Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
192 Az országgyűlés képviselőházának r 3. adott nekünk építőmunka kifejtésére. {Ű'gy \ van! Úgy van! a jobboldalon.) Építőmunka, tartós munka, gyors munka — ez az a három kívánalom, mellyel ma a nemzet a kormányzat felé fordul és tekintve, hogy a kormányzat cselekedeteihez úgy a bírálatot, mint a hozzájárulást a törvényhozás adja ínég, a felelősség teljes súlya kell hogy áthasson mindenkit, akit a nép bizalma a mai időkben mint törvényhozót ideszólított Ennek a felelősségérzetnek kell áthatnia minden tettünket és minden szavunkat. Ennek a felelősségérzet- ! nek kell féket tennie túlzott egyéni ambíciókra és pártérdekekre egyaránt, mert oly súlyos időkben, mint ma, egyéni és pártszempontok Tiak el kell törpülnie, annak felismerése előtt, hogy mindnyájunknak elsősorban magyaroknak kell lennünk és féladatunk Cvsak egy lehet: a hazát becsületesen szolgálni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szinte csodálatos, hogy a mai időkben, amikor a politikusok szinte versengenek, hogy ki az igazi jobboldali, a jobttaldaliságnak egyik alapvető tételével, a magánérdeknek a közérdek alá rendelésével sokan lelkükben nem számoltak le (Ügy van! Űgy van!) és előadódik az, hogy a politikus, mint olyan, szélsőjobboldali, ele az egyén saját személyében ortodox liberális marad. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Egyik a teória, másik a praxis!) Szinte csodálatos ez a dolog, pedig t. Ház, az a generáció, amely j résztvett az 1914—18-as háborúban, látott már olyan aratást, amely rosszul megművelt talajba vetett hibás magból kelt. S amikor ott tetvesedtünk a lövészárokban vagy ott próbáltuk szárítgatni lucskos csizmánkat a csak füstölni akaró tábortüzek mellett, de sokszor elmondtuk, hogy ezt a háborút valahogy máskép kellett volna előkészíteni. És amikor este megkaptuk azt az egésznapi kosztunkat, amely igen gyakran csak penészes kukoricakenyérból állott és összehúztuk magunkon fázósan a köpenyt, amely már nem gyapjúból, hanem csak csalánból készült s olvastuk azt az otthonról jött postát, amelyből azt láttuk, hogy odahaza alig van már tej és vaj, alig lehet zsírt és húst kapni, nem beszélve arról, hogy a kenyérért sorba kell állni és ruha, bőrárú már egyáltalában nincs, akkor szomorúan kellett megállapítanunk azt, hogy agrárországban vagyunk. Ezek csupa olyan cikkek, amelyeket a mezőgazdaság akár direkt, akár indirekt nyersanyag formájában, szállít a termelőnek és ez az agrárország a nagy eseményekre nyilván nem volt kellőképpen felkészülve. Ma, t. Ház, ugyancsak agrárország vagyunk, de a boldog-ült világháború húsz évvé' ezelőtt végződött és ma a törvényhozás padjaiban sokan foglalnak helyet olyanok, akik húsz evvel ezelőtt mint katonák kint voitak és saját bőrükön érezték, hogy mit jelent az, ha az agrárország bízva saját feleslegeibea, a nagy eseményekre kellőképpen fel nem készülve sodródik belé a kaotikus idők (viharába. Minekünk, akik egykor kritikával illettük a kormányzat elmaradt ténykedését, ma mint törvényhozóknak, be kell tudni bizonyítani azt, hogy nemcsak tapasztalatokban vagyunk gazdagok, hanem megvan bennünk a hozzáértés és az akarat is, hogy a mezőgazdaság termelésének folytatólagosságát éppen úgy, mint a fogyasztórétegek ellátottságát, minden körülmények között biztosítani tudjuk. Ezek a szempontok vezetnek engem, amidőn ma a föld m ívelésügyi tárca költségvetéséülése 1939 november 17-én, pénteken. liez hozzászólok. Maga a költségvetés tudvalevőleg faktum, amelyet a kormány terjeszt be és amelyhez a pénzügyi bizottság már hozzájárult, így maga a költségvetési vita már nem annyira az egyes tételek pro vagy kontra való elbírálásával kell, hogy foglalkozzék, hanem elfogadva az egyes címekre felosztott tételeket, inkább arra kell, hogy rámutasson, hogy az egyes r címek keretén belül az összegek felhasználására, mi volna a leghelyesebb mód. Én ma kizárólag autarchikus gondolat jegyében kívánok beszélni. Abból akarok kiindulni, hogy megértem, ha egv országban, ahol nem terem kávé és tea, ezekben hiány van, de leszögezem, hogy sohasem fogom megérteni, hogy egy agrárországban — bármilyen viszonyok adódnának is elő — agrárcikkekben hiány mutatkozzék. Ezzel Összefüggésben ki akarom ragadni legelsőül a költségvetés harmadik címét, amely az állattenyésztésről szói és ennek ágaiból — tekintve, hogy a legtöbb állattenyésztési cikkben feleslegünk van — a. juhtenyésztést kívánom kiemelni. Az 1939. évi állatösszeírás szerint a jubállomány 1,875.000 darab volt. amiből a Felvidékre és a Kárpátaljára, egyszóval a visszacsatolt területekre 240.000 darab esett. 170.000 juh gyapja a háziipar alimentálására szolgál s így 1,700.000 juh gyapja az, amely ipari feldolgozásra kerül. Az ezekről nyírt gyapjúmennyiség 8.5 millió kilogramm volt. Ezzel szemben a szükséglet 13-5 millió kilogramm, a hiány tehát 5 millió kilogramm. így. midőn mi azon panaszkodunk, hogy milyen jó dolguk van azoknak az országoknak, amelyek autarchikus alapon, vámvédelemmel tudják mezőgazdaságukat ellátni, adva van egv tétel, amelyet autarchikus alapon minálunk is ki lehet építeni. És ez nem új dolog. Mint . fiatal képviselő, öt esztendővel ezelőtt szólaltam fel először a Házban és akkor már felvetettem itt ezt a problémát. És eredménnyel. Boldogult Darányi Kálmán föl dm ívelésügyi miniszter indítványomra bevezette a gyapjú minősítését es a. minőség alapián való értékelését. Ettől fogva az ipar ennek az értékelésnek alapján vette meg a gyapjút és ezenfelül az állam is alátámasztotta a gyapjúárakat. S a magyar juhtenyésztés, amely a pusztulás szélén állt. ennek az intézkedésnek nyomán az utóbbi esztendőkben mintegy 50%-kal emelkedett. Addig a kereskedelem mindig azt mondotta, hogy a magyar gyapjú rendement-.ia 28% és ennek alapján vásárolták a gyapjút; mióta a Futura becslőbizottsága lépett közbe s az becsüli meg a magyar gazda gyapjúját, bebizonyosodott, hogy Magyarországon ennél sokkal jobb gyapjúminőségek vannak. Fel kívánom példaként említeni a saját gyapjúmat, amely a tavalyi gyapjúaukciókon második helyre került (Éljenzés a jobboldalon.) és 46%-os rendement mellett túlszárnyalja mind tisztaságban, mind minőségben az ausztráliai gyapjút. Ez m mutatja, hogy míg azelőtt az ipar a hazai gyapjút rossznak mondta, addig ma bebizonyosodott, hogy akarattal Magyarországon jobb anyagot lehet produkálni, mint külföldön és a földmívelésügyi ^miniszter úrnak megvan a lehetősége arra, hogy ezt az akciót éppen a költségvetésben igen okosan felvett tekintélyes összegek alapján olyan értelemben építse ki. hogy a következő esztendőkben juhtenyésztésünk fejlődése nemcsak minőségi tekintetben történjék meg, hanem a még fennálló gyapjúhiány is I tel'jes egészében fedezetet nyerjen. 1 Legyen szabad itt rámuítibuom arra, hogy
