Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. hogy a kisipar és a nagyipar arányosan része­sedjék ebben, hogy az egyik termelését éppúgy előmozdítsák, mint a másikét. De ha úgy lesz, mint a múltban, hogy inkább a nagyipar exportjának támogatására fordítják ezt az ösz­szeget, akkor édeskevés marad a kisiparnak. Nagyon helyeslem, hogy a miniszter úr folytatja a nyersanyagkutatásokat, mert ha valaha, úgy erre ma különösen nagy szükség Van. Az olaj, a bauxit és a többi anyagok, hála Istennek, már országunkban is feltalálhatók. Fontos, hogy ezek minél nagyobb mennyiség­ben álljanak rendelkezésünkre, azért, hogy ne szoruljunk behozatalra. Mint említettem, az anyagellátás a mai időkben az egyik legsúlyosabb feladat. Az ipa­rrosszervezetek már kérik, hogy bizonyos anyagbeszerző és elosztó központ, ha máskor nem, legalább most az átmeneti időre rendel­kezésre álljon, azért, hogy a kis- és közép­iparosok is tudjanak nyersanyaghoz jutni. Azt hiszem, mindenki helyesli, hogy a mi­niszter úr kilátásba helyezte a kisipar hatha­tósabb támogatását. Ezt pedig megjelölte gé­pekkel, szerszámokkal, segélyekkel való támo­gatásban, a kiállítások támogatásában, az ipa­rostovábbképzésben, az ipartestületi jegyzők tanfolyamában és egyéb alkotásokban, ame­lyek mind a kisipar ügyét mozdítják elő. Szó van a jelentésben ipartestületi szék­házkölcsönökről is. Itt meg kell említenem, hogy tényleg a minisztérium már a múltban iparkodott ezt a nehéz terhet azoknak az ipa­rosoknak a vállairól levenni, akik jó időben, abban a reményben, hogy a keresetük miiidig olyan nívón fog maradni, jótállottak az ipar­testületek székházainak építkezéseiért és bi­zony, nagyon sokan nehéz helyzetbe kerültek. Ennek az annuitása 8-5%-ot tett ki. Most már 3%-ra csökkent, a többit átvállalta a miniszté­rium. Most az iparosság azt kéri, hogy tekin­tettel a nehéz időkre, ezt a 3%-ot is vállalja át a kormány, mert azok az érdekeltek, akik itt garanciát vállaltak, nagyon nehéz helyzetben vannak, nem szólva arról, hogy a kisiparnak egyik legfontosabb témája a munkaalkalmak nyújtása, hogy munkaalkalmakban részesedje­nek és hogy iW.i il. százalékos arány, amely a közmunkák kiadásánál a múltban fennállott, a kisipar javára tolódjék el. Méltóztatnak tudni, hogy vannak egyes állami intézmények, mint a posta és az államvasút, ahol, amint már em­lítettem, 70%-ban részesül a kisipar azokból a munkákból, amelyek kimondottan kézműipari jellegűek, ellenben úgy a honvédségi munkák­nál, mint egyéb más területeken csak 50—50 százalékban és, sajnos, a kisipar rovására itt is meglehetős eltolódások történtek. Ezért kéri a kisipar ennek a százaléknak a felemelését a kimondottan kézműipari munkáknál, illetőleg, hogy ha lehet, ezeket a munkákat száz száza­lékig a kisipar részére juttassák. Az előttem szólott képviselőtársam beszélt a munkaközvetítésről. Magam is azt mondom, hogy a termelés egyik fontos eszköze az, hogy helyes és szakszerű munkaközvetítés álljon ren­delkezésünkre. Ma szervezetek és magánszemé­lyek végzik ezt a közvetítést, amit szerintem az államnak kellene szakszerű közvetítés útján elvégeznie. (Helyeslés a középen.) A munkaadó­nak is fontos, hogy olyan munkást kapDon, ami­lyenre szüksége van, viszont a munkásnak is fontos, hogy képességeinek megfelelő helyre tudjon jutni. Ez, a termelés fokozását is előmoz­dítaná, de másrészt nem tenné a munkást lekö­ïilése 1939 november 16-án, csütörtökön. 125 telezetté sokszor meggyőződése ellenére. Az előt­tem szólott képviselőtársam is azt mondotta, hogy azt szeretné, ha a magyar munkásokat ki tudnánk szabadítani a szociáldemokrata szak­szervezetek karjaiból. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, mindnyájan ezt szeretnénk, (Úgv van! Jobb felől.) mert valahogy a nemzetközi szociáldemokraták ideológiáját szeretnénk már a lomtárba helyezni (Úgy van! a jobboldalon.) és nem szeretnénk, ha a jelenben vagy a jö­vőben is akadnának emberek, akiket így félre tudnak vezetni, mert csakis a félrevezetettség­révén tudják megnyerni az embereket, hogy az ő szakszervezetükben maradjanak. (Úgy van! a jobboldalon.) A magyar ember nemzeti­érzéstől van áthatva, a magyar munkásságról ezt el lehet és el kell mondani, tehát ezeket a magyar embereket nem szabad másutt, mint nemzeti alapon álló szervezetekben látni, nem szabad másutt látni, mint ott, ahol az ő er­kölcsi és vallásos meggyőződésüknek megfe­lelően élhetik társadalmi és szervezeti életü­ket is. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Hogy a munkaközvetítés milyen nagy eszköz volt a múltban a szociáldemokra­ták kezében, bizonyítani lehet azzal, hogy a munkaközvetítésen keresztül sztrájkokat irá­nyítottak, a munkást akarata ellenére ki­emelték állásából, büntethették a nekik nem tetsző munkaadót, mert nem olyan munkást közvetítettek, amilyent azi akart, vagy egyál­talán nem közvetítettek munkást, ha az a munkaadó nekik szociáldemokrata szempont­ból nem tetszett. Meg kell tehát védeni a gaz­dasági szabadságot ús sürgősen kell intéz­kedni állami munkaközvetítő intézmény felál­lításáról. A másik fontos kérdés az ipari termelés­nek és a kisipari hitelnek a kérdése, hogy a termeléshez megfelelő hitelek álljanak rendel­kezésre. A kisiparosságot ezidőszerint két hitelinté­zet, két bankszerű hitelintézet látja el hitelek­kel: az egyik a Budapesti Kisipari Hitelinté­zet, a másik az Iparosok Országos Központi Szövetkezete. Többféle ipari hitel van: van kisipari hi­tel, középipari hitel, termelési hitel, munka­hitel — amire később rátérek — és a legki­sebb iparosok részére van fedezetnélküli kis­ipari hitel. Sokan tudják azt, hogy a Budapesti Kis­ipari Hitelintézet húsz éve áll fenn és eddig több mint 53 millió pengőt folyósított apró kis tételekben a fővárosi kisiparosság szá­mára. Ha csak az elmúlt évi statisztikát néz­zük, azt látjuk, hogy 4238 tételben — tehát ilyen apró tételekkel dolgozik — újabb 6 mil­lió pengőt folyósított és ezidőszerint 14"5 mil­lió pengőt tesz ki az a hitelkeret, amelyet a Budapesti Kisipari Hitelintézet a főváros ipa­rosainak nyújtott. A másik ilyen hitelintézet az Iparosok Országos Központi Szövetkezete, amely a vi­déki iparosok és szövetkezetek hitellel való el­látását szolgálja. Ez a Központi Szövetkezet az elmúlt évben 8,755.000 pengős forgalmat ért el és ebből a legfontosabb tétel 3'5 millió pen­gőnek munkahitelre történt folyósítása. Miből áll ez? Ezt az egyik legfontosabb termelési hitelnek tartom. Az az iparos, aki valahonnan valami munkát kapott, akár közülettől, akár magánostól, egyszerűen cedálja az intézetre a megrendelés értékét és erre az intézet folyósít

Next

/
Thumbnails
Contents