Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

114 Az országgyűlés képviselőházának 52, •van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Bizonyára úgy van, hogy a magyar ipar fejlődésében voltak, talán ma is vannak és talán lehetnek még a jövőben is ideig-óráig olyan kirívó vonások, amelyeknek elszíntelenedését a kormányzat máris sok hatékony eszközzel biztosította. E célja keresztülvitelében a kormánytól mi a jövőben még további intézkedéseket várunk. (Ügy van! Ügy van! a középen.) De a bajok orvoslásának az a módszere, hogy az ipar az egész szervezetével, valamennyi vállalati formájával egyetemlegesen nyilváníttassák büv nősnek azért, mert némely esetben valóban hibák történtek az ipar számításában és gesztiójában, ez oly cselekmény volna, amellyel szemben tilalomfát ültet az, aki mindenkor az ipar magasabb érdekeit tartja szem előtt. T. Ház! Tessék meggyőződve lenni arról, hogy a gazdasági élet fejlődését nem lehet egyes éveknek jelenségeivel mérni. (Úgy van! a középen.) Az egymásután következő évek hoszszú láncolata, az ezek folyamán jelentkező történéseknek az összessége az, amelynek komoly vizsgálata után tudunk véleményt alkotni a gazdasági fejlődés jó, helyes, vagy ellenkezőleg, nelytelen irányáról. Amint Angliában az ipari forradalom, amely körülbeiíü 1750-től száz éven át tartott, s gyökeresen átalakította ennek a hatalmas nagy államnak közgazdasági életét, nem már ól-holnapra folyt le, éppen úgy éli Magyarország is a mai generáció szemeláttára egy hatalmas ipari átalakulásnak korszakát, (Ügy van! Ügy van!) amelynek a magam részéről — nem tagadom — sok vonatkozásban egészen csodálatos nagy eredményeit el kell ismernünk. (Halljuk! Halljuk!) Boldog emlékezetű nagy statisztikusunk, Schwartner Márton ezelőtt 140 évvel hogyan búsongott, milyen fájó szívvel sóhajtott fel azért, hogy Magyarországnak nincs valamire értékelhető textilipara. Ha Schwartner Márton poraiból megelevenednék, hitetlenül venne tudomást arról, hogy Magyarország textilipara most évenkint 500 millió pengő értéket termel, hogy a vegyészeti ipar termelésének értéke a 300 milliós határt ostromolja s hogy a korábban szinte nullaértékű papíripar termelésének értéke szintén a 6d millió pengő körül jár már. T. Ház! A gazdasági élet függetlenségén a k és ezen át a nemzeti élet biztonságának is olyan -erős igazolásai ezek a számok, hogy ezek mellett nagy hiba volna elmenni a nélkül, hogy jelentőségüket igazán kiemelnők. (Ügy van! Ügy van! — Szakáts Pál: Honvédelmi szempontból is fontos!) Természetesen. Nagy hiba volna azonban az iparnak ebben a kibontakozásában kizáróan a banktőke kezét látni. Az ipar belső erői, valamint az önfinanszírozásnak számos eszköze, amelyeket korábbi időknek gazdasági politikája kedvezés formájában nyújtott az iparnak, tette lehetővé azt. hogy Magyarország gyáripara a titkos reménységek vonalából valamennyiünk szemeláttára élő valósággá lett. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) T. Ház! Minden bizonnyal vannak fájdalmas kisérő jelenségei annak, hogy ez így történt, annak, — hogy előttünk van az a hatalmas nagy magyar gyáripar, amelynek 4000 ipartelepe ontja a füstöt kéményeiből s amelynek telepein 300.000 munkás kötötte össze sorsát a magyar életnek jobb jövendőjével, — ára volt. De mindig így van ez, t. Ház. Mert bármennyire szomorú azt tudni, hogy a fejlődésnek vannak sebesültiilése 1939 november 16-án, csütörtökön. jei, vannak gyakran halottai is, hogy az adott esetben, a magyar ipar kibontakozásának gyakran éppen a legkevésbbé tehetős rétegek, a legszegényebb fogyasztók voltak az igazi sebesültjei. Más oldalról ott van az eredmény: kincs, melyet a magyar közgazdaság birtokol ma már a külföldi verseny által is tisztelt iparában, mely nem épülhetett volna fel, ha az üzleti nyereségek jelentős összegei újabb és újabb invesztíciók elindítói nem lettek volna. Azt talán mondanom sem kell, Hogy a magyar kormány a legutóbbi időkben mindent elkövetett arra vonatkozólag, hogy a túlzott nyereségeket, amelyek a múltban talán mutatkoztak a gyáripar vonalán, emberséges mértékre szorítsa. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) ilyképpen biztosítván azt, hogy a jogos magánérdek ist ápolásán kívül az ipar munkájában a közérdek magasabb szempontjai is kapják meg igazi méltánylásukat. Ebben az irányban talán elegendő, ha hivatkozom arra a munkára, amelyet a kormány az árellenőrzés terén végez immár másfél év óta, amelynek segítségével ugyancsak megnyirbáltatok — hozzáteszem: az érdekeltek komoly ellenkezése nélkül — sok olyan vállalat előbb hozzáférhetetlen nyeresége, amelyek szinte egyeduralkodók voltak a gazdasági életben. De hivatkozhatom külső felsorolás nélkül arra a sok újabb kedvezményre is, amely szociális jogszabályalkotásunk áldásaiból fakadt az ipar tevékenysége révén munkástársadalmunkra. Ezek az intézkedések és a küszöbön lévő adópolitikai rendszabályok mind azt mutatják, hogy befellegzett azoknak az időknek, amikor . az ipari nyereségek jelentős része egyes kiválasztottak kezébe vándorolhatott. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Érvényesül az a gondolat, hogy ennek a nyereségnek a nemzetgazdaság magasabb eszményeit kell szolgálnia. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Nem mulaszthatom el, hogy fel ne hívjam a mélyen t. Ház figyelmét egy nagyon fontos kérdésre. A kötelező revízió kérdéséről szólok. (Halljuk! Halljuk!) A magyar gazdasági közigazgatás évek óta ontotta a hites könyvvizsgálók tömegét a nélkül, hogy ennek a kitűnő gárdának, amelynek használhatóságáról nekem, mint árkormánybiztosnak volt módom meggyőződni, a gazdasági élet igazán hasznát vette volna. (Szöllősi Jenő: "Ügy van!) Az a meggyőződésem, hogy az ipar mai fejlődési fokán a kormányzatnak már komolyan mérlegelnie kell a kötelező revízió kérdésének napirendre tűzését. (Ügy van! Ügy van!) Másodrendű kérdés az, hogy a kötelező^ revízió miképpen fog véghezvitetni, — kormányhatósági szerv formájában-e, vagy pedig a vállalatokra fogják bízni, hogy ezt az intézményt saját mérlegelésüik szerint vegyék igénybe — de nem fér hozzá kétség, hogy egyfelől a kötelező revíziónak óriási üzemgazdasági és műszaki hatásai is lennének, másfelől pedig ilyen módon tudjuk majd inkább megközelíteni az egyöntetű árak ideális rendszerét is, amely felé tulajdonképpen minden ipari vállalkozónak törekednie kellene. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a középen: Nemzeti érdek!) T. Ház! Az iparügyi miniszternek rendkívül nehéz a mai időkben, talán nehezebb, mint bármely más szakminiszternek, program; mot kidolgozni — és ahhoz hűségesen tartani