Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
148 Az országgyűlés képviselőházának 527 munka utáni járandóságukat a lehető leggyorsabban kézhez kapják, (Helyeslés jobb felől.) hogy ne forduljon elő az, hogy amikor az az iparos becsületes magyar igyekezettel végrehajtja a munkáját, annak a munkájának eredményeként járó, az ő életét biztosító és családjának kenyerét jelentő kevés hasznot nem tudja megkapni, hanem a késedelmes kifizetés folytán clZ cl haszon már lényeges részében ! felemésztődik, sot az így előálló veszteség gyakran felülmúlja a hasznot, úgyhogy a végzett munka csak adósságait növeli, amely adósságok azután Összeroppanással fenyegetik az exisztenciáját. Az iparosság számláinak késedelmes kifizetésével kapcsolatosan kénytelen vagyok néhány szót szólni az árkormánybiztosság működéséről is. En tudatában vagyok annak, hogy az árkormánybiztosság különösképpen ma, amikor külpolitikai vonatkozások is lényeges befolyással vannak a belső árszint alakulására, nemcsak közgazdasági, hanem szociális szempontból is óriási jelentőségű. Tudatában vagyok annak, hogy az árkormánybiztosság működése, különösképpen a mai gazdasági körülmények között nélkülözhetetlen. Nagyon jól tudom. — közbevetőleg meg kell említenem — hogy az árkormánybiztosság nem közvetlenül az iparügyi tárcához tartozik, de tekintettel arra, hogy iparfejlesztési szempontból óriási fontosságot tulajdonítok ennek a kérdésnek, itt vagyok bátor ezt előhozni. Módomban volt betekinteni az árkormánybiztosság működésébe. Megállapítottam és itt kijelentem azt, hogy bizonyos vonatkozásokban és általánosságban, talán a készáruk, a kereskedelmi áruk, a kereskedelmi cikkek árának megállapítása tekintetében, az árkormánybiztosság hivatásának magaslatán áll és az árkormánybiztosság tisztviselői megfeszített erővel, éjt nappallá téve dolgoznak, hogy eleget tudjanak tenni vállalt kötelezettségeiknek, tekintettel azonban az óriási anyagra, elsősorban az építőipart illetően, az építőipar anyagárainak megállapítása tekintetében kevés létszámuknál fogva hivatásukat nem tudják maradéktalanul teljesíteni. En tehát az iparfejlesztés érdekében kérem az iparügyi miniszter urat, hasson oda, hogy az árkormánybiztosság tisztviselői kara, műszaki kara, revizori kara lényegesen emeltessék, hogy az ilyen felemelt létszámú tisztviselői kar tényleg eleget tudjon tenni ebbeli kötelességének. T. Házi Az idő rövidségére való tekintettel csak éppen érinteni akarom a további kérdéseket. Arra kérem az iparügyi miniszter urat, aki egyébként költségvetésének indokolásában különösképpen kifejezést t adott annak, hogy a kisiparosság szaktudásának korszerű színvonalra való ^ emelését kívánja előmozdítani, hogy ezt már az alsófokú szakoktatásnál is kísérje figyelemmel. Előttem szólott Szabó Gyula kénviselőtár- I isam bőven kifejtette ezt a kérdést. Ezzel kapcsolatosan én is csak arra kívánom felhívni az iparfejlesztés érdekében az iparügyi miniszter úr figyelmét, hogy ezeknek az alsófokú szakiskoláknak, az iparostanonciskoláknak — amelyek végeredményképpen az ipari műveltségnek s az iparfejlesztésnek alapját vannak hivatva alkotni — elhelyezése szempontjából, valamint az óraadói karnak végleges tanerőkkel vájó kicserélése szempontjából szíveskedjék intézkedni. Az ipari munkásság bérkérdésével kapcsoiUése 1939 november 16-án, csütörtökön. latosan a kormányzat belátta, hogy szociálisszempontból az ipari munkásság" bérminimumának megállapítására feltétlenül szükség van és ma már, hála Istennek, e téren ott tartunk, hogy a legtöbb iparágban meg van állapítva a bérminimum. A bérminimum megállapítása^ nemcsak szociális szempontból nagyjelentőségű, , hanem óriási jelentősége van munkaadói szempontból is, mert olyan kalkulációs tényezőt ad az iparos kezébe, amely lehetővé teszi az iparosnak a reális alapon való .kalkulációt. Futólagosan még a családi bér kérdésével kapcsolatosan kívánom az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy szíveskedjék ezt továbbfejleszteni, olyan formában, — amint ezt már futólagosan említették — hogy necsak azok az ipari munkások élvezzék a családibér előnyét, akik olyan munkadónál szerencsések dolgozni, aki átlagosan tíz munkásnál többet foglalkoztat. Gyakorlati tapsztalataim alapján állítom, hogy az ipari munkásság maradéktalanul és talán a legjobban eleget tesz nemzetfenntartó kötelességének. Alig találkoztam az életben olyan ipari munkással, akinek leg-, alább ne négy-öt tagú család fenntartásáról és megélhetéséről kellene gondoskodnia. T. Ház! Tudom azt, hogy az iparügyi miniszter úr őszinte, igaz magyar szívvel kívánja a kisiparosság ügyét és érdekeit szolgálni,. (Ügy Vunî Úgy van! a jobboldalon.) ezek bajait megoldani, úgyszintén az ipari munkásságon is segíteni. Éppen ezért az iránta érzett bizalmam alapján és mert bizalommal vagyok a kormány ilyértelmű további működése iránt, az iparügyi tárca költségvetését elfogadom.. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! Az idő előrehaladott volta miatt egészen röviden vagyok bátor az iparügyi tárcához néhány észrevételt előadni. LegeJ-őször is az előttem szólott t. képviselőtársam '^felszólalásába kapcsolódom n bele, amelyben a családi munkabérekről, illetőleg a családi pénztárakról beszélt. Mély tisztelettel felhívom az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a családi pénztárak rendszerét bizonyos revízió alá kell venni, mégpedig azért, mert a családi bérek kifizetésénél olyan nehézségek és zavarok merültek fel, amelyekből a munkásságra rendkívül sok hátrány származik, azonkívül rendkívül súlyos visszaéléseket is lehet tapasztalni. Konkrét példával tudom ezt illusztrálni. Egyik legnagyobb fémipari gyárunk most máimásfél év óta építtet több mint kétmillió pengő értékben. Az építkezést kiadta egy építőipari részvénytársaságnak, ez az építőipari részvénytársaság az építkezést alvállalkozóknak adta tovább. Végeredményben 80 munkás dolgozik ott, az alvállalkozók azonban nem esnék a 20 alkalmazottnál többet tartó kategóriába, ennek következtében hiába dolgozik azon az építkezésen 80 munkás, nem kapják meg a családi munkabért, Olyan törekvést látunk, hogy ilyen átruházásokkal igyekeznek kijátszani a családi munkabér fi- > zetésére vonatkozó kötelezettséget. Azzal vigasztalják a munkásságot, hogy majd 1940 január 1-én felvétetik a vállalkozót a családi pénztár tagjai közé és akkor majd fognak kapni családi munkabért. Akkor azonban át fogják adni a vállalkozást; egy másik ilyen
