Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

158 Az országgyűlés képviselőházának 52. termelni. A továbbiakban is szem előtt fogom tartani, bogy az export nem öncél, hanem nemzetgazdálko elásunk ellátásának egyik, még pedig fontos eszköze. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Az elmúlt évben ipari exportunk mind a két főfeladatnak megfelelt. A teljes magyar kivitelből nemesdevízájú országok felé 171 millió pengő értékű árut exportáltunk, amely összegből az ipari ezportra 116 millió, a mezőgazdasági exportra pedig 55 millió pengő esett. Röviden még az ipari közigazgatásról óhajtok megemlékezni, amely a zsidótörvény alkalmazása következtében az iparügyi tárca tisztviselőire igen nagy munkát rótt. A tárca az iparigazolványok felülvizsgálásával 283 elsőfokú iparhatóság teendőit látta el. Ezzel kapcsolatosan folyt á felvidéki területeken Ipart űzők jogosítványai tárgyában kiadott jogszabályok végrehajtása, amelyek alapján mintegy 17.000 jogosítvány megújítási kérelmét kellett az iparügyi minisztériumnak elintéznie. Ügy a felsorolt adatok, valamint egyéb feladatok ipari közigazgatásunknak erre a csúcsszervére rendkívüli terhet rónak, holott ez a csúcsszerv már régebben is nagyon túl volt terhelve. Közigazgatásunk annyira központosított, hogy egészen kisjelentőségű közigazgatási ügyek, még az ipari és a munkaügyi kihágások is, a minisztériumba futnak fel. Véleményem szerint hosszabb időn át nem lehet szó arról, hogy a minisztérium végezze az új inarigazolványok kiadásával kapcsolatosan 283 elsőfokú iparhatóság munkáját. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen-) Még a régi feladatok által reánkrótt centralizációt is megszüntetni, csökkenteni kívánatos, hogy a felszabadult munkaerőkkel a minisztérium valóhan miniszteriális^ feladatokat végezhessen. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Ez azonban csak akkor tehető meg, amikor az alsófokú hatóságokat a lehető legteljesebb felelősségérzet hatja át. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és <v középen.) T. Ház! Elérkeztem beszédem végére. Igyekeztem a múlt eseményeit iuíségesen feltárni és megjelölni a tárca fontosabb jövő feladatait. Ezeknek a feladatoknak némelyike már a közeljövőben megoldható, vannak azonban olyan feladatok is, amelyek megvalósításának időpontja nem is a világnézet, hanem a nyersanyaghelyzet alakulásának a függvénye. Ezidőszerint az a legfőbb kötelességem, hogy az ipari nyersanyaggazdálkodás lehető zavartalanságát biztosítsam. (Helyeslés.) Olyan feladat ez, amelyet csak megjelölni könnyű, de megvalósítani nehéz. A kormányzat helyes szervezéssel, a tőke és a munka kölcsönös erőfeszítésével és áldozatokkal csakis akkor tudna a munka ütemét megtartani, ha a külföld a nyersanyagbeszerzést és exportunkat indokolatlanul nem csorbítja. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Bíznunk kell abban, hogy törekvéseinket megértik és az »adok, hogy adhass« elvét velünk szemben a továbbiakban is megtartják. Ettől a bizakodástól áthatva ígérem, hogy az ádáz háború közepette mindannyiunk által kívánt békés munka időszakát arra fosom felhasználni, hogy iparunk fejlesztése mellett szociális feladataink megoldását is előmozdítsam. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon) A felszólalók közül legelsősorban is köszönetet mondok Quirin előadó úrnak, (Éljenzés ülése 1989 november 16-án, csütörtökön. a jobboldalon.) aki az ipari tárca költségvetését ennyire szakszerűen ismertette. A többi felszólaló közül f Laky képviselőtársam , vezérszónoki beszédére alig tudok válaszolni, hiszen ez a beszéd átfogóan, a legmagasabb szempontokból világította meg az ipar jelentőségét és nemcsak > az ipar jelentőségét, hanem a magyar ipar jelentőségét Magyarországon. Hálásan köszönöm Laky képviselőtársamnak ezt a valóban nagy magaslatról elmondott hozzászólást. (Tetszés a jobboldalon.) Szentiványi Lajos; képviselőtársam szóvátette az ország nyersanyagellátásának és nyersanyagelosztásának biztosítását. Az^ iparvállalatoknak nyersanyaggal való ellátása a kormányzatnak egyik legfőbb gondja. Az anyaggazdálkodás folyamatban lévő tökéletes átszervezése valóban az érdekeltségek bekapcsolásával fog történni, az eddigi eljárást meggyorsítjuk és gondoskodás történik arról, hogy ezt a most közös munkával beszerzett anyagot aránylagosan és igazságosan ossza fel egymás között a nagyipar és a kisipar. A konkrét panaszra vonatkozóan megjegyzem, hogy nemrégen alakult egy keresztény szövetkezet, amely behozatali engedélyt kért egy külföldről hozandó fontos anyagra és azt az engedélyt nem kapta meg; erre vonatkozik a konkrét panasz. Az engedélyt azért nem kapta meg ez a társaság, mert a világpiaci árnál magasabb áron óhajtotta ezt a nyersanyagot megvásárolni. Kabók Lajos képviselőtársam több dologról tett említést. Megemlékezett többek között arról, hogy az alumíniumgyártás elhanyagoltuk és hogy a konyhasótermelésben zavarok vannak. Az alumíniumgyártásra vonatkozóan legyen szabad annak a véleményemnek kifejezést adnom, hogy nem teljesen jogosult az a vád, ha azt mondják, hogy külföldre megy a bauxit és hogy miért nem itthon termelünk alumíniumot. Az aluminium előállításánál egy kilogramm alumíniumhoz 4 kilogramm bauxit és 30 kilogramm szén kell, a fő nyersanyag tehát a szén. Ahol a szénből termelt elektromos áram nagyon olcsó, oda igen nagy távolságról is érdemes bauxitot szállítani. De ez nem jelenti azt, hogy ne készítsünk mi is alnminiumbt. Ezen a téren most már lényeges előrehaladás van, mert éppen a jövő hónapban kerül üzembe egy olyan aluminium gyár, már a második, amelynek ezidőszerint 200 vágón aluminiumtermelés lesz az összkapacitása. A jelenleg meglévő két gyár termelése több, mint amennyi a normális időkben mutatkozó fogyasztás, de én abban bizakodom, hogy az aluminiumfogyasztás még lényegesen emelkedni fog és ezért az itt-ott felbukkanó újabb nagyméretű aluminlumgyáralapítási terveket mindenképpen igyekszem előmozdítani. A munkaviszonyt szabályozó rendelkezések ellenőrzésének kiépítése tekintetében a munka folyamatban van és a közeljövőben megfelelő megoldást fog nyerni. A képviselő úr szóvátette a bányamunkások nvugbérügyét. Köztudomású, hogy ezt a kérdést rendezni kell. A rendezés akadálya az, hogy az ehhez szükséges tőke, amelyet a biztosítási matematikusok 60—70 millióra becsülnek, ezidőszerint nem áll rendelkezésünkre. Paior Miklós képviselő úr szóvá tette a felvidéki sörgyáraknak a sörkartellel szemben felmerült kontroverziáját. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban közölhetem, hogy a kormányzat