Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. 147 vagy ott vannak fölöttünk a felsőházban, a kisiparosság nincsen a politikában képviselve. Azt kérdezem, vájjon ez a második zsidótörvény, amelyet nemrégiben meghoztunk, mit segít a kisiparosságon ? Abszolúte semmit nem segít. Majd segít talán 10,15 vagy 20 év múlva, de ebiben a pillanatban semmit nem segít, mert egyetlen egy zsidó iparos engedélyét sem veszik anost itt a csonkaország területén revízió alá, nem úgy, mint a Felvidéken. S éppen ezért a kisiparosságnál a keresztény kisiparos, aki úgyszólván teljesem tőke nélkül van, nem l versenyképes a zsidóval szemben. A zsidónak bőven, megvan elsősorban a hitellehetősége fajtestvérei révén, megvan a hitellehetősége a nagykereskedelemben, a gyáriparban, megvan a hitelintézetéknél, mindenütt, de megvan ezenkívül a megrendelőnél is az a lehetősége, hogy előlegeket vegyen fel. Azt kell mondanom, — és rámutattam erre már akkor is, amikor a zsidótörvényt tárgyaltuk — hogy sajnos, a második zsidótörvény a kisiparosságot még nehezebb helyzetbe hozza, maint a zsidótörvény előtt volt. Miért! Tudok ssrua zsidó ügyvédekről és orvosokról, akik arra számítanak, hogy gyermekük már nem lehet ügyvéd vagy orvos, és ezért iparosnak adják gyermeküket. Természetesen kérdés, hogyan jut majd ő annakidején iparengedélyhez? De egészen bizonyos, hagy a stróman-rendszer szerint és különféle egyéb társulások révén meglesz a lehetősége annak, hogy igenis, iparengedélyhez jusson hozzá. (Ilovszky János: 33ajos lesz! — Egy hang jobbfelől? Majd gondoskodunk, hogy ne legyen!) A kisiparosság kérdését befejezvén, azt kell mondanom, hogy mi itt mindnyájan számtalanszor elismerjük, hogy a kézműiparosság az ország lakosságának nyoleadirészét teszi ki, elismerjük azt, hogy a kisiparosság értéktermelése évenként kitesz lcgaÍáhb is 500 millió pengőt, elismerjük, hogy a kézműiparosság mindenkor megállta a helyét nemzethűség szempontjából, mindezt bőségesen elismerjük, azonban törvényes intézkedéseket sohasem hozunk, nem létesítünk olyan intézményeket, amelyekkel a kisiparosságon alaposan tudnánk segíteni, amelyek által mód és lehetőség volna arra, hogy ezt a jobb sorsra érdemes társadalmi osztályt a jövőire át tudjuk menteni. Minthogy ezt nem látom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy «a költségvetést elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry öd.ön jegyző: Molnár Dezső! Elnök: Molnár Dezső képviselő urat illeti a szó. Molnár Dezső: T. Képviselőház! Meg vagyok győződve arról, (hogy nemcsak a t. Háznak igen t. tagjai, hanem mindenki, minden magyar ember, aki az iparral valamilyen vonatkozásban áll vagy aki a magyar ipar fejlődését és életét figyelemmel kíséri, amikor hallotta a pénzügyminiszter úr expozéját és betekintést szerezhetett a magyar állam 1939/40. évi költségvetésébe, megnyugvással hallotta és vette tudomásul, hogy a kormány és a pénzügyminiszter úr nem a közmunkák és beruházások redukálásával kívánja a költségvetési egyenleget létrehozni és nem a munkaalkalmakat és munkalehetőségeket biztosító közmunkák redukálásával kíván deficitmentes költségvetést elkészíteni, hanem igenis, az es-yedüli értéknek, a munkaértéknek alapjára helyezkedve, a múlt évinél még nagyobb öszszeget, a múlt 60 milliójával szemben még további 66 milliót, tehát összesen 126 millió pengőt irányoz elő szigorúan közmunkák végrehajtására, amely összeg, ha figyelembe veszem a milliárdos beruházási programmból eredő munkaalkalmakat és munkalehetőségeket is, azt mondhatom, olyan tekintélyes öszszeget jelent, amely már hivatva van arra, hogy a magyar ipari munkásságnak az eddiginél jobb életet, jobb életnívót teremtsen. Hogy mit jelent ma a közmunka, azt — meg vagyok győződve — nem kell a Ház igen t. tagjai előtt bővebben fejtegetnem, mert ma a normális közgazdasági vérkeringés, gazdasági életünknek jó és helyes mederbe való terelése kizárólag ezeknek a közmunkáknak a megindításával remélhető és érhető el. Minden magyar ember tudja, hogy legelső a honvédelem és a honvédelem érdekében, a magyar honvédség felszerelésére, akcióképessé tételére minden áldozatot igenis, meg kell hozni. Azt is tudja minden magyar ember, hogy az országnak, a nemzetnek legnagyobb, legerősebb bástyája a magyar falu és a magyar falu érdekében is meg kell hozni minden áldozatot. Éppen a közelmúltban tárgyalt földbirtokpolitikai javaslat széles mederben folyt le és magas nívójú vitájában láthattuk, hogy talán lehetnek felfogásbeli differenciák a földbirtokpolitikai reform céljára igénybevehető földmennyiség, vagy pedig a tempó fokozása, vagy mérséklése tekintetében, én azonban azt hiszem, helyesen állítom, ha végső konklúzióként azt mondom, hogy a hozzászólók nagy többsége megegyezett abban, sőt álalánoss ágban a hozzászólók mind megegyeztek abban, hogy legyen bár a tempó erősebb, vagy gyengébb és legyen bár — hogy úgy mondjam — a Balaton vize hatszor is felosztva, a nemzet minden egyedének földhöz juttatása ebben az országban a föld csekély voltánál fogva lehetetlen. Éppen ezért talán mindenki azt mondotta, hogy igenis, nemcsak a közgazdasági vérkeringés kiegyensúlyozása végett, hanem szociális vonatkozásban is feltétlenül szükség van az ipar fejlesztésére és feltétlenül szükség van arra, hogy az iparosodás minél szélesebb rétegekre terjesztessék ki. Ezzel kapcsolatban megállapítom azt, hogy I az iparfejlesztés terén különösképpen az alsóI fokú iparosság, a kisiparosság kérdésére és ezzel kapcsolatosan az ipari munkásság kérdésére kell különös súlyt fektetni. Azt hiszem, a t. Ház tagjaival tökéletesen egyetértek, ha azt állítom, hogy óriási tévedés lenne azt gondolni, hogy az iparosodás megindítására, az ipar továbbfejlesztésére tökéletesen és kizárólag elég közmunkák végrehajtása. Én azt mondom, hogy lehet egy költségvetésbe közmunkákra, munkaalkalmak teremtésére súlyos öszszegeket, talán milliárdokat is felvenni, de ha ezeket a súlyos, milliárdokat kitevő összegeket nem a realitás figyelembevételével használják fel, akkor lehet, hogy átmenetileg talán élénkítést fognak eredményezni, ennek a reakciója azonban annál nagyobb lesz. Éppen ezért ez alkalommal elsősorban az iparügyi miniszter úr iránti abszolút és feltétlen bizalommal, csak néhány olyan kérdést kívánok hozzávetőlegesen érinteni, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy az iparfejlesztés és az iparosodás kérdését százszázalékosan oldjuk meg. A közmunkákkal kapcsolatosan kérem az iparügyi miniszter urat, hasson oda, hogy azok az iparosok, akik közmunkát végeznek, a köz19*