Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

114 Az országgyűlés képviselőházának 52, •van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Bizonyára úgy van, hogy a magyar ipar fejlődésében voltak, talán ma is vannak és ta­lán lehetnek még a jövőben is ideig-óráig olyan kirívó vonások, amelyeknek elszíntelenedését a kormányzat máris sok hatékony eszközzel biz­tosította. E célja keresztülvitelében a kormány­tól mi a jövőben még további intézkedéseket vá­runk. (Ügy van! Ügy van! a középen.) De a ba­jok orvoslásának az a módszere, hogy az ipar az egész szervezetével, valamennyi vállalati formájával egyetemlegesen nyilváníttassák bü­v nősnek azért, mert némely esetben valóban hi­bák történtek az ipar számításában és gesztió­jában, ez oly cselekmény volna, amellyel szem­ben tilalomfát ültet az, aki mindenkor az ipar magasabb érdekeit tartja szem előtt. T. Ház! Tessék meggyőződve lenni arról, hogy a gazdasági élet fejlődését nem lehet egyes éveknek jelenségeivel mérni. (Úgy van! a középen.) Az egymásután következő évek hosz­szú láncolata, az ezek folyamán jelentkező tör­ténéseknek az összessége az, amelynek komoly vizsgálata után tudunk véleményt alkotni a gazdasági fejlődés jó, helyes, vagy ellenkezőleg, nelytelen irányáról. Amint Angliában az ipari forradalom, amely körülbeiíü 1750-től száz éven át tartott, s gyökeresen átalakította ennek a hatalmas nagy államnak közgazdasági életét, nem már ól-hol­napra folyt le, éppen úgy éli Magyarország is a mai generáció szemeláttára egy hatalmas ipari átalakulásnak korszakát, (Ügy van! Ügy van!) amelynek a magam részéről — nem ta­gadom — sok vonatkozásban egészen csodála­tos nagy eredményeit el kell ismernünk. (Hall­juk! Halljuk!) Boldog emlékezetű nagy statisztikusunk, Schwartner Márton ezelőtt 140 évvel hogyan búsongott, milyen fájó szívvel sóhajtott fel azért, hogy Magyarországnak nincs valamire értékelhető textilipara. Ha Schwartner Márton poraiból megelevenednék, hitetlenül venne tu­domást arról, hogy Magyarország textilipara most évenkint 500 millió pengő értéket termel, hogy a vegyészeti ipar termelésének értéke a 300 milliós határt ostromolja s hogy a korábban szinte nullaértékű papíripar termelésének ér­téke szintén a 6d millió pengő körül jár már. T. Ház! A gazdasági élet függetlenségén a k és ezen át a nemzeti élet biztonságának is olyan -erős igazolásai ezek a számok, hogy ezek mel­lett nagy hiba volna elmenni a nélkül, hogy je­lentőségüket igazán kiemelnők. (Ügy van! Ügy van! — Szakáts Pál: Honvédelmi szempontból is fontos!) Természetesen. Nagy hiba volna azonban az iparnak ebben a kibontakozásában kizáróan a banktőke kezét látni. Az ipar belső erői, valamint az önfinan­szírozásnak számos eszköze, amelyeket korábbi időknek gazdasági politikája kedvezés formá­jában nyújtott az iparnak, tette lehetővé azt. hogy Magyarország gyáripara a titkos remény­ségek vonalából valamennyiünk szemeláttára élő valósággá lett. (Éljenzés és taps a jobbolda­lon.) T. Ház! Minden bizonnyal vannak fájdalmas kisérő jelenségei annak, hogy ez így történt, an­nak, — hogy előttünk van az a hatalmas nagy magyar gyáripar, amelynek 4000 ipartelepe ontja a füstöt kéményeiből s amelynek telepein 300.000 munkás kötötte össze sorsát a magyar életnek jobb jövendőjével, — ára volt. De mindig így van ez, t. Ház. Mert bármennyire szomorú azt tudni, hogy a fejlődésnek vannak sebesült­iilése 1939 november 16-án, csütörtökön. jei, vannak gyakran halottai is, hogy az adott esetben, a magyar ipar kibontakozásának gyakran éppen a legkevésbbé tehetős rétegek, a legszegényebb fogyasztók voltak az igazi se­besültjei. Más oldalról ott van az eredmény: kincs, melyet a magyar közgazdaság bir­tokol ma már a külföldi verseny által is tisz­telt iparában, mely nem épülhetett volna fel, ha az üzleti nyereségek jelentős összegei újabb és újabb invesztíciók elindítói nem lettek volna. Azt talán mondanom sem kell, Hogy a ma­gyar kormány a legutóbbi időkben mindent elkövetett arra vonatkozólag, hogy a túlzott nyereségeket, amelyek a múltban talán mutat­koztak a gyáripar vonalán, emberséges mér­tékre szorítsa. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) ilyképpen biztosítván azt, hogy a jogos magánérdek ist ápolásán kívül az ipar munkájában a közérdek magasabb szempont­jai is kapják meg igazi méltánylásukat. Eb­ben az irányban talán elegendő, ha hivatko­zom arra a munkára, amelyet a kormány az árellenőrzés terén végez immár másfél év óta, amelynek segítségével ugyancsak megnyirbál­tatok — hozzáteszem: az érdekeltek komoly ellenkezése nélkül — sok olyan vállalat előbb hozzáférhetetlen nyeresége, amelyek szinte egyeduralkodók voltak a gazdasági életben. De hivatkozhatom külső felsorolás nélkül arra a sok újabb kedvezményre is, amely szociális jogszabályalkotásunk áldásaiból fakadt az ipar tevékenysége révén munkástársadalmunkra. Ezek az intézkedések és a küszöbön lévő adó­politikai rendszabályok mind azt mutatják, hogy befellegzett azoknak az időknek, amikor . az ipari nyereségek jelentős része egyes kivá­lasztottak kezébe vándorolhatott. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Érvényesül az a gondolat, hogy ennek a nyereségnek a nemzetgazdaság magasabb eszményeit kell szolgálnia. (Élénk helyeslés és taps a jobbolda­lon és a középen.) T. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy fel ne hívjam a mélyen t. Ház figyelmét egy nagyon fontos kérdésre. A kötelező revízió kérdéséről szólok. (Halljuk! Halljuk!) A magyar gazda­sági közigazgatás évek óta ontotta a hites könyvvizsgálók tömegét a nélkül, hogy ennek a kitűnő gárdának, amelynek használhatósá­gáról nekem, mint árkormánybiztosnak volt módom meggyőződni, a gazdasági élet igazán hasznát vette volna. (Szöllősi Jenő: "Ügy van!) Az a meggyőződésem, hogy az ipar mai fej­lődési fokán a kormányzatnak már komolyan mérlegelnie kell a kötelező revízió kérdésének napirendre tűzését. (Ügy van! Ügy van!) Má­sodrendű kérdés az, hogy a kötelező^ revízió miképpen fog véghezvitetni, — kormányható­sági szerv formájában-e, vagy pedig a válla­latokra fogják bízni, hogy ezt az intézményt saját mérlegelésüik szerint vegyék igénybe — de nem fér hozzá kétség, hogy egyfelől a köte­lező revíziónak óriási üzemgazdasági és mű­szaki hatásai is lennének, másfelől pedig ilyen módon tudjuk majd inkább megközelí­teni az egyöntetű árak ideális rendszerét is, amely felé tulajdonképpen minden ipari vál­lalkozónak törekednie kellene. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a középen: Nemzeti érdek!) T. Ház! Az iparügyi miniszternek rendkí­vül nehéz a mai időkben, talán nehezebb, mint bármely más szakminiszternek, program; mot kidolgozni — és ahhoz hűségesen tartani

Next

/
Thumbnails
Contents