Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

120 Az országgyűlés képviselőházának 52. csatolt területen működő pénzintézetek útján látszik a legalkalmasabbnak, mert így biztosít­ható a legjobban a kölcsönök visszafizetése. Súlyos terhe a visszacsatolt terület kereske­delmének és iparosságának a fennálló adóhátra­lék. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ez ugyan nem tartozik az iparügyi tárca keretébe, mégis felhozom itt, tekintettel arra, hogy ezek­nek az adóhátralékoknak végleges rendezése nélkül az ottani iparosok és kereskedők nem tudnak az ország gazdasági életébe belekapcso­lódni, (Űgy van! Ügy van! a balközépen.) mert folytonosan a hátuk mögött érzik az adóvégre­hajtót. (Korláth Endre: A hátralékos cseh adók miatt!) Legyen szabad tiszteletteljesen arra kérni a miniszter urat, hogy melegen támogassa a Felvidék iparosságának és kereskedőinek az illetékes pénzügyi hatóságokhoz beterjesztett azt a kérelmét, hogy bármelyik iparos, aki jogaiban sértve érzi magát, kérhesse az 1938 december 31-ig előírt és esedékes összes, bármi­féle adójának egészben, vagy részben való le­írását, (Helyeslés a balközépen.) támogassa továbbá a felvidéki ipar és kereskedelem ama kérelmét, hogy ezeket az ott beadott kérelme­ket a helyi bizottságok intézzék el s hogy a bizottságok a kérelmező és sokat szenvedett iparos és kereskedő összes anyagi, jövedelmi, kereseti és családi viszonyainak figyelembe­vétele mellett döntsenek. (Helyeslés a balközé­pen. — Holota János: A végrehajtásokat megszüntetni!) Természetes, hogy mindaddig, amíg ezek a kérdések végleges rendezést nem nyernek:, az előirt adók végrehajtása hivatalból leiíuggesz tessék, l-egyen szaoad megemlítenem, hogy a meg­boldogult OseiisziováKiában voit egy úgyneve­zett aepurációs eljárás, Tudjuk, iiogy odaát niinéi önérzetesei)o es minél öntudatosabb ma­gyar volt a kereskedő, vagy az iparos, annál súlyosabb adóval terheltetett meg. \ugy van! Ügy van! a öaiKÖsepen.) A csen pénzügyigaz­gatás rájött azonban arra, hogy ezzei nem ér eéit, mert egy ágynak, vagy ket párnának el; árvereztetésevel azt a tömérdek adót benajtani úgysem tudja és bevezette a depurációs eljá­rást, amely lehetővé tette, hogy az iparos és kereskedő a pénzügyi hatóságokkal kiegyezzék, az adó nagyresze ieírassék és a kiegyezett összeget az illető részletekben fizethesse. Ezeket az egyességeket iparosaink különösen a ' mün­cheni döntés után nem tartották be, talán ép­pen a mi tanácsunkra, most azonban a vissza­csatolás után jelentkeztek a pénzügyi hatóság­nál s az akkor megkötött egyességek feltételeit teljesíteni akarták; a magyar pénzügyi ható­ságok azonban ettől elzárkóztak, mondván, hogy erre utasításuk nincs. (Hokky Károly: Kérjenek utasítást!) Szükséges és sürgős volna tehát, hogy ezekben a kérdésekben is sürgős intézkedés tétessék. Úgy vélem, hogy az ilyen­irányú bármilyen intézkedés után a sok öntu­datos magyar kereskedő és iparos nemcsak a nemzet gazdasági életének lesz hasznos tagja, de az államnak is hűséges és pontos adófizető alanya, (ügy van! Ügy van! a balközépen.) A miniszter úr expozéjában az ipari szak­oktatás fejlesztését igért. Legyen szabad e he­lyütt felhívnom a miniszter úr nagybecsű fi­gyelmét Kassa város ama speciális sérelmére, hogy az ottani négyéves felsőkereskedelmi ipar­iskola elvégzése önálló ipar gyakorlására nem jogosít, az iskola mesterbizonyítyányt adni nem jogosult és a hallgatók mestervizsga leté­telére csak abban az esetben bocsáthatók, ha ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. további két évi segédi gyakorlatot bizonyíta­nak. Hogy a cseh hatóságnak ilyen rendelke­zésekkei a kassai, magyar tagozattal is bíró felsőipariskolát így leépítették, az ott érthető volt, de tekintettel arra, hogy a csonkaország­ban lévő két másik felsőipariskola és pedig a budapesti és szegedi felsőipariskola elvégzése önálló ipar gyakorlására jogosít, indokolt az a tiszteletteljes kérelmünk, hogy a kassai felső­ipariskola volt képesítési joga visszaállíttas­sék. Ha ehhez bizonyos tanítási szisztémának a megváltoztatása, vagy a fokozottabb gyakorlati kiképzés szükséges, azt hiszem, ez is sürgősen elrendelhető. A szakipari továbbképzés fejlesz­tése amilyen fontos, éppenolyan szükséges. Sajnos, a visszacsatolt terület lerongyolódott iparossága ismételt felhívás ellenére is csak szórványosan jelentkezik ezekre a tanfolya­mokra, aminek egyszerű oka az, hogy a tandíj és vizsgadíj címén előírt 40—50 pengőt nem tudja megfizetni. Gazdasági érdek volna tehát, hogy ezek a díjak bizonyos időre megszüntet­tessenek vagy legalább is erősen csökkentes­senek. Örömmel vette tudomásul az egész ország fogyasztóközönsége a miniszter úrnak azt a bejelentését, hogy a gazdasági versenyt sza­bályozó úgynevezett karteltörvény revízióját vette tervbe. (Élénk helyeslés a balközépen.) A közönségnek a kartelekkel szemben való rossz és elítélő véleménye, valamint a gazdasági szaklapoknak a kartelekkel szemben elfoglalt álláspontja azt látszik igazolni, hogy a karte­lek nem a gazdasági versenyt szabályozó, ha­nem sokszor árdrágító tevékenységet fejtenek ki. (Ügy van! Ügy van! a középen. — Egy hang a balközépen: Kiuzsoráznak!) Minden­esetre feltűnő, hogy nálunk, őstermelő ország­ban a megélhetés és a közszükségleti cikkek drágábbak, mint rosszabb termelési feltéte­lekkel rendelkező országokban. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az itteni kartelek a visszacsatolt terület iparát máris környékezik és felszívni, törekszenek. A konkrét esetek egyike a kassai, illetve a mun­kácsi sörgyárnak a kőbányai sörkartellel foly­tatott harca. Legyen szabad itt rámutatnom a Magyar Közgazdasági Szemle legutóbbi szá­mára, amely élénken foglalkozik ezzel a kér­déssel és rámutat arra, hogy a Bauernebl és Pia kassai sörgyár, valamint a Schönborn-féle munkácsi sörgyár szembekerült a kartel egész tőkeerejével, befolyásával és hatalmával és amennyiben a küzdő felek magukra marad­nak a porondon, a kartel túlhatalma érvénye­sülhet. A Szemle felhívja az illetékes ténye­zők 'figyelmét arra, hogy gondoskodjanak arról, hogy a sörkartel ne ismételhesse meg Kassán azt, amit Budapesten néhány évvel ezelőtt a Fővárosi Serfőzővel oly sikeresen el­végzett. Eeméljük, hogy az illetékes tényezők figyelemmel lesznek erre és az ehhez hasonló ügyekre és gondoskodni fognak arról, hogy i ezek az esetek meg ne ismétlődjenek. Remél­jük, hogy az új karteltörvény meghozatalá­nál gondoskodás fog történni arról, hogy a kartelek megszervezése és csoportosítása ese­tén az odatartozó cégek üzeme megszüntethető ne legyen. Nagy sérelme úgy a csonkaország, mint a visszacsatolt terület iparosságának az, hogy a kötelező alapon való aggkori biztosítás intéz­ményesen nincs szabályozva. Igaz, hogy az 1928. évi XL. t.-c. az önálló iparosok önkéntes ' biztosítását megengedi, de éppen az Oti. hiva-

Next

/
Thumbnails
Contents