran felállunk itt ezen az oldalon és a dolog el van intézve. Remélem azonban, hogy csak formailag van a dolog ezzel elintézve, mert lényegben ennek a kérdésnek benne kell élnie minden magyar földmívelésügyi miniszter szívében. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang jobbfelől: Benne is él!) Minden magyar embernek éreznie kell annak szükségét, hogy a határon megbízható magyarok legyenek, akik megbízhatók keresztény szempontból is. Ez különösen most fontos, amikor atheista áramlatokat könnyen át lehet csempészni a határon. Szükséges, hogy ott legyen a krisztusi vért és a haza védelme. Erre a kettőre van szükség. (Ügy van! Ügy van!) r Mélyen t. Képviselőház! A magam részéről tisztán csak azért, mert a kormány általános politikájával nem értek egyet, (Egy hang jobbfelől: Még meggondolhatja!) nem fogadom el a tárca költségvetését. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: vitéz Roszner István báró. Elnök: vitéz Roszner István báró képviselő urat illeti a szó. vitéz br. Roszner István: T. Ház! Egy harci zajból feldúlt világ közepette, mintha a békének és nyugalomnak szinte hihetetlennek látszó szigete lenne, áll itt Magyarország, s mialatt éles szemmel figyeli a körülötte zajló eseményeket, megfontolt munkával, alkotmányos szellemével építi ki a népi erőin az államerőt. Ez az a kép, amely mindenkit, aki tárgyilagosan szemléli a magyar életet, megragad és amely látszólag ellenmondás a magyarságnak szinte tradicionális lelki hevülékenységével szemben, de ez a nemzet, amely már végigküzdött egy négy és féléves világháborút, majd utána végigpróbálta a forradalmak minden skáláját és végül húsz évig tűrte a trianoni békediktátum szörnyű bilincseit, megtanulta az önuralmat és a távlatokban valógondolkodást. (Ügy van! Ügy van!) A mi nemzedékünk tudja, hogy az évek csak az egyes emberek életében jelentenek időszakot, a népek életében csak múló pillanatok és nekünk nagy nemzeti célkitűzéseink szem előtt tartása mellett csak egyre kell ügyenünk, hogy abből a káoszból megerősödve és hatalmasabban kerüljünk ki. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ezért helyes az a politika, amely azon fáradozik, hogy távoltartson minket a bonyodalmaktól és a bizonytalan kimenetelű kaland helyett az építés útját válassza. Igen, építeni, mégpedig a lehető legjobban megalapozva és a lehető legnagyobb tempóban, egyrészt, hogy amit építünk, viharálló legyen, másrészt, hogy minden percet kihasználjunk, mert az építési lehetőség időtartamának megállapítása, sajnos, nem kizárólag mitőlünk függ. Építőpolitikának nevezem mindazt, ami nemzetvédelmünk megerősödését szolgálja, amely nemzetvédelmet nem kizárólag a fegyverek képviselnek, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hanem talán elsősorban az a szellem, amely a harci eszközt fegyverré teszi és az államerőnek az a formája, amely gondosan ápolja a földből táplálkozó gyökereit, jól tudva, hogy örök élet csak ezekből fakad. S ma, amidőn minden rádió és újság csak újabb fegyverbeszólításokról, fenyegető jegyzékekről és az ököljog árnyékában lezajló reménytelen tárgyalásokról hoz hírt. akkor mi, t. Ház, mindenekelőtt alázatos lélekkel kell hogy hálát adjunk a Mindenhatónak, hogy ilyen viszonyok között is módot és alkalmat