Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. 133 helyek készülnek és ezen a réven is próbáljuk ezeket az embereket tovább , képezni és taní­tani. Azt is tudom, bogy az iparügyi minisz­térium! sokszor gépek beszerzésével is segí­tette az egyes iparosokat, amikor gépsegél y e­Jiet adott- (Ügy van! a közétpen.) Ne tessék rossznéven venni, hogy egyéni felfogásom szerint, ezt nem tartom a legszerencsésebb megoldásnak. Hiszen, ha sok pénzünk volna, akkor néni emelnék szót ellene. De mi tör­tént? Kapott egy ilyen gépsegélyt ugyan­abban a városban nemcsak egy, hanem több asztalos. Nagy dolog ez, az ő számukra, nagy dolog főleg azért, mert az illető kiírhatja, hogy gőzüzemű asztalosműhely, vagy gép­üzemű asztalosműhely, vagy kiírhat valami hasonlót, ezekre a címekre pedig nagyon büszkék. De mi történt? Ezekért a gépekért mégis áldozatot kellett • hozni, mert hiszen nem teljesen ajándékként adták azokat, ha­nem csak kedvezményes árért, vagy segít­ség formájában kapták, — de mondom — ezekért mégis csak térítést kellett adni és ezek a gépek betenkint két napig dolgoztak és öt napig állottak. En sokkal 'helyesebbnek tar­tanám, ha ezeket a gépeket szövetkezetek kapnák, úgy, hogy minden iparos odavihetné a fáját a frézelŐ- és egyéb .munkagéphez, stb., ott bizonyos meghatározott összegért ellát­nák a megmunkálást és akkor biztosítva volna a gép teljes kihasználása, azaz egy Tiéten legalább öt napig volna az használat­ban és legfeljebb egy napig pihenne, de állandó használatban volna. Ez sokkal keve­sebbe kerülne az országnak, és sokkal helye­sebb volna nemzeti szempontból is és több helyre lehetne ezeket a gépeket elosztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy másik kérdés az egyes iparosoknak az anyagbeszerzésben való megsegítése. Voltak bizonyos anyagbeszerzési források, bizonyára nem keresztény kézben, amelyek kihasználták az iparosságot és bizonyos részrehajlással osztották szét az árukat, (Horváth Géza: Egé­szen részrehajlóan!) úgyihogy jó keresztény iparosok, akik igazán mesterei voltak a mun­kának és a saját mesterségüknek, vagy egyál­talában nem kaptak anyagot vagy rossz anya­got kaptak, vagy azt az anyagot sokkal drá­gábban kellett megfizetniök, vagy pedig rosz­szabb fizetési feltételek mellett. Gondolok itt például a faszolgáltatásra. A • fakereskedelem tisztára zsidó kézben volt. Nagyon jó volna i már most a fakereskedelmet valahogyan ki­venni ezen kezekből, esetleg valamilyen alaku­lat kezébe átadni. Hallom, hogy ilyesféle lépések történtek is és történni is fognak. Ezek az alakulatok látnák el az egyes iparosokat fával, ugyancsak ellátnák vasanyaggal a lakatosokat és így to­vább. Akkor megvolna az igazságos elosztás ós megvolna az igazságos áruhitel. Hiszen ezek a kedvezmények esnek legjobban az iparosok­nak, mert így az iparos érzi, hogy nem ala­mizsnát kap, hanem olyan kedvezményt, amely őt igazán megilleti, ugyanúgy, mint ahogy előzőleg mások részesültek benne. Ugyancsak ezen a helyen hálás köszöne­tet kell mondanom azért a széleskörű műkö­désért és széleskörű támogatásért, amellyel a hazai házi iparokat támogatja a miniszter úr. En mint művészember is rajongója vagyok a népművészetnek, (Szabó Zoltán: Helyes!) és igazán mindig örülök, amikor a népművészet felkarolásáról, támogatásáról van szó. A leg­szegényebb népréteg fogalkozik háziiparral ab­ban az időben, amikor mezei stb. munkával nein tud foglalkozni és tessék elhinni, hogy ez a réteg hálás ezért a támogatásért. Ahol a szövőszék járata kattog, ahol a tű gyorsabban forog annak az asszonynak a kezében, ahol ezzel keresetet tudnak maguknak biztosítani és bizonyos jobb életstandardot elérni, ott ezek a falusi házak mindig várai lesznek a magyar nemzeti gondolatnak, azok az emberek pedig jó magyarok lesznek és azokra mindig számít­hatunk. Volna még egypár mondanivalóm, de nem szeretek ismétlésekbe bocsátkozni és minthogy az előttem felszólalt szónokok már megemlé­keztek néhány engem is érdeklő kérdésről, azért, tekintve, hogy időm lejár, befejezem be­szédemet és ismétlem, hogy teljes bizalommal a miniszter úr iránt, a költségvetést elfoga­dom. (Éljenzés és tavs a jobboldalon. — A szó­nokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: B. Szabó István! Elnök: B. Szabó István képviselő urat il­leti a szó, B. Szabó István: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk! a baloldalon.) Laky képviselő úr gyönyö­rűen felépített beszédében, amelyet azt mond­hatom, szinte_ élvezet volt hallgatni, többek kö­zött azt a. kijelentést is tette, hogy Magyaror­szág még mindig mezőgazdasági állam, bár nem szabad teljesen mezőgazdasági államnak tekinteni, mert az iparfejlesztés során ipara is olyan fejlődésben van, hogy ma már szá­mottevő tényező az ország életében. Én éppen azért a mezőgazdaság szempontjából, mint mezőgazdasággal foglalkozó egyén kívánok a kisiparosság támogatására itt szót emelni, mert én úgy tekinteni a kisipart,. mint a mező­gazdasággal összefüggő foglalkozási ágat.'A kettő teljesen egymásra van utalva. Amikor tehát a kisipar mellett állást foglalok, ugyan­akkor azt is mondhatom, hogy egyúttal védem a mezőgazdaság érdekeit is. T. Ház! Mindazok a terhek, amelyek akis­ipart bármilyen formában sújtják és a kis­iparra nehezednek, bizonyos mértékig, vagy sokszor teljes egészükben átháríttatnak a me­zőgazdaságra. Éppen azért én a kisipar, külö­nösen a vidéki kisipar legmesszebbmenő vé­delmében kívánok itt szót ejteni. Köztudomású tény, hogy aki közelebb van a tűzhöz, az job­ban melegszik. (Meskó Zoltán: Ez így van!) Fővárosi iparosaink is, akik közelebb vannak a kormányzathoz, nagyobb protekciót tudnak érdekeik szolgálatába állítani és talán sokkal több előnyt és gazdasági jólétet tudnak ma­guknak biztosítani, mint a Budapesttől messze fekvő községekben és városokban levő kisipa­rosaink. Teljesen tisztában vagyok az ipar je­lentőségével a honvédelem szempontjából is,. tisztában vagyok a nagyipar jelentőségével is. Éppen a nagyipar, a gyáripar az, amely a mezőgazdaságot napjainkban, szinte azt mond­hatnám, fojtogatja. A mezőgazdaság éppen a nagyipar túlságos szabadjára engedése foly­tán, a nagyipar árszabályozása folytán jutott olyan helyzetbe, hogy a gyáripari készítmé­nyeket, amelyeket nem tud nélkülözni, ma már aíig tudja megfizetni. Nemcsak a mezőgazda­ságnak, hanem a kisiparnak is közvetlen ro­vására van, közvetlen nehézségeket okoz a nagyipar. A nagyiparral a kisipar nem tudja

Next

/
Thumbnails
Contents