Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. Ií>7 valóban előnyös — fejleszteni kívánom (Helyeslés.) Bizonyos hátrányait azonban ki óhajtom küszöbölni és ezért helyezkedtem arra az álláspontra, hogy a cipőjavítási tevékenység a Bata-üzemekben korlátoztassék. (Helyeslés half elől.) Ezt a felfogásomat feltétlenül érvényesíteni akarom még akkor is, ha ennek a felfogásnak következtében egynéhány — cipőjavítási tevékenység nélkül nem rentábilis — Bata-üzem bezár. (Helyeslés a jobboldalon eset középen.) \ A Bata-kérdés a Felvidék visszacsatolása után jelentkezett gazdasági életünkben az érsekújvári gyár és a hozzátartozó szervezetek alakjában. A jövőre vonatkozóan az a véleményem, hogy beható megfigyelés alá kell venui ennek a termelési rendszernek előnyeit és hátrányait a nemzet szempontjából. (Korláth Endre: A kisexisztenciákra is kell gondolni!) Ha azt fogjuk látni, hogy ezt a termelési rendszert meg lehet valósítani vagy meg kell valósítani, azt nem a jelenért, hanem csak a jövőért tehetjük és ha ez a termelési rendszer egyúttal az ország mezőgazdasági lakosságának érdekeit is szolgálja éspedig- nem egyféleképpen, hanem többféleképpen. Ez a termelési rendszer ugyanis vertikális felépítésében minőségileg hefolyásolja már az állattenyésztést is. Mondom, ha ez a helyzet adódik, megvalósítjuk, ígérem azonban, hogy ezt a lehető legalaposabb mérlegelésnek vetem alá. A mai idők úgy sem alkalmasak arra, hogy egy ilyen üzem létesíttessék s ha err« sor kerül, ez nem fog az ország közérdeke ellen történni, hanem csakis közérdekből. (Általános helyeslés.) Ezt a szempontot egyesegyedül a gazdaságosság szemszögéből fogom megítélni. (Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Az ipari tevékenység természete szabja meg azt, hogy annak ellátására a nagyipari, a középipari vagy a kisipari típus a legalkalmasabb. Sok olyan ipari tevékenység van, amely ma még kisipari jellegű, bár kívánatos volna, hogy nagyobb üzemi egységben történjék a termelés. Felfogásom szerint különösen a mi hazánkban nem lehet az a jövő útja, hogy a kisipari termelést egyszerűen csak a gyáripar által szívassuk fel, hanem arra kell törekednünk, hogy a kisipart fokozatosan a középipar területére vezessük át. (Ügy van! jobbfelől.) A középipar jelentőségét hazánkban véleményein szerint» nem ismerték fel eléggé. Rokonszenvünk minden feltétel nélkül a kisiparosságé, amelynek megsegítése érdekében nemcsak ez a kormányzat, hanem az előbbiek is minden időben megtettek minden tőlük megtehet őt vagy legalább nagyon sokat. Ugyanezt cselekszem és szándékszom cselekedni a jövőben is. De kénytelen vagyok megemlíteni, ha nem is népszerű, ha egy élni akaró nemzet számára egy társadalmi réteg megsegítése lehet egy pillanatnyi, egy jelenlegi feladat, de évtizedekre termelési politikánkat csakis a hatásfok erősibibítése és javítása szempontjából lehet beállítani. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Ezt pedig úgy képzelem el, hogy a kisipar munkaterületei közül azokat, amelyeket lehet és a kisiparos egyedek közül is, akiket lehet, mentől hamarább vezessük át a középipar területére, a középiparnak kijáró különleges hiteltípus megalakításával. (Helyeslés.) Természetes, hogy a középiparba való fejlődés már igen erőteljes szaknevelést is kíván. Azért vetek igen nagy súlyt az iparos szakoktatásra, mert véleményem szerint nemcsak pénzhitellel kell az iparosságot támogatni. Ugyanolyan értékű az a szellemi hitel is, amelyet a kormányzat az iparosság számára a tanítás révén nyújt. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és a baloldalon.) A hitelproblémára vonatkozólag az adatok ismeretesek a költségvetésből. Ezekből a számszerű adatokból is kiviláglik, hogy a, kormányzatnak valóban nehéz pénzügyi helyzetében még mindig sikerült legalább a régi öszszegeket megtartani, egyes területeken pedig, ahol legfontosabb, a kisiparosság hitelellátásánál, még némi többletet is lehetett elérni. Az ipari értékesítés problémái között főként az árprobléma és az ipari kivitel kérdései véleményem szerint a kiemelkedő jelentőségűek. Az elmúló költségvetési évben az ipari értékesítés szempontjából a nyersanyagárak — minimális kilengésektől eltekintve — változatlanok maradtak, csak a legutóbbi időkben mutatnak sajnálatosan emelkedő tendenciát. A munkabérköltségeik ellenben határozottan emelkedtek a kormány szociálpolitikája következtében. Ezzel szemben a folyó év szeptember haváig az ipari gyártmányok és félgyártmányok árszínvonala nemhogy emelkedett, hanem csökkent és ebben a csökkenésben igen hatalmas szerepe volt az árkormánybiztosságnak. Valóban igaz, hogy akkor, amikor a m-jmkabérek emelkedtek, akkor a kormányzat ötéves tervének gazdasági hatása következtében a vállalatok rentabilitása sem romlott, mert az ötéves programm gyűrűző hatásaival kapcsolatos általános életszínvonaliavulás miatt a kapacitások jobb kihasználása vált lehetővé és ennek következtében a haszonmarge nem csökkent károsan az iparvállalatok szempontjából. Addig, amíg különösen egyes fogyasztási iparokban még mindig vannak ki nem használt kapacitások, a széles néprétegek szükségleteinek kielégítése végett továbbra is igyekszem odahatni, hogy ezekben a cikkekben növekedjék a fogyasztás. Különösen olyan iparágakban lehetséges ez, ahol a nyersanyagárak még a mostani rendkívüli gazdasági helyzetben sem fognak előreláthatólag lényegesen emelkedni. Az olyan fogyasztási iparokban azonban, amelyeknek nyersanyaga csak devízaáldozattal szerezhető be és mindig emelkedő áron, természetesen másként alakul a helyzet. Itt a kormányzatnak valóban őszinte törekvése és megfigyelhetően ezidőszerint eléggé eredményesen alkalmazható törekvése, hogy az árszínvonal növekedése a fogyasztót csak a lehető legkisebb mértékben érintse. Olyan elsőrendű közszükségleti cikkeknél, ahol még emelkedő nyersanyagárak mellett sem engedhetjük meg az áremelést, az úgynevezett típuscikkek előállítását igyekszünk meghonosítani, jól lelhet a múlt tapasztalatai azt mutatták és pedig nem egy téren, hanem sokféle téren, hogy talán sokféle náció tipizálható, de a magyart nem lehet tipizálni. (Ügy van! Ügy van!) Amint arra már rámutattam, iparunk ma már nyersanyagszükségletét saját kivitele árán biztosítja. Ez az ipari kivitel első és legfontosabb szerepe. Olyan esetben, amikor valamilyen ipari nyersanyag beszerzése csakis export útján biztosítható, nem szabad visszariadnunk még áldozatok árán történő exporttól sem. A kivitelnél tekintettel kell lennünk arra, hogy némely üzem csakis kivétellel felerősített kapacitás mellett tud rentábilisan