Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

132 Az országgyűlés képviselőházának 52, hónapokon keresztül nincs semmi dolga. Ha ehhez adnának még' néhány referenst és bizonyos olyan emberekkel egészítenék Iki, akik városépítési kérdésekben járatosak, azt hiszem, a tanácsnak ez a szakosztálya ezeket a kérdéseket nagyon jól és általános megelégedésre elintézhetné. A városrendezéssel kapcsolatban akarok a városok vízellátásáról és csatornázásáról is szólni. Őszintén szólva, mint újonc a parlamentben és a (költségvetés elbírálásában is, eleinte azt gondoltam, hogy ez a fölmíyelésiigyi minisztérium resszortjába tartozik. Ámde meggyőződtem róla, hogy oda a nagy csatornák tartoznak, a Duna—Tisza csatorna és egyéb kultúrmérnöki munkák. Megállapítottam, hogy ez az iparügyi minisztériumhoz tartozik, bár nem találtam erre a célra semmilyen összeget sem felvéve. Már pedig — ahogyan tudom — körülbelül 1,700.000 ember az a lélekszám a városokban és nagyobb községekben, amely vízvezetéki ellátásra szórni. f!.a ebből le is számítunk 20%-ot arra, hogy bizonyos városok perifériáit nem lehet vízzel ellátni, marad legalább is 1,400.000 ember. Tudjuk a vízmüveknek vállalati adataiból, hogy személyenként körülbelül 80:—90 pengőbe kertit a vízvezeték. Eszerint 100—110 millióra voin-\ szükség, lui a rászorulókat el akarnok látni vízzel, hz természetesen utópisztikus gondolat, erre nem is merünk gondolni, ellenben helyes volna fokozatosan előkészíteni az egyes városoknál a inunkat, megcsinálni a csatornázási tercet, a vízvezetéki tervet* azután segélyekkel támogat];!

: ezeket a városokat is ott, ahoi az anyagi lehetőség megvan, ezeket a vízvezetéki és csatornázási munkálatokat elvégezni. . Láttuk a belügyminisztérium költségvetésében, hogy például a zöldkeresztés akció, amely a kutakat is csináltatja a belügyminisztérium költségvetésének keretében, milyen áldásthozó működést fejt ki: betegségeket akadályoz meg ilyen módon. A jó ivóvíz fontossága egészen nyilvánvaló és a jó ivóvízzel való ellátást a városokíban és nagyobb községekben igazán csak a vívezetékkel lehet megoldani. Kerületemben két nagyobb város van, Szombathely, amelynek van vízvezetéke és a nagyon kedves kiesen fekvő Kőszeg városa, amely igazán nyugdíjasok városa lehetne, olyan mint Grác, ahol a penzionáltak előszeretettel laknak s ahol lehetne gyógyintézeteket, szanatóriumot létesíteni, a gyakorlatban azonban ez nem lehetséges, mert nincs vízvezetéke. Iskolaváros is lehetne, hiszen meglehetősen sok intézete van, ámde a szülők nehezen adják oda gyermekeiket, mert nincs fürdőalkalmatos ság, nincs rendes ivóvíz és féltik gyermekeiket. Itt van például ennek a kis városnak a helyzete, amely igazán megérdemelné a vízvezetéket. Ha lehetséges volna, nagyon óhajtanám, hogy ezt az akciót ennek a kis városnak vízvezetékkel való ellátásával, a vízvezetéki munkák segélyezésével kezdjék meg. Ká akarok térni a rövid idő dacára még egy pár idetartozó kérdésre, így az állami munkaközvetítő ügyére. Az állami munkaközvetítés kérdésében teljeseai osztozom az előttem felszólalók véleményében, mert egészen bizonyos, hogy csak úgy lehet kézbentartani a munkásságot, ha ezt a munkaadókra és vállalkozókra fontos dolgot* a munkások elhelyezését az állam tartja kézben. Igaz volt az az előttem szóló állítása, hogy ezt se az egyik, se a másik párt ne vegye a kezébe, hanem az az államé legyen, hogy a munkás is érezze, ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. hogy nincsen kiszolgáltatva az egyik pártnak vagy a másik pártnak. (Helyeslés a középen.} A mumkáskőzvetítést r úgy kell végezni,, hogy >ai kor színvonalán álljon, már tudniillik nehogy akárkit ajánljanak akárhovái. A munkaköztvetítő hivatalok kell, hogy egyénileg kezeljék az embereket, tudják-(meg: róluk, hogy milyen munkások, érdeklődjenek utánuk, legyen meg ott rendelkezésre azoknak a munkásoknak a leírása, amely munkabírásukról, tehetségükről ad képet és az egyes üzemekről is ugyancsak tudják meg, hogy ott milyen munkásokra van szükség ós így egyénileg kezelve helyezzék el a munkásokat ugyanolyan felfogás szerint, mint amilyet vallott annakidején a múlt évi közigazgatási tanfolyam megnyitásián a miniszterelnök úr. A [miniszterelnök úr a hadigondozókról beszélt és elmondotta, hogy egyánileg hogyan kezelte az egyes embereket. A munkaközvetítést is körülbelül ilyen alapokon kellene elvégezná, akkor azzal mindenki meg lenne elégedve, meg volnának elégedve és nyugodva a munkások is és a munkaadók is. Nagyon sok panasz volt a munkaadók részéről a jelenlegi állami munkásköz vetítés ellen. Ez érthető, mert hiszen a jó munkások javarésze be volt szervezve a szakszervezetekbe, azok nem mentek iaz állami köztvetítőhöz, nem is akartak átimenni oda, nem is jelentkeztek, tehát ezeket a jó munkásokat nem is lehetett közvetíteni, Amikor azonban meglesz ennek a. közvetítésnek a monopólium!», amikor a munkásiköztvetítés majd az állam kezében összpontosul, akkor ezek a bajok is mind megszűnnek. Már a bizottságban is felhívtam a figyelmet arra, hogy a munkásközvetítést nagyon előmozdítaná megfelelő munkaközvetítő épületek emelése. Ne tessék azt hinni, hogy épület kérdése közömbös, mert ha ezeket az épületeket praktikusan építjük meg, ha a munkaközvetítés szolgálait menetét teljesen betartva és annak tudatában építünk ily épületeket, .akkor , a munkaközvetítés munkája negyedére redukálódik, az ügymenet sokkal könnyebben megy, sokkal tökéletesebb és jobb is lesz. Rá kell térnem a imunkaműhelyek, az ipari oktatás, az ipari szakkönyvtárak kérdésére, amelyekről nem kritikával, hanem — ha szaHa^ — ^ícséretiel kell megemlékeznem. Mondhatom, hogy az ipari szakoktatás terén is az utóbbi időkben anryi az eredmény, amennyi hosszú évtizedeken keresztül nem történt, úgyhogy az ipari szakoktatás igazán magas színvonalon áll. Érdekes, hogy a mi magyar népünk, amelyet pedig úgy szoktak jellemezni, hogy nem szeret tanulni, hanem inkább megmarad a régi kaptafa mellett, milyen szívesen veszi ezeket a tanfolyamokat. Látorni ezt a magam városában, ahova képesek a munkások több kilométerről bejönni, hogy ezeket a tanfolyamokat hallgathassák, örülnek neki t és vannak ipartestületi elnökök, akik, ha kéréseiket előterjesztik, nemcsak munkaalkalmakat kérnek, hanem arra kérik az ijletékeseket, hogy minél több tanulási lehetőséget biztosítson számukra. Éppen ezért a mi derék iparosainkat rendkívül meg kell becsülnünk ambíciójuk és tudásvágyuk miatt. (Horváth Gézar Értik, mi a minőségi termelés és látják a hasznát!) Hogyne látnák! Meg kell jegyeznem, hogy sok módon történik segítés ezeken a rétegeken. Aimint azt a költségvetésben is láttam, mintamű-