Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

138 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. béli és minőségi mértéken alul azonban a köznek kell ebbe a kérdésbe beleavatkoznia, ha például a gyárak maguk nem ismerik fel ennek a saját érdekeiken kívüli nemzeti jelentőségét, T. Ház! Az ezekben a gyárakban rejlő iparosodás fejlődési lehetősége azonban korlátoztatok a tanonc-egyke és a tanonc-egyse bevezetésévek Szükséges az, hogy a magyar ipar mind köz-, mind magánjellegű érdekeinek összhangbahozása mellett kötelezzék a gyárakat bizonyos minimális létszámú tanonc tartására, tehát necsak a felső határ biztosíttassék, hanem az alsó közhatár is; a nagyobb vállalatokat pedig évenkint felveendő 30 vagy azon felüli tanonclétszám esetén tanoncműhely fenntartására, berendezésére és saját tanonciskplta fenntartására kötelezzék. (Helyeslés.) Ismét csak arra utalok, hogy a nemzeti jövedelemben az ipari termelés által hozott négymilliárdból hárommilliárd értéket képviselő gyáripari termelésnek közkötelessége nemcsak a 3%-ról, hanem azt messze meghaladóan emelkedő számú, százalékos tanoncutánpótlásról gondoskodni. T. Ház! A »tanonc« szó tanulót jelent, amint azt Klauzál Gábor akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter — ahogy az egykori rendelet szövege mondja — céhszabályokat módosító 1848. évi június 9-iki rendeletben részletezte. A céhek világában divó »inas« szó helyett az »iparostanuló« kifejezést használták, ós bizony meg kell állapítani, hogy a mai időkben sok-sok iparostanonc kiképzése közelebb áll a céhek hanyatláskorabeli inasok egyoldalú képzéséhez, mint a korszerű szakképzéshez, az iskolai oktatáshoz és a nevelés összhangjához. Országos viszonylatban tanoncainknak 20%-a nem kap tanonciskolái oktatást, hanem az elemi iskolai oktatásra épített úgynevezett továbbképzőbe jár. Itt meg kell említenem a Ferenc császár és király ideje alatt az 1795. évben a tanoncoktatás érdekében kiadott rendeletet, amely csodálatos módon sokkal nagyobb igényeket támaszt a tanoncképzés irányában, mint ahogyan ez ma van. 1795-ben, a Ratio Educationis rendeletére hivatkozva, ez a királyi rendelet azt mondja ki, hogy csak azt a tanoncot szabad mesterlegénnyé befogadni, tehát felszabadítása után teljesjogú legénnyé, segéddé avatni, aki legalább egy évig járt rajz-oskolába; majd továbbmegy a rendelet és azt mondja, hogy aki nem olyan községben inaskodott, ahol volt rajz-tanoda, rajz-oskola, az, ha vándorútra megy, köteles egy évig olyan helyen tartózkodni, ahol van rajz-oskola; sőt toyáhíbmegy a rendelet és azt mondja, hogy ha még ezt sem tehette volna meg, akkor magánúton kell vizsgáznia, hogy meglegyen megfelelő gyakorlati kiképzése mellett a megfelelő elméleti oktatása is. Amikor ezt olvassuk, ugyanakkor 1939-ben az ország teljes iparos-tanoncifjúságának 20%-a nem jár olyan iskolába, ahol szakszerű szakoktatás, tehát rajz-, anyagismaeretstb. oktatás folyik, hanem a népiskolára alapított egyszerű ismeretközlés. Ez gyors és azonnali segítséget kíván. Ez természetesen főleg a vidéki tanoncokra vonatkozik. Ugyanakkor a városi viszonyok sem sokkal kedvezőbbek, mert mindössze négy olyan város van az országban, ahol kizárólag az iparostanonc- vagy a kereskedőtanonc-ifjúság oktatásának céljaira épített úgynevezett főhivatású önálló iskolák vannak. Ezek a városok Pécs, Debrecen, Szeged és Győr. (Pajor Miklós: Es Kassa!) A csonkaországi viszonyokról beszéltem, a kassai dolgakat nem mi indítottuk el. Mindössze 20 olyant tanonciskolánk van, — beleértve a fővárost is — ahol tanműhely is van, úgyhogy mindössze 8000 azoknak a tanoncoknak a száma, — a 75.000-hez viszonyítva — akik valóban korszerű gyakorlati és elméleti, tehát tanműhelyi és gyakorlati tanonciskolái tanítást kapnak. Ez a meglévő tanoncoknak mindössze 10 százaléka, tehát 20 százalék abszolút korszerűtlen képzésben részesül, csak 10 százalék kap korszerű képzést. Méltóztassék elképzelni, hogy mi tennivalóvan ezen a téren a megmaradó 70 százalékra vonatkozóan. Valahogy az az érzésem, 'hogy az egykor lesajnált csiszlik inasok rétege ma az elhanyagolt tanulók rétegére esik és odatartozik. A vidéken a körzeti tanonciskolák rendszeresítése, a fővárosban és a városokban a meglévő tanonciskolák tanműhellyel való kiegészítése, végezetül pedig minden vonalon a főhivatású és kizárólag tanonciskolái oktatást célzó építmények létesítése, tanoncotthonok létesítése segítene ezen az általánosan elmaradott helyzeten. Ezidőszerint a tanonciskolák fenntartása kötelezett községi és városi feladat. Az állam maga a szorosan vett iparostanonciskolák létesítéséhez és fenntartásához nem járul hozzá, mindössze az ipari szakiskolák fenntartása állami feladat, aminek jelentősége ugyan rendkívül nagy, de mégsem hat ki olyan tszéles körre, mint a tanonciskoláké. Mert amíg például a felső ipariskolába, a női szakipariskolába, a férfi szakiskolákba kereken csak 5000 hallgató jár, addig 75.000 tanonca van az: országnak, tizenötször annyi, mint amennyi az előbb említett, az állam által fenntartott szakipari képzőiskoláké. Tisztelettel felhívom az iparügyi kormányzat figyelmét arra, hasson oda, hogy a kultuszminiszter úr, különösen pedig a belügyminiszter úr segítse elő^ a községek és városok önálló tanonciskolaépítési szándékait. A vidékre telepítendő körzeti tanonciskolák és tanműhelyek létesítését tekintsük állami feladatnak. Ugyancsak iparügyi kormányzati feladat a főhivatású tanonciskolái tanárképzés megindítása és biztosítása, mert minél több a magyar iparfeljesztést a tanoncok nevelése útján élethivatásául választó és kellően szakképzett főhivatású tanár, annál biztosabb az általános és többtermelési eredmény. Az ezidei költségvetés még nem intézkedhetik a tanonckérdés országos rendezését illetően. Az 1941. évi költségvetésben azonban tételesen kell biztosítani a korszerű szükségletek kielégítését, mert különben, ha lesz is nyersanyagunk, nem lesz elég szakképzett iparosunk annak feldolgozására. T. Ház! A tanonc szorul voltaképpen a legigazibb gondozásra. A tanonc ugyanis már nem elemiiskolás és még nem középiskolás tanuló, mégis elméletileg és gyakorlatilag is állandóan tanulnia kell. A tanonc már nem gyermek, de még nem felnőtt és máris a legtöbbször azt az igényt állítják fel vele szemben, hogy segítsen a családon a keresetével* A tanonc még nem számít szakembernek es mégis nehezen kell már dolgoznia. Csupa átmenet a tanoncok élete, amint látjuk, a vele szemben támasztott igények és a kamaszkor változásainak szempontjából egyaránt. Ügy kell tehát hozzájuk nyúlni, hogy nevelődjenek •