Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. i tetnünk, hogy ott a juhhúst talán nem nagyon élvezetes feltálalásban kapjak. A juhhúsfogyasztás és értékesítés kémesének megoldása pedig egyik tényezője annak, hogiy a juhtenyésztés ebben az országban magasabb színvonalra legyen emelhető. Közismert ugyanis, hogy a szlávok és általában a balkáni népek igen sok juhhúst fogyasztanak. A 3uh adja Schandl József kiváló professzor szerint a húsfogyasztásnak Angliában 25 százalékát, Spanyolországban 23 százalékát, Franciaországban 11 százalékát és az Egyesült Államokban 5 százalékát, Németországban és nálunk pedig alig egy-két százalékát tesz

: ki. Budapesten is évente csak körülbelül £0.0Cü vágójuhot és 40—

5O.C0Ô tejes bárányt lehet eladni. Ezen a téren arra kell törekednünk, hogy mint legnagyobb fogyasztó, elsősorban a katonaság jelentkezzék juhhúsfogyasztásra. Ami most már a juhtenyésztés fejlesztését illeti, a földmívelésügyi miniszter úr a költségvetésbe egy bizonyos összeget vett fel, amellyel tenyészkosokat kíván ki osztatni és a minőségi feljavítást kívánja mindenáron keresztülvinni. A juhtenyésztés az Alföldön a nagy szikes legelők miatt még elsődleges, sőt a legfontosabb állattenyésztési ág. Kunszentmiklóson 15.000, anyábirka van. Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Csongrádon 6—8—10.GO0 birka van a népies tenyésztésben, vagyis ezen a vidéken a birkaállománynak több mint 50%-a, sőt sok helyen 60—70%-a kisemberek kezében van. Ha tehát az állományt eredménnyel kívánjuk javítani, akkor itt lép előtérbe a miniszter úr intenciója, ho°y- a népies tenyésztésen keresztül kell azt elsősorban megkezdeni, megindítani. Ebbe vág az is, hogy a juhtejet akár tej, akár túró, akár gomolya formájában tudiuk értékesíteni. E téren is vannak a miniszter urnák nagyszerű kezdeményezései és gyönyörű eredményei és ha például a juhgomolya vagy a juhtúró fogyasztást be tudnánk vinni a T^dsere«- fogyasztása körébe, akkor e réven is fellendíthető volna a tenyésztés. Itt kell megemlíteni azt, ami nagyon érdekes, hogy sokkal súlyosabb vasúti tarifa terheli a juhszállítást, mint a szarvasmarhaszállítást. Például Kaposvárról élősúlykilogrammonként az ökör szállítása 4 fillérbe kerül, a juh kilogrammonkénti szállítása pedig 9-5 fillérbe kerül, s amíg az ftkör szállítása forgalmi értékének 8'33%-át teszi ki, addig a juhoknál a forgalmi érték 19%-át jelenti. Az értékesítés elől el kell tehát gördíteni azokat az akadályokat, amelyek a fuvartételek ilyen magassága mia** állanak a juhtenyésztés fejlődése előtt. Azt az érdekességet is megemlítem, hogy a juhhúsra vonatkozó vágódíj és húsfogyasztási adótétel is magasabb, mint a szarvasmarhánál. A sertéstenyésztést illetőleg basonló nemesítő munkát kíván kifejteni a földmívelésügyi miniszter úr, amennyiben kisgazdák részére tenyészkocákat is kíván kiosztani, úgy ^ a szarvasmarha, mint a sertés- és juhtenyésztésnél támogatni kívánja a törzskönyvezést és bevezetni a sertéseknél az állami kan-csereakciót, j amely az egészséges fejlődést van hivatva szolgálni. Az állattenvé^+és hsmuoiTiő^ie a baromfitenyésztés; pedig kiviteli és szociális szempont- i ból ez a tenyésztési ág a legfontosabb és ez j ebben a költségvetésien kap elsójzben olyan s támogatást a kormányzat részéről, amilyent j ez megérdemel. (Helyeslés.) Legyen szabad itt | nekem most, mint egy alföldi kamara igazga- i llése 1939 november 17-én, pénteken: 167 | tójának és mint alföldi képviselőnek külön köszönetet mondanom azért, hogy ezt a nagyjelentőségű tenyésztési agat ilyen melegen és nagy szeretettel karolta fel a miniszter úr., mert mint alföldi ember és mint alföldi képviselő tudja, hogy az alföldi kis magyaroknak a barmofitenyésztésből van a legfontosabb bevételük és a fejlett, óriási mértékű, magas színvonalú baromfitenyésztés hatalmas tételt jelent a kivitel útján elérhető behozatali lehetőség oldalán is. Évenként 50—80 milliót jelent a baromfi ésbaromfitermékek kivitelének az értéke eibben az országban. Ez majdnem kizárólag a kisemberek tenyésztéséből, az úgynevezett külterjes parlagi baromfitenyésztésből adódik. Darányi Ignác nagy földmívelésügyi miniszterünk vette programmjába az alföldi baromfitenyésztés nemesítését és 10 esztendei munkája után 6—8 millióról 93 millióra tudta emelni a baromfi és baromfitermékek kivitele után bejövő összegeket. A magyar parlagi baromfinak kiváló tulajdonságai vannak. Tojásban le tud győzni bennünket a holland, a dán, a kínai ég orosz baromfitenyésztés, de a baromfi ízes húsaiban . most méfe verhetetlenek vagyunk. T. Há:J A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara eíelőtt néhány esztendővel Anglia,. Svájc, Franciaország és Németország ^importőrjeihez körlevelet intézett és megkérdezte,, miért szeretik legjobban a magyar parlagi baromfit külföldöD. Nagyon érdekes válaszok jöttek erre a körl.rélre; azt mondották, hogy olyan íze és zamata egyetlen baromfi húsának sincsen, mint a magyar parlagi baromfi húsának. A tenyésztés gondolatának kiváló harcosa a Magyar Parlagi Baromfiakat Nemesítők Országos Szindikátusa, ame»ly nagymértékben folytatja ezt a munkát. Baromfitenyésztésből 1930-ban 84 millió* pengő volt a kivitelünk, 1934-ben 52 millió, 1937-ben 55 millió, 1938-ban 52-5 millió. Azért is fontos ez a baromfikivitel, mert Angliába, Svédországba, Svájcba, Franciaországba, • az Egyesült Államokba, Hollandiába, Norvégiába, Belgiumba és Dániába viszünk ki nagyobb tételekben különféle baromfiakat. Például 1937ben a felsorolt államokból több mint 20 millió pengőnek megfelelő nemes valuta, 1938-ban pedig 25 millió pengőnél több nemes valuta jött be a baromfikivitelből. De a magyar parlagi baromfi a tojástermelésben sem marad el. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara 1931-ben országos baromfi tojóvetrsenyt rendezett, amelyen évi 221 darabnyi tojáshozammal, — 52 grammos átlagsúlyban — magyar parlagi baromfi lett a győztes. Ugyanezt mutatják azok a kísérletek is, amelyeket például a kiskunfélegyházi Constantinum Leánynevelő Intézetben és a gödöllői állami telepen folytattak. A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara 1938 októberében mintabaromfiólat létesített,, amely eddig

1 38 városban és községben jelent meg és amelyet 35.000 gazda, illetve gazdaaszszony látogatott. Ezzel kapcsolatban 17.800 népies baromfitenyé-ztési nyomtatványt osztottunk szét. Ezek között van egy nagvon érdekesnyomtatvány, amelynek címe az: »Mit kíván a baromfi. l

bogy nasry hasznot hozzon ?« Ezt több mint 19.000 példányban osztottuk ki, hogv tanuliák meg az emberek e^zel kapcsolatban a legfontosabb munkákat Mos„ a földmívpl^üeyi miniszter úr felvette programmiába és költségvetésében is talált fedezetet arra, hogy ez a