Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ÍA talos megállapítása szerint ez a gyakorlatban egyáltalán nem vált be, ekként tehát nem kielégítő. Szinte hihetetlen, hogy az Oti.-nak .mult évi kereken 20 millió pengős járuléköszszegében alig 5000 pengő ilyen önkéntes ipari biztosításból befolyó járulék szerepel, vagyis egynegyed ezreléke az Oti. összes járulékainak. Ez tehát legfényesebb bizonyítéka annak, hogy ez az intézmény, ez az önkéntes biztosítási forma egészen lehetetlen. Bár ez a kérdés a belügyi tárca hatáskörébe tartozik, kötelességünk erre az iparügyi miniszter úr figyelmét felhívni és 'felkérni arra, hogy a szociális reformok során e kérdés kedvező elintézését kívánja. (Helyeslés a középen.) Annak sincsen talán akadálya, hogy ilyen intézmény az ipari •és bányászati családpénztárak mintájára az iparügyi tárca keretében szerveztessék meg. A körülbelül 220.000 önálló iparost magában foglaló körülbelül 250 ipartestületet képviselő Ipartestületek Országos i^ozponija uvuk óta sürgeti a belügyminisztériumban ennek a .kötelező biztosításnak intézményes szabályozását, eddigelé azonban csaknem kitérő választ kapott és talán csak a legutóbbi hónapokban kapta azt az ígéretet, hogy a belügyminisztérium az ilyen intézmény felállításához szükséges előkészítési munkálatokat megteszi. A kormányzat a közigazgatási hatóságoknak különböző jelentéseiből és a magyar gazdaságkutató intézetnek megállapításaiból tudja, hogy a kisiparosok átlagos adóalapja kisebb, mint amit .a kézművesipari munkások átlagos bére tesz -ki. Ekként tárgyilagosan megállapítható, hogy az iparosok rászorulnak legalább olyan törvényes szociális támogatásra, mint amilyenben .az ipari alkalmazottak és a mezőgazdasági munkások részesülnek. Feltűnő, hogy valamennyi szomszéd országban ez a kötelező biztosítás már be van vezetve különböző módon, tehát ott, ahol az iparosítás fontosságát a kormányzat elismeri, szükséges, hogy az iparosok kötelező biztosításáról gondoskodjék, hogy akkor, ha tényleg kiesik az a szerszám az iparos kezéből, nyugodt legyen abban a tekintetben, hogy öregségére maga és özvegye ellátásban részesülnek. Einök: A képviselő úr beszédideje letelt, méltóztassék befejezni. Pajor Miklós: A közös magyar sors viselése és a mindnyájunkra kötelező nemzeti fegyelem sokszor tartózkodásra kötelez és azért Jsérem, engedje meg a t. Ház és az igen t. miniszter úr, hogy a visszacsatolt terület további kívánságait, kérelmeit és panaszait a miniszter úrnak a visszacsatolt területre beísrért latolgatása alkalmával mondhassuk ei. > (Helyeslés és éljenzés.) Boldog leszek, ha a visszacsatolt, terület ipari vonatkozású kérdéseinek őszinte feltárásával az ottani gazdasági és szociális problémák helyes megoldását és ezzel a kedvező politikai hangulat kimólyítését elősegítettem. A költségvetés iparügyi részét elfogadom. (Élénk éljenzés és tavs a jobboldalon, a közéven és a baloldalon. A szónokot sokan üdvözlik.); Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Porubszky Géza jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Amikor ma beléptem ide a' terembe, önkéntelenül is eszembejutott a tegnapi éjszakai viharos ülés. amikor telt padsorok előtt tettek szóvá olyan kérKlSPVISELŐHÁZT KAPLÓ ITI. ése 1939 november 16-án, csütörtökön. 121 déseket, amelyek a mai időkben éppen nem. alkalmasak a politikai békére, míg most amikor bejöttem, láttam az üres nadsorokat és az üres karzatokat. Elfogott a szomorúság, mert eszembe jutott egy nagy magyarnak a mondása, hogy a magyar politikát és a politikusokat elsősorban a politikai botrányok érdeklik és nem a komoly alkotómunka. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig, t. Ház. ha valamikor szükség volt arra, hogy a politikusok ne botrányok keresésében — nem akarom azt mondani: felidézésében — éljék ki a maguk működését, hanem komoly alkotó munkában, akkor elsősorban ma van itt ennek az ideje, amikor a képviselőknek a részletkérdésekhez kell hozzányúlniok, ^amikor bogozni és keresni kell a költségvetés egyes tételeit és amikor kinekkinek a maga propozícióját elő kell hoznia avégből, hogyan lehetne a hétköznapi magyar alkotómunkának az ütemét meggyorsítani és eredményesebbé tenni. >• • Laky Dezső képviselőtársam helyesen állapította meg, hogy Magyarország nem kifejezetten agrárország, mint azt igen sokszor beállítják. Az iparra éppen olyan szüksége van ennek az országnak, mint a mezőgazdaságra, mert hiszen Magyarország népességének ellátásáról csak akkor lehet gondoskodni, Jia itt nem folyik iparellenes politika, hanem kifejezetten iparpártolás folyik. Miért? Azért, mert ezt a túlnépesedett országot másképpen nem lehet kellően ellátni, nem lehet kellő szociális nívón tartani, de szükség van rá pénzügypolitikai szempontból is. A statisztika könnyen megmutatja, hogy az 1933—1938. években mezőgazdaságunk a kötöttdevizájú országokba 252 millió, iparunk 95 millió, a félig kötöttdevizájú országokba a mezőgazdaság 38 millió, az ipar 33 millió, a szabaddevizájú országokba pedig a mezőgazdaság 15, míg az ipar 75 millió értékben exportált. Ebből az összehasonlításból könnyű rájönni arra, hogy a nemesdevizájú országokba sokkal nagyobb mennyiségben exportál az ipar, ma pedig feltétlenül szükséges az, hogy Magyarország nemesdevizához jusson. De szükség van az ipar felkarolására honvédelmi szempontokból is. Egy ország, amely egyoldalú termelésből él, támadás vagy védekezés esetén csak igen rövid ideig tudja megállni helyét, mert ki van szolgáltatva a környező országoknak. A megnagyobbodott országban, hála Istennek, megnagyobbodott nyersanyagkinccsel rendelkezünk, feltétlenül szükséges azonban, hogy az iparügyi kormányzat igen nagy súlyt vessen arra, hogy ez a nyersanyagkincs-kutatás még több dotációban részesüljön. Különösen vigyázni kell arra, hogy minél kevesebb nyersanyagot vigyünk ki úgy, hogy azután azt vissza kelljen hozni és drágán kelljen megfizetni, mint kész iparcikket. A magyar iparnak az a nagy foglalkoztatottsága, amelyet ma tapasztalunk, elsősorban a hadiipar foglalkoztatottságára vezethető vissza. De már most, amikor alig van munkanélküli, előre gondolnunk kell arra, hogy a hadiiparnak ez a foglalkoztatottsága a dolog természetéből kifolyólag nem maradhat meg sokáig, márcsak azért . sem, mert bizonyos nyersanyagok terén hiányok fognak keletkezni. Ezért az iparügyi kormányzatnak már jóelőre kell gondoskodnia arról, hogy a hadiiparban foglalkoztatott munkástömegeket, ha eljön a dekonjunktúra, valamiképpen zökkenő 16