Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. 181 balfelől.). Mert tessék csak lemenni a Kóburg­uradalomba és a többi nagybirtokokra. Én már évekkel ezelőtt hangsúlyoztam, a hitbizo­mányi törvényjavaslat tárgyalásánál kiemel­tem, hogy abszolút helytelennek tartom azt a politikát, amely külön védelemben részesíti a fásítást a nagybirtokon, — hangsúlyozom, hogy félreértés ne legyen, »a nagybirtokon«: — mert ez feltétlenül nagybirtokvédelemre vezet. Most éppen azért, hogy félreértés ne legyen, újra hangsúlyozom azt, hogy az alföldi kisgazdasá­f ok fásítása elsőrendű kötelesség, erről azon­an nem történik olyan gondoskodás, mint ami­lyen gonddal ezen a címen a nagybirtokot meg­védik. (Zaj a középen. — Elnök csenget.) Eze­ket kellene megszívlelni ennél a kérdésnél. Ter­mészetesen nem idézem feL azokat a kellemet­len incidenseket, amelyek nyáron a rutén fa kérdésével kapcsolatosan történtek. Amikor ezt a kérdést itt szóvátettem, azt a választ, azt áz ígéretet kaptam, — a miniszter úrhoz intéz­tem az interpellációt, tekintettel arra, hogy a faárkérdést nem rendezték — hogy egy héten belül leszállítják a faárát. Ezt a kérdést nem kívánom most elővenni, mert nincsen rá időm, csak egyet tudok, azt. hogy három nappal ez­előtt jártam fent Kárpátalján: Szolyván, a nagy fatermelőtelepeken mondták nekem a munkások, hogy még mindig jóval magasabb áron fizetik most a fát, mint ahogyan annak­idején fizették. Ez csak szomorú reminiszcencia szamomra, de ezzel a kérdéssel nem kívánok tovább foglalkozni, mert ez a Kárpátalja sú­lyos problémáihoz tarozik, amelyeket egy cso­korban fogok átadni, bármilyen kellemetlen jesz is ez a csokor és bármilyen tüskések is lesznek a virágai. (Rajniss Ferenc: Perénvi majd örülni fog! — Derültség.) Ezekután még hátralévő néhány percemet arra használom fel, hogy a magyar agrár­termetes terén tapasztalható súlyos sérelmek okát képező árpolitika után rávilágítsak a még megoldatlan nagy kérdésekre, amelyek között első helyen áll a földkérdés megoldatlansága. Itt volt a Ház előtt a földbirtok ja vaslat, mind nyájan kifejtettük a véleményünket vele kap­csolatban. Én nem kívánom itt most megismé­telni a kérdésről való véleményemet, csak a költségvetés egy tételéről akarok szólni, ame­lyet később kaptunk meg és amely egy nagyon szomorú tényről számol be. A kormánypárt valamennyi képviselője hangsúlyozta, hogy hiszen itt mindent gyorsan fogunk inajd meg­oldani, de a számok mást mutatnak és szomo­rúsággal töltenek el, mert a telepítési alapról a költségvetés J48, oldalán a jegyzetben olvas­ható, hogy a 25"6 millió pengőből csak 19.800 hold földet adnak öröktulajdonba, a többit bérletbe. Ez ugyanaz az ütem, mint régen vo't, pedig ez volna az alapja minden politikának. Nekem tehát az a meggyőződésem, t. Ház, ~ és ezzel befejezem a beszédemet —i hogy a jelenlegi kormányzat a földkérdést nem tudja olyan ütemben megoldani, mint ahogy azt a nemzetvédelmi és a fajvédelmi politika meg­kívánja, a sz/ociális kérdésekben pedig még mindezideie* adós maradt a kormányzat a munkabérkérdés megoldásával, még mindig nincs itt a törvényjavaslat, csak tárgyalások folynak. Éppen azért, mert az a meggvozodé­sem, bogv ez a kormányzat ' még mindig feu­dális és liberális érdekeket véd, (tfay van! Űnij van! a baloldalon.) azért ezt a költségvetést nemi tudom elfogadni. (Helyeslés és taps a bal­oldalon ) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik! Nagy Ferenc jegyző: Füssy Kálmán! Elnök: Füssy Kálmán képviselő urat illeti a szó. Füssy Kálmán: T. Képviselőház! Amikor szerencsém van a magyar parlamentben első alkalommal felszólalni, (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) hálát adok a minden­ható Úristennek, hogy megengedte érnem 20 év után, hogy visszatérhettem az édes anyaország­hoz, Magyarországhoz. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Visszagondolok arra a 20 esztendőre, ame­lyet a eseh-szlovák parlamentben el kellett töl­tenem. Amikor megjelentem a eseh-szlovák parlamentben, kötelességemnek éreztem, hogy annak a kisebbségi nemzetnek az érdekében ki­követeljem azt, hogy a eseh-szlovák parlament­ben a magyar nyelv mint kisebbségi jog érvé­nyesüljön. (Éljenzés.) Erre a csehek rámtámad­tak, azt a választ kaptam tőlük: ha magyarul akarsz beszélni, eredj Budapestre. (Felkiáltá­sok: Hát most itt van!) Azt választoltam, hogy mi önként nem jöttünk ide, úgy kényszerítet­tek bennünket ide, tehát a kisebbségi jog alap­ján megkövetelem, hogy itt magyar nyelven be­szélhessek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a szellemet innen vittem magammal. Viszaemlékezem boldog Nagy-Magyarország idejére, amikor egy nagy gazdamozgalom in­dult meg itt, megboldogult Nagyatádi Szabó István idejében, annak én is részese voltam. (Csizmadia András: Ügy van!) Élő tanuk rá Mayer János és Csizmadia András képviselő­társaim, (Mayer János: Ügy van!), akik iga­zolják, hogy velük együtt a magyar gazda bol­dogulásán már abban az időben munkálkodni kívántunk. Még ma is a fülembe cseng Nagy­atádi Szabó Istvánnak az a mondata, amelyet akkor mondott, amikor ő is belépett mint csiz­más paraszt e parlament épületébe: nem azért jöttünk a parlamentbe, hogy itt sebeket eit­sünk, hanem sebeket gyógyítsunk. (Mayer Já­nos: Ügy volt!) Ezzel a szellemmel működtünk 20 esztendőn keresztül az elcsatolt területen. 20 éven keresz­tül megőriz+ük azt a szellemet, amelyet meg­boldogult Nagyatádi Szabó Istvántól örököl­tünk. Az ő szellemével a visszacsatolt területen 20 éven keresztül tudtuk ottani kisgazdatár­saimmal a magyar érdeket, a magvar szelle­met és a magyar nemzet jövőjét biztosítani. Ezt úgy tudtuk biztosítani, hogy minden tár­sadalmi és osztálykülönbség nélkül mindenkit, aki c«ak magyarnak merte vall/mi magát, ma­gunkhoz öleltük. lerázolják ezt jelenlévő képvi­selőtársaim ugyanúgy, mint a mi nagyrabe­csült és igen tisztelt Jaross miniszter bará­tunk, (Éljenzés és taps.) akit felemeltünk és amikor ő k"zénk jött, mindig testvéries érzés­sel voltunk együtt a 20 év^n keresztül. (Éljen­zés.) Mert arra vol+unk kötelezve, hogy társar dalmi és osztálykülönbség nélkül haladjunk együtt a magyar eszme építésére és a m^yar nemzet mes-m^ntésér^, hoa-y ha maid bekövet­kezik az a boldog idő és óra, amikor a vissza­csatolás megtörténik és visszamehetünk édes anyaországunkba, makulátlan tiszta becsület­tel térhessünk haza. (Éljenzés és taps a jobb­oldalon és a kö?épen.) T. Képviselőház! Mnst áttérek a napirenden lévő földmívelésngyi tárcára. A földmívelV ügvi miniszter úr, amikor ezt a költségvetést elkészítette, számolt a helyzettel és a költségve­tést a nemzet teherbíróképességéhez mérten ál­lította be. A földmívelésügyi miniszter úr bizo­nyára nagyobb összegekkel akarta ámezőgazda­*24

Next

/
Thumbnails
Contents