Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

126 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. anyagokra és munkabérekre előlegeket, úgyhogy a kisiparos nagyobbértékű munkákat is el tud végezni. Hogy mennyire bevált ez, — az löksz, a múlt évben vezette ezt be — méltóztatnak lá.tni abból, hogy 3'5 millió pengőt hitelezett ki anélkül, hogy a pénz elveszett volna. Az Ioksz.-nál körülbelül ugyanolyan értékű kisipari hiteleket folyósítanak, mint a másik intézetnél. Itt még csak azt kell megemlíteni, hogy, sajnos, ezek a hitelek úgyszólván mind ingatlanfedezetre folyósíttatnak és így a legkisebb iparos csak fedezetnélküli kisipari hitelhez tud hozzájutni. A visszacsatolt vidékekről szólva, egyik képviselőtársam sérelmezte, hogy ott nem kapnak hitelt. Az iparügyi miniszter úrnak ez az intézkedése bizonyos feltételekhez van kötve, azt mondja, hogy akkor folyósít fedezet nélkül hitelekre pénzt, ha annak legalább 50% -ával egyenlő összeget az illető közület, vagyis a város is nyújt. Ezzel azt akarja elérni, hogy inspirálja a közületeket, a városokat arra, hogy ők is járuljanak hozzá ezekhez a fedezetnélküli kisipari hitelekhez. Látjuk, hogy úgy a székesfővárosban, mint az_ ország több városában nagyon szépen kifejlődött ez az akció és hogy mennyire értékes és hogy mennyire lehet a kisiparosság becsületében bízni, igazolja az, hogy a fedezetnélküli kisipari hiteleknek 73%-át pontosan előre fizetik vissza úgy, hogy az ingatlannal fedezett hitelek sem folynak be ilyen arányban. Ez tehát azt mutatja, hogy az a legkisebb iparos, akinek semmije nincs, csak éppen a becsülete, becsületével áll helyt azért, hogy a feltételeknek megfeleljen. (Ilovszky János: Szórói-szóra így van!) Egy másik fontos közgazdasági kérdés a kisiparosság szempontjából a szakipari szövetkezetek kérdése. A kisiparos egymaga nem tudna olyan erős lenni, hogy a versenyt fel tudja venni, és hogy a nyersanyagokat meg tudja szerezni, ellenben ha a többivel összeszövetkezik, ha szövetkezetet létesít, akkor a szövetkezeten keresztül egyenlő versenytársa tud lenni a középiparnak, esetleg a nagyiparnak is. Sajnos, Magyarországon a szakipari szövetkezetek nagyon rövidéletűek voltak. Nem tudom, mi ennek az oka, talán az iparosság szegénysége, vagy pedig az, hogy nem voltak ránevelve a vezetők a szövetkezeti életre, de meg kell állapítanom, hogy bizony a szakipari szövetkezetek meglehetősen rövid életűek. Az löksz, kötelékében is ezelőtt 10 évvel még 80 ilyen szakipari szövetkezet volt az jország minden részéből, az löksz, ezévi jelentéséből pedig azt látom, hogy az elmúlt évben már csak 28 ilyen működő szakipari szövetkezet volt. Ott, ahol a kisiparnak támogatást akarunk adni, erre a kérdésre nagyobb súlyt kell fektetni. Nem lehet hogy a kisiparosságot, így magára hagyjuk, hanem igenis támogtni kell a szövetkezeteket, éspedig a termelő szövetkezeteket, azonkívül az anyagbeszerző szövetkezeteket és az értékesítő szövetkezeteket az iparosság érdekében. E szövetkezetek 1938-ban 909 munkacsoporttal együtt 14.500 iparost részesítettek * közszállításokban. Ezek a kisiparosok önmagukban nem tudtak volna ezekhez a közszállításokhoz hozzájutni, csakis így csoportosulva és szövetkezetbe tömörülve, ha tehát már 14.500 iparost be tudtunk kapcsolni, ez azt mutatja, hogy ez járható út, amelyen tudunk segítségére lenni az iparosoknak. Az ezek részére számlázott munkák értéke közel hárbmmillió pengőt tett ki az elmúlt esztendőben. T. Ház! Az löksz., hála Istennek, , az utóbbi években nagyon eredményes működést mutat ki- Ezt az is igazolja, hogy közel kétmillió pengőre emelkedtek az löksz, tartalékai és alaptőkéi. Talán éppen ez az oka annak, hogy a miniszter úr ebben a költségvetésben az löksz, támogatását úgyszólván teljesen mellőzhette s így 600.000 pengővel kisebb IVA £i támogatás, amelyet az elmúlt években az állam azért adott, hogy ez a szövetkezet kellőképpen megerősödjék. En azonban azt hiszem, mélyen t. Ház, hogy az Ioksz.-ra itt nagy hivatás vár, mégpedig a visszacsatolt Felvidéken működő szövetkezetek bekapcsolásánál is. Tudom, hogy van ott néhány nagyon jól működő szövetkezet, annely szívesen jönne ide, tehát itt is bizonyos áldozatokat kell hozni. De áldozatok árán is kell az egész országban szakipari szövetkezeteket létesíteni, ezt azért, — hangsúlyozom — hogy a kisiparosságot áruval és munkával lehessen ellátni. Ez a tőkebefektetés hamarosan meg fogja hozni kamatát, mert ha a kis Önálló exisztenciákat megerősítjük, ebből a kormánynak is haszna lesz. Kátérek most még egy kérdésre, amelyre előttem szólott képviselőtársam a visszacsatolt Felvidékről nagyon erősen felhívta a miniszter úr figyelmét, ez pedig az iparosok öregségi biztosítása éspedig kötelező alapon. Mert, amint ő is említette, tény ugyan, hogy az önkéntes 'biztosítás továbbra is fennáll annál a kisiparosnál, aki segédkori biztosítása után önállósága kezdetén kijelenti, hogy önként tovább fizeti az Oti.-nak^ az öregségi járulékot, de mivel ez csak önkéntes biztosi1 tás és mert éppen az önállósításnál van a leg-, nagyobb szüksége a kisiparosnak minden fillérre, a legtöbb ember ezt elhagyja és elhanyagolja. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a Társadalombiztosító Intézetnek — úgy tudom — 650.000 biztosítottja közül talán 72 ilyen önkéntes biztosítottja van, ami — azt lehet mondani — a semmivel határos. Örülök annak, hogy a mkiiszer úr, akinek ebben a tekintetben is ismerem felfogását, igenis akar a kisiparosok részére öregségük esetére valamit nyújtani. A niult ciklusban erre vonatkozólag indítványt is terjesztettem be, amelyet annakidején a Ház ki is nyomatott, amely azonban tárgyalás alá sohasem került. Természetes, ennek mégis a kormány részéről kell megindulnia és ha a miniszter úrnak alkalma lesz ezzel a kérdéssel foglalkozni, meggyőződésem, hogy megtalálja erre a megoldást. Ehhez ugyan először statisztikai adatokra van szüksége, de úgy tudom, ho;gy körülbelül 250 ipartestületből már visszajöttek- a statisztikai adatok, és ezek mind az -öregségi biztosítás mellett nyilatkoztak meg. Ezek a kisiparosok szintén akarnak áldozatot hozni, ők maguk is meg akarják fizetni a díjakat, de önerejükből a biztosítást természetesen nem lehet megcsinálni. Ezért kell a kormány támogatása. A költségvetés vitájában a következő kérdést csâk érinteni akarom, hog'y eleget tegyek az ország cipésziparossága kérésének.^ A cipésziparosság az országban körülbelül 25-000 főt számlál. Ez, az iparosság hónapok óta tiltakozik a Bata-gyár letelepedése és a Cikta működése ellen. Ügy értesültem, hogy ott,