Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. is és edződjenek is, hogy megtanuljanak dolgozni és tanulni is legyen kedvük, egyszóval hivatást érezzenek nemzetépítő foglalkozásuk iránt. Legyen minél több főhivatású iskolájuk, hogy kedvvel járjanak oda és ne az történjék, hogy általában az jut ennek a jobbsorsra érdemes foglalkozási rétegnek, ami másoknak már nem jó, elavult vagy szükségmegoldás. Ma az idők szava sürgeti, hogy a tanonckérdéshez minden téren nyúljunk hozzá és váltsuk valóra az iparosodás személyi előfeltételeit. Ezt kívánja tőlünk a korszerű honvédelem is. Az elmúlt idők igazolták, — az elmúlt egy esztendőre hivatkozom — hogy kellő nyersanyagkészletek mellett a honvédelem különleges céljait szolgáló egyes berendezések súlyos milliós összegekben lehettek volna itt bent beszerezhetők, ha kellő számú szakmunkásunk van. Ezért sürgetem az 1936:VII. tc-t, az új ipar tör vény végrehajtási utasításának kiadását. Több, mint három esztendeje lépett életbe az ipartörvény novellája és a tanoncnevelésre vonatkozó végrehajtási utasítás, mint részletes rendelkezés még mindig késik. Ennek alapján kívánatos volna kimondani azt, hogy a törvényben rögzített hatelemis előképzettségi határ ne szállíttassék le, ne lehessen tanoncot alkalmazni ennél az előzetes képzésnél kevesebb előképzettséggel és ugyanakkor minden tanonctól kívánjuk meg azt, hogy a tanonciskolának legalább a harmadik osztályát végezze el eredményesen, egyébként ne legyen. segéddé minősíthető. T. Ház! Csodálatos, hogy 1795-ben a teljesjogú segédi levél és minőség eléréséhez az kellett, hogy valaki egy évig hallgatta légyen, mégpedig eredménnyel, az úgynevezett rajziskolát, viszont 1939-ben az a helyzet, hogy a tanonc akárhány tárgyból bukik, az elméleti szakképzést akármennyire elhanyagolja, ez semilyen komoly hátrányt nem jelent ránézve, így az iparosszínvonalat emelni a mai korszerű igények mellett, amikor minden foglalkozás és minden kiképzés tulajdonképpen esztendőkkel hosszabbodott meg, nem lehet! Végül szabályozást kíván a tanoncok szegődte tési ideje is. A tanidőhöz kell viszonyítani a tanoncok szerződési idejét is, meg kell szüntetni végre-valahára azt az állapotot, hogy a tanonciskolái tanévnek akármelyik napján lehessen tanoncot szerződtetni. A tanoncszerződések és bizonyos fokig a tanoncsors ellenőrzésével megbízott elsőfokú iparhatóságnak minden más teendő helyett legfeljebb esak az ügyvitelre van ideje, s csak a szerződések jóváhagyásával, vagy felbontásával foglalkozik. En nem láttam még eleven elsőfokú iparhatósági képviselőt, aki például a tanoncoknak a műhelyben vagy a gyárban fennálló állapotát ellenőrizte vagy ellenőrizhette volna. A tanszerződés idejéről azt kell megjegyeznem, hogy a tanoncképzés felső határa egyes iparágakban a mesterség nehézségét, valamint a tanoncoknak adandó minimális béreket figyelembe véve, hosszabbíttassék meg. Az 1922. évi törvény az 1919 után r támadt szociális közhangulat nyomán mértéken alul leszállította a tanoncképzés idejét. Például az érettségizett tanoncoknál megengedte azt, hogy valaki alig félévi gyakorlat után legyen felszabadítható, a négy középiskolás fiatalembereknél pedig másfélévre szállította le ezt az időt és csodálatos, hogy maga az élet ismét szigorítást és emelést ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. 139 kívánt, mert az 1936 : VII. te. az alsó korlátokat emelte és az érettségizett fiatalemberek részére a minimumot egy évben a négy középiskolások részére pedig két évben állapította meg. Annak, hogy most, a szerződés felső határával foglalkozunk, egyszerű, természetes. magyarázata az, hogy figyelembe vesszük a szociális gondoskodás nyomán támadt azt a kiesést, amely a munkaidőben van. Egy húsz* évvel ezelőtt szerződtetett tanonc a maga átlagosan négy esztendejével körülbelül 10— 12.000 munkaórát töltött el műhelyében a munkapád mellett. Ma egy négyközép iskolás gyerek a maga háromesztendős idejével figyelembevéve az iparostanonciskolára fordítandó hétköznapi időt, valamint a leventére fordítandó időt és a fizetett szabadságidőt — mindössze 5—6000 munkaórát, tehát a felét sem tölti el annak az időnek, amelyet az azelőtti időkben eltöltött, ami feltűnően kevés. Képesíteni lehet így is iparosokat, de hogy nem lesznek olyan szakképzettek, mint a hosszabb munkaórák ezrein keresztül kiképzettek, az természetes. Meg kell találni azt a mértéket, amely mellett a tanoncoknak juttatandó bérminimum, a tanoncokra fordítandó nevelés és iskolai oktatás, a tanműhelyköltségek figyelembevételével meghosszabbítható legyen a tanszerződés négy esztendőre, úgyhogy aki vállalja a négyesztendős szerződést, azt azzal vállalja, hogy belőle egy, az átlagnál lényegesen jobban és alaposabban képzett szaksegéd lesz; tehát nem az egyébként is nem túlságosan szociális gondolkozású, vagy a szakképzettségre nem nagy gondot fordító, mondjuk hanyag kismester részére kívánnék előnyt biztosítani, nem! — de lehetővé kívánnám tenni, hogy különösen az előbb említett és idézett gyáriparban, ahol még körülbelül 8—10.000 iparostanonc részére van hely betöltetlenül, engedtessék meg saját tanműhely, szociális gondozás, különböző ifjúsági egyesületek fenntartása és a tanoncoknak fize^tendő minimális munkabérek betartása mellett az, hogy négy évre is lehessen tanoncot szerződtetni szabad, közös megegyezés és elhatározás alapján. ^Részletes megvizsgálásra és a szükséges intézkedések megtételére van szükség a tanoncidő újabb szabályozásánál. A tanoncok egészségügyi ellenőrzésére, a műhelyekben való szemmeltartásuk, az úgynevezett elsőfokú iparhatósági tanoncgondozó által kell hogy ( történjék. Sok egyéb lényeges részletkérdés van még, amelyet tisztelettel az iparügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlanék. Addig is, amíg a következő évi költségvetés általános intézkedések megtételét teszi lehetővé, kérem, bízassék meg legalább két mindenképpen hozzáértő és lelkes minisztériumi tisztviselő az ügyek kézbevételével. Mint említettem, az iparügyi kormány költségvetése, figyelembevéve a négymilliárd nemzeti termelési értéket, hallatlanul kevés az 1940-es esztendőben. 1941-ben azonban biztosítandó legalább is a megindulás szempontjából mindaz, ami a korszerű képzést jelenti. A tanoncok utánképzése, mint megfelelő ipari szakmunkások nevelése, nemzeti ós közfeladat. Befejezésül utalok Széchenyinek^ arra a mondására, amely szerint egyesült erővel kell iparkodnunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruha nélkül, födél 18*