Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

166 Az országgyűlés képviselőházának 53, 4,373.600 pengőt tesz ki. E tételnél már némi bevétel is szerepel 1,058.600 pengő összegben. Az állatállomány az utóbbi években hanyatlott. Ha megnézzük a Gazdaságkutató Intézet 1937. évi. jelentését, akkor abból megállapíthatjuk, hogy 1925-től 1937-ig úgy a szarvasmarháéi sertésállományban, mint a juhállományban visszaesés állott be. Ezt a visszaesést van hivatva kiküszöbölni ez a költségvetés, amely az •eddigi esztetndőknél lényegesen jelentősebb öszszeget vesz fel éppen azért, hogy necsak minőségi, hanem mennyiségi tekintetben is^ keresztülvihető legyen ez a javulás. Megemlíteni kívánom, hogy az Alföld mindig mostoha gyermeke volt a mindenkori múltbeli kormányoknak. Különösen az állattenyésztés szempontjából ötlik ez szemünkbe; hiszen tudjuk, hogy a leg'utóbbi időkig elsősorban a Dunántúl kapott támogatást ebből a szempontból. Külön kell Meanelnecm, hogy néhány esztendő — 3—4 esz, tendő — óta állandóan javul a megértés és az a támogatás, amelyet a kormányzat ad az Alföld állattenyésztésének fejlesztésére. Ez különösen a mostani költségvetésben tűnik erősen szemünkbe, miután a miniszter úr a tenyészállatvásárokon látta, hogy most már az alföldi kisgazda is tud olyan tenyészállatot produkálni, amilyenről 6-78 évvel ezelőtt nem is gondoltuk, hogy az alföldi kis magyar is képes desz erre. Még egy körülmény van itt, amelyről .meg kívánok emlékezni. Ez pedig az, hogy milyen nagy mértékben van befolyással a vármegyék támogatása az állattenyésztés fejlesztésére és milyen óriási ellentétet kell látnunk • ebben a vonatkozásban az Alföld és a Dunántúl között. Ha megnézzük ezeket az adatokat, akkor azt látjuk, hogy 1935-ben a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara területén lévő négy vármegye mindössze 30.400 pengőt áldozott az állattenyésztésre, — ebből Csanád vármegye 12.100 pemgőt, Pest megye 1000 pengőt — -az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamarához tartozó négy vármegye pedig ugyanebben az időben 229.000 pengőt adott állattenyésztési célokra. Az összee törvényhatóságok ebben az esztendőben 518.400 pengőt adtak állattenyésztési célokra és ennek Baranya-, Somogy-, Tolnaés Zala-vármegy ék majdnem felét, 229.000 pengőt adták. Ez is lényegesen befolyásolta azt, hogy az Alföldön az állattenyésztés nívója a múltban meglehetősen elmaradt. Óriási volt az apaállathiány. 1936-ban csupán Pest-megyében 700 apaállat hiányzott. Erre a célra az alföldi törvényhatóságok közül csak Osanád-vármegye áldozott nagyobb összeget, a többiek csak keveset. A mezőgazdasági kamarák is jelentős öszszeggel járulnak hozzá az állattenyésztés fejlesztéséhez, a törzskönyvezés keresztülviteléhez és az állattenyésztő egyesületek támogatásálhoz. Legyen szabad itt a költségvetésnek egy nagyon érdekes és értékes tételéről megemlékeznem. Ez pedig az, hogy a földmívelésügyi miniszter úr intézkedése folytán ebben a költségvetésben jelenik meg először az ősi magyar fajta szarvasmarha tenyésztésének nagyon intenzív és komoly támogatása. (Helyeslés jobbfelől) Létesíti az ötvenes törzsgúlyákat az ország területén, ahol a magyar fajta még uralkodó. Ennek nemcsak az a célja, hogy ne hagyjuk kiveszni ezt az értékes állatot, hanem az is, hogy sok helyen a rossz legelő- és takarmányviszonyok mellett még ma is csak ez tenyésztülése 1939 november 17-én, pénteken. »hető (Úgy van! Ügy van! jobbfelől) és azért is nagyon fontos ez, hogy ökörszükségletünket ezen az utón tudjuk fedezni és ne kelljen magyar ökröknek Erdélyből, illetve román területről való behozataláért külön pénzt kiadni. T. Ház! Az állattenyésztés alapja a tejérté; kesítés. " A mezőgazdasági kamarák kezdték 1925-ben a tejelés-ellenőrzést az egész országban és ebből fejlődött ki az a gyönyörű munka, amely ma mindenütt előttünk áll. Hogy mit jelent a tejértékesítés, erre vonatkozólag csak : egy példát hozok fel. Tápiógyörgye 6000 lakosú • községben naponta 6000 liter tejet termelnek, j illetőleg ennyit szállítanak el s a község egyévi ! jövedelme a tejeladásból 270.000 pengő, amivel szemben a község adója összesen csak 170.000 pengő. (Tóth János: Évi átlagban!) óriási ja-, '' lentősége van tehát ennek, éppen ezért az a támogatás, amelyet a miniszter úr ennél á címnél igen jelentős összegben állított be, meg fogja hozni a falusi kisgazdaközönség javára és érdekében a maga nagyon értékes jutalmát. (Ügy van! jobbfelől.) A kisgazdák állattenyésztésének fejlesztése a legelők ápolásával és a szántóföldi takarmánytermesztés kiterjesztésével függ össze. A legelők hozamát szakszerű kezeléssel 50 százalékkal lehet emelni és javított legelőn körülbelül hat héttel tovább lehet legeltetni, mint javítatlan legelőn. Sajnos, ezen a téren nagy szükség van még oktató és tanító munkára. Csak egy példát említek fel abban a tekintetben, hogy milyen nagy fontossága van itt a szakszerű munkának. A kukoricaszár például, amely kiváló takarmány lenne, ha megfelelően kezelnék, a mai rossz kezelés miatt tápértékének 50%-át elveszíti. A juhtenyésztésre vonatkozólag ebben a költségvetésben igen üdvös intézkedések vannak. A juhtenyésztés, a juhállomány száma, amint az előbb mondottam, az utóbbi időben visszaesett, pedig amint az iparügyi miniszter úr tegnap mondotta, nagyon fontos lenne az, hogy a magyar juhtenyésztés teljes mértékben kielégítse a belföldi gyapjúszükségletet. Arra kell törekednünk — és erre szolgál a költségvetésnek e címnél szereplő tétele — hogy a juhtenyésztés hármas hasznosítását — gyapjú, juhtej, juhhús — mindenképpen biztosítsuk. E téren kétségtelenül érezhető bizonyos haladás. 1929-ben az egész hazai gyapjúárufogyasztásból csak 35 százalék esett hazai gyapjuDól készült árura, 32 százalékot külföldi fonálban, 33 százalékot pedig készáru formájában hoztunk be. Ezzel szemben 1936-ban a hazai gyapjúfogyasztásnak már 86 százaléka esett belföldi gyapjúra, 7 százalék esett külföldi fonálra és ugyancsak 7 százalék külföldi készárura. Míg 1937-ben több mint 17 millió pengőt tett ki gyapjúfonál- és gyapjú szövetbehozatalunk, 1938-ban már csak 108 millió pengőt. Gyapjúkivitelünk 1937ben 2.9 millió pengőt tett ki, 1939-ben pedig már 1 millió pengő alatt volt. A fojyó év első felében még jött be gyapjú, második felében azonban már nem. Mindezeknél fogva a juhtenyésztés felkarolása — ami ebben a költségvetésben is tapasztalható — ma nemcsak gazdaerdek, hanem valósággal nemzeti érdek is. T. Ház! Nagyon érdekes és nagyon szomorú az, amit a juhhúsfogyasztás terén kell ebben az' országban tapasztalnunk. Azok az alföldi parasztfiúk, akiknek ünnepi eledelük a juhhús, mert a lakodalmakon és banketteken az Alföld nagy részén birkapaprikást esznek, a katonaságnál állítólag nem akarják enni a birkahúst. Csodálatos ez; valahogyan arra kell követkéz-