Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

180 Az országgyűlés képviselőházának 5$, A must alakjában eladott áruért ezt az egyfilléres árat kapta a termelő, mert a kormányzat ezt kijelentette irányárnak. Most, amikor a must éppen hogy kiforrott, egy hónappal később ugyanabban a szőlőben ugyanolyan minőségű borért már 25 fillért kaptam. A 18 fillér és a 25 fillér között óriási különbség van és ha meggondoljuk, hogy az ország legszélesebb rétege a kicsiny szőlősgazdatársadalom, amelynek nincs hordókészlete és ki van szolgáltatva a vevőknek, odaadta a mustot cukorfokonkint 1 filléres irányárlapon, mert többet nem adtak érte, viszont ha meggondoljuk, hogy egymillió vagy másfélmillió hektóliter cserélt gazdát: 10—20 millió pengős veszteség érte a kis szőlősgazdatársadalmat ennek az árpolitikának a következtében. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Arról nincs időm beemelni, micsoda visszaélések voltak még a must irányár gyakorlati megvalósítása terén. A Maszobsz. elnökének írtam ebben az ügyben és levelem van tőle, amelyben elismeri, hogy panaszaim igenis jogosak és helyesek. Ez részletkérdés, ezzel nem foglalkozom, csak még kijelentem, nem tudom megérteni ezt az árpolitikát, amikor a kormányzatnak egy fillérjébe nem került volna ez, ha a tavalyi árszintet jelenti ki az idén is érvényesnek, a tényleg kihirdetett helyett, amely árszintből egy hónappal később a kereslet és kínálat törvényéből valóságos ár is lett. Tulajdonképpen ez az intézkedés sújtotta a. legkisebb, a leggyengébb, a legelesettebb magyarságot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy ez a gazdaságpolitika mennyire szolgálja a magyar faj és a magyar nemzet egyetemes érdekeit. Ezt így folytathatnám tovább, csak meg kell említenem, hogy a ezeszkérdésben szórói-szóra ez az eset és ezt soha megérteni nem fogom. Itt van a szesztermelŐk hivatalos

: lapjának szeptemberi száma, amelyben hangsúlyozzák, hogy a szesztermelési kampány súlyos helyzetben van a tengeri árának emelkedése következtében is, ennek ellenére, amikor a mezőgazdasági szeszgyárak, tehát ma a szesztermelő társadalom legnagyobb része azt mondja, hogy nem tudja ellátni az ország szeszszükségletét, akkor a pénzügyi kormányzat, vagyis az egész kormányzat engedi és nézi, folytonos kiáltozásainak; ellenére, hogy 10—15 millió pengő értékű szilva, cefre, törköly és egyéb gyümölcsnyersanyag elveszszen. Erthető-e ez a politika ebben az országban? Később pedig megengedik a kistermelőknek, hogy szeszt főzzenek, — erre sincsen idom, hogy részletesen kitérjek, interpellációban fordultam e tárgyban a pénzügyminiszter úrhoz — és mondom — később, amikor a szilva már régen megromlott, amikor a törkölyt a szőlősorok közé dobták, megkaptuk az engedélyt a. bővebb főzésre Ez az az érthetetlen politika, amely a magyar agrártermelést és annak legelesettebb, legszegényebb részét, a milliós parasztságot éri. Nem hiszem, hogy volna időm a részletekbe tovább menni, mert hiszen folytathatnám a, gyapjúár kérdésével, ahol 20%-os áremelkedés történt az egész világon, amit a magyar termelők nem kapnak meg, de a gyár megkap. Kérdem, miért lehet olyan konstrukciót fenntartani, amely egyoldalúan csak a gyáripar oldalára dönti el a mérleget, mert hiszem a gyapjút nyáron vagy tavasszal felvásárolták. Lehetséges-e, hogy ezek az intézkedések a termelés serkentésére Ihassanak? Ellenkezőlegt ülése 1939 navember 17-én, pénteken. Talán még van néhány percem, hogy be számoljak egy másik rendkívül fontos kérdésről, amely egy nagy kérdéskomplexum és amely úgy a fogyasztótársadalmat, mint az agrártársadalmat érinti. Ez az állattenyésztés legfontosabb részének, az állatértékeiítésnek kérdése. Főleg a sertésértékesítéssel foglalkozom. Érthetetlen az a politika, amely a zsír árát s ezen keresztül a zsírsertés árát mesterségesem lent tartja, leszorítja. Akkor, amikor a tengeri ára már 20 pengő körül mozog, egyenesen lehetetlen a mai zsírárak mellett a hizlalást folytatni és teljes egészében lefolytatni. Az történt azonban, hogy óriási kínálat indult vavtg és az eredmény az, hogy Németországba, ahova évente 252.000 darab kontingenssel rendelkeztünk, a rendkívüli állapotnak megfelelően meg 120.000 dara'bot, a cseh protektorátusba 30.GIM darabot, Szlovákiába 24.030 darabot, de még Svájcba is bizonyos mennyiséget vihettünk ki, úgyhogy 427.000 darab kivitelére van kilátás ugyanakkor, amikor tavaly csak 342 000-et vittünk ki. Az eredmény az, hogy a magas tengeri ár ©s a leszorított zsírsertésár következtében félig készen vismk piacra az, árut, a 120 kilogrammos félig kész árut Németországba. Németország örömmel átveszi, azonban ennek az lesz a következménye, hogy jelenleg átmenetileg van ugyan alacsony zsírár, de egypár hónap múlva nem lesz zsír ennek a politikának eredményeképpen, mert árpolitikát úgy csinálni, hogy ár diktatúrát folytatok, hegy egyegy cikk nyakát megfogom és leszorítom, a többi pedig érintetlenül marad, ez nem árpolitika, hanem olyan zavaros rendszer, amely agrártermelésünk csődjét idézi elő és sok százezer kisember érdekeit sérti. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nincs időm, hogy itt végigvizsgáljam a dolgokat, tudományosan fel van dolgozva ez a kérdés. Ha ugyanis az elmúlt tíz év leforgása alatt egy kilogramm zsír ellenértéke átszámítással 13-6 kilogramm kukorica volt, akkor hogyan lefoet rendeleti úton megkívánni azt, hogy most egy kilogramm zsírt 8 kilogramm kukorica értékben állítsanak elő? Ezt a kérdést parancsszóra megoldani nem lehet. Árpolitikát kérünk tehát és nem olyan értelmetlen árdiktatúrát, amely egyes cikkek árát ilyen módon határozza meg. T. Há,z! Még egy kérdés van, amelyre rá kell mutatnom — hiszen nem tudom ilyen rövid idő alatt végigboncolni az összes kérdéseket — és ez a fakérdés. Az igen t. előadó úr is hangsúlyozta, hogy Magyarországon feltétlenül fokozni kell az erdőterületeket. Ebben a kérdésben is tisztázzuk a véleményeket. Az a felfogásom ugyanis, hogy nem elegendő érv az, hogy az elmúlt tíz esztendőben a fabehozatal értékét nem fedezte a gabonakivitel. Ez nem érv! Ez azt jelentené, hogy minden szántóföldet fásítsunk be és munka nélkül haljon még itt a magyar parasztság és munkásság. Eb">en a kérdésben más a helyzet. Amikor 1*9 millió katasztrális holdnyi nagy erdőségeinkhez a Kárpátalja visszacsatolásával 1'3 millió katasztrális hold erdőterület csatolódott, úgyhogy ma 3 millió katasztrális holdnál több, 3*3 millió katasztrális hold erdőterületünk van, akkor nekem senki se mondja azt, hogy az lehet politika, ami itt történik, hogy erdővédelem és protezsálás neve és címe alatt nagybirtokmegmentés és nagybirtokvédelem folyik. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Aki ezt nem látja, az nem akarja látni a kérdést. (Ügy van! Ügy van!