Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

118 Az országgyűlés képviselőházának 52. esületes és szorgalmas munkával, napfény nél­kül, a föld alatt, életveszélyes helyztben töltik el. Ezeknek a munkásoknak az említett kis szolgáltatás nem jelenthet nyugalmat, hanem további nyomorúságot, szenvedést, bizonytalan­ságot s éppen ezért szükséges a jelenlegi nyug­bérek megváltoztatása, olyan nívóra emelése, hogy ez az értékes munkásréteg mégis abban a tudatban végezhesse nehéz és veszélyes mun­káját, hogy ha kiesik kezéből a munkaszerszám, akkor viszonylag megfelelő megbecsülésben részesül. A lényeges sérelmek közé sorolható az is, hogy nem elég az életkor elérése, hanem szük­séges a szolgálati idő betöltése is. Ezért tehát szükség van olyan rendelkezésre, hogy aki a jövőben a nyugdíjjogosultsághoz előírt élet­kort eléri, az szolgálati idejére való tekintet nélkül nyugdíjazható legyen. Szükség van to­vábbá arra is, hogy ha szolgálati ideje letelt, de az életkort még nem ért© el. akkor saját ké­relmére ugyancsak nyugdíjazható legyen. Rend­kívül fontos a szolgálati időnek a 40 évről 35 évre való leszállítása, mert 35 esztendő rend­kívül nagy idő, 30 is elég volna. A bányamun­kások azonban szerények és megelégednének ötesztendős csökkentéssel is, azzal is. ha 35 évre szorítanák le a szolgálati időt. Megállapítható, hogy a bányamunkások nyugb érrendszere a közalkalmazottakéval összehasonlítva, igazság­talanabb, mert a nyugbér kiszámításánál a vi­lágháborúban eltöltött idő náluk nem számít kétszeresen, mint a közalkalmazottaknál. A szociális alkotások egyik szükséges köve­telménye, hogy a rokonok és hozzátartozók nél­kül maradt és a bányatelepi lakásokból kila­koltatott öreg házaspárok nyugdíjazás esetén hajlékhoz jussanak. Ezeket a lakásokat egész­séges, tiszta levegőjű vidéken kellene megépí­teni és a nyugdíjasok rendelkezésére bocsátani. A bányamunkások sérelmei közé tartozik az is, hogy a nyugbér járjon annak a nőnek, aki nyugdíjas férfival kötött házasságot, ha az együttélés a 10 esztendőt eléri. A 10 esztendei együttélés méltán nyújthat alapot arra, hogy a nyugdíjas elhalálozása esetén az özvegy nyugdíjat kapjon, mert mindenféle kereseti forrástól elesik. Változtatni kell azon a rendel­kezésen is, hogy ha a nő hosszú munkálkodás után férjhezmegy, befizetett járulékaiból nem kap vissza semmit. Ezt úgy kellene átszervezni, mint ahogyan a Társadalombiztosító Intézetnél az öregségi biztosítónál van, hogy férjhezme­nés esetén & befizetett járulékok arányában végkielégítésben részesül az özvegy. Ezekben sorakoztattam fel a bányamunká­sok kívánságait és kérnem kell az iparügyi mi­niszter urat, hogy úgy a belügyminiszter úrral, mint a pénzügyminiszter úrral megbeszélve, tegye meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a bányamunkások sérelmeinek telje­sítésére vezetnek. Miután beszédidőm lejárt, bár volna még mondanivalóm, sajnálattal ezt most el kell hagynom és végezetül csak annyit mondhatok, hogy miután a tárca költségvetésében az álta­lam megjelölt célok megfelelő szolgálatát nem látom, a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Ki a következő vezérszónoki Nagy Ferenc jegyző: Pajor Miklós! . Elnök: Pajor Miklós képviselő urat illeti a szó. Pajor Miklós: T. Ház! A magyar társa­dalmi és nemzetgazdasági élet egységes kiala­kulása tulajdonképpen két probléma helyes megoldásától függ. Az egyik a föld népének ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. gazdasági megerősítése, földhöz juttatása és szociális helyzetének emelése, amit a kormány­zat a földbirtokreform és különböző szociális törvények megalkotásával elérni törekszik, a másik probléma pedig a városi tömegek és ezek között a kisiparosság és a munkások munkához és keresethez való juttatása. Az iparnak nemcsak gazdasága jelentősé­gét, hanem a trianoni megkötöttség megszün­tetése folytán kifejlesztett honvédelmi fontos­ságát az iparügyi költségvetés indokolása el­ismeri. Az indokolás részletesen foglalkozik az iparfejlesztés módozataival és eszközeivel, és semmi kétségem a tekintetben, hogy za ezen célok megvalósítása iránti szándék a kor­mányzatban igen komoly, de kétségem van a tekintetben, hogy az ipari célok elérése, és az, iparfejlesztés címén beállított összeg elegendő yolna. Őszintén és nyíltan állíthatjuk, hogy úgy gazdasági, mint honvédelmi szempontból az ipar fejlesztése, a kisiparos gazdasági és ezzel szociális helyzetének megjavítása éppen olyan rangú és sürgős reformot igényel, mint amilyet igényel a földmunkás, a törpebirtokos és a munkás helyzetének megjavítása, sőt ta­lán ez süriíősebb és fontosabb fajfenntartási és népszaporodási szempontból, mert a gazda, birtokának megosztását elkerülendő, a több­tagú családtól óvakodik, az iparos ellenben — éppen ipari munkaerejének szaporítása és vál­lalatának fejlesztése érdekében — a több gyer­mektől nem idegenkedik. A mindnyájunk által ismert költségvetés indokolásának részleteivel foglalkozni talán szükségtelen, engedtessék meg azonban, hogy a visszacsatolt terület iparát érdeklő kér­désekkel foglalkozzam és, rámutassak azokra a követelményekre, amelyeknek megvalósítása nemcsak célszerű, de sürgős is. Tudjuk:, hogy a monarchia feldarabolása után a monarchia fejlett iparának nagyrésze Csehszlovákiának jutott. A prágai kormányzat ennek következtében azon illúzióban ringatta, magát, hogy fejlett iparával Közép-Európa gazdasági életének nemcsak irányítója, hanem (vámszedője is lesz. Ez a csehszlovák kormány­zatnak éveken keresztül sikerült is, mindaddig, •amíg az utódállamok kormányai rá nem esz­méltek erre a kellemetlen helyzetre s amíg en­nek következtében azi autarkhiás önellátó gaz­dasági politikára nem tértek rá. Amidőn ez megtörtént, Csehországnak saját bőrén és tes­tén kellett meggyőződnie azon gazdasági tör­vény igazságáról, hogy évszázados gazdasági egységet büntetlenül széttépni nem lehet. (Ügy van!) De miután a trianoni békeparancs ezt mégis megtette, ennek kövekezménye az volt, hogy néhány esztendő múlva a cseh ipart is le kellett építeni és talán már 10 év múlva Csehországban 1400 gyár teljesen megszűnt és. körülbelül 6—700 szüneteltette üzemét. Termé­szetes, hogy a prágai kormányzat nem a cseh ipart, (Ügy van!) hanem a Felvidék iparát sorvasztotta, teljesíthetetlen kötelezettségekkel és adókkal terhelte és ezzel legtöbbjét szüne­telésre, vagy sok vállalat teljes, megszünteté­sére kényszerítette. Ezen vállalatok tekintélyes része vissza­került, de saját erejükből az üzemet felvenni, a környék lakosságának és munkásságának ke­nyeret és megélhetést biztosítani nem képesek. (Ügy van!) Köszönettel adózunk a kormány­zatnak, hogy ezen üzemek munkábaállítását már megkezdette, vagy legalább megkezdését

Next

/
Thumbnails
Contents