Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ü -és a vevő is — ezt olyan lassú tempónak tartom, amely feltétlenül aggaszt a nyersanyagellátás, a nyersanyagok beszerzése szempontjából. De tovább megyek. Személyesen meggyőződtem arról, hogy egy június végén benyújtott és gyanta behozatalára szóló engedélyt pár nappal ezelőtt adott ki a Külkereskedelmi Hivatal, holott tudhatta azt, hogy a gyanta franciaországi relációban be sem szerezhető, mert a gyantát a franciák is zár alá vették a háborúval kapcsolatban és időközben a gyanta ára 100—150 százalékkal ment fel, tehát olyan időkben adta ki ezt az engedélyt a Külkereskedelmi Hivatal, amikor már teljesen tárgytalanná vált, amiről hivatalos tudomása is kellett, hogy legyen a Külkereskedelmi Hivatalnak. Azt hiszem, hogy ez az eljárás semmi esetre sem növeli a Külkereskedelmi Hivatal tekintélyét és nem mutat eljárásának alaposságára. A magyar gyáripar és a kisipar is hónapok óta, már a háborús atmoszférában igyekezett megtenni azokat a lépéseket, amelyek a nyersanyagok megszerzésére szükségesek, a Külkereskedelmi Hivatal azonban érthetetlen módon a lehető legnagyobb nehézségeket görj dítette a behozatali engedélyek beszerzése elé és a legtöbb esetben elutasította a kéréseket. Ennek az a természetes konzekvenciája, hogy -a legtöbb ipar leküzdhetetlen nehézségek előtt áll és képtelen külföldi öszeköttetéseit realizálni. Legyen szabad mindezek illusztrálására egy példát felhoznom, ahol nagyobb mennyiségű nyersanyagszükségletről van szó. Ha tekintetbe vesszük például Magyarország egész szappantermelését, meg kell állapítanunk azt, hogy a mosószappanhoz 1170 vagon, a pipereszappanhoz 160 vagon, a kenőszappanhoz 60 vagon, összesen 1390 vagon keményolaj, olaj, illetve zsiradék szükséges. De ugyanezeket a zsiradékokat, illetve olajokat használja az ételzsíripar is, mégpedig étolaj céljára 150 vagont, margarin céljára 250 vagont, csomagolt növényzsírhoz 100 vagont, öszszesen tehát 500 vagont. A bőripar céljaira 120 vagon, a kenceip árhoz 140 vagon, a csokoládéiparban 120 vagon, a vasiparban 60 vagon, a MÁV és ennek üzemei részére 120 vagon, a textilipar, vegyiipar, lakkipar részére 50 vagon, az elain- és steariniparban 250 vagon szükséges, összesen tehát 2750 vagonnak ïelel meg belföldi szükségletünk. Az 1938—39. gazdasági évben a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint ezek fedezésére ^külföldről a következő olajok és zsiradékok jöttek be: lenolaj 36 vagon, faolaj 7 vagon, másfajta olajokból 20 vagon, halzsír 80 vagon, csontzsír 150 vagon, faggyú 30 vagon, gyapjúzsír 30 vagon, gyanta 240 vagon, kókuszolaj 645 vagon, lenmagolaj — mind olajban, mind pedig magban szállítva — 100 vagon, összesen tehát a múlt évben a külföldről 1338 vagon olajat hoztunk be. Arra való tekintettel, hogy a minisztérium ezeknek az olajoknak, illetve zsiradékoknak a Dehozatalát részben korlátozta, részben beszüntette, a 2750 vagonnyi szükségletnek fedezésére most a belföldön található zsiradékok és olajok szolgálnak. Ezek mennyisége pedig statisztikai megállapítás szerint a következő: napraforgóolaj 500. vagon, repceolaj 250 vagon, tökmagolaj 250 vagon, faggyú, disznózsír és egyéb hulladékzsír 250 vagon, szójaolaj 50 vaése 1939 november 16-án, csütörtökön. 111 gon, egyéb olajok, dohánymagolaj stb. 20 vagon, összesen tehát 1330 vagon. Megjegyzem, hogy a Futura a napraforgóolajban és a tökmagolajban nagyobb tételt irányoz elő, szerintem azonban ez az előirány zat nem helyes, ez téves, mert időközben a Felvidék és a Kárpátalja visszacsatolásával nagy mennyiség elvonatott ebből a kvantumból, más oldalról pedig figyelembe kell venni azt. hogy különösen a régi lengyel határon a Kárpátaljáról meglehetősen nagy csempészés folyik ezekben a magvakban, de a termelők között is kifejlődött egy konkurrencia és üzleti spekuláció. Azt látjuk ugyanis, hogy egymásközötti érintkezésben és a magánforgalomban jobb árat tudnak elérni, mint amilyen árat a Futurától kapnak és ezért a beszolgáltatások nem fognak olyan mértékben megtörténni, mint amilyen mértékben a Futura előirányozta. Figyelembe veszem azt is, hogy a folyó esztendőben, illetőleg a következő esztendőben repceolajat és tökmagolajat külföldre nem fogunk szállítani. Ez a két tétel együtt 445 vagonnyit tesz ki, tehát ez a mennyiség repceolajban r és tökmagolajban benn fog maradni az országban, vagyis feltétlenül saját nyersanyagszükségletünk fedezésére fog szolgálni. Ezzel szemben azonban figyelembe kell venni azt, hogy Kárpátalja visszacsatolásával a felvidéki szükséglet és az ottani gyárak kapacitása körülbelül 10%-kal fogja növelni azt a mennyiséget, amelyet az elmúlt esztendőben a statisztika szerint nem használtunk fel és így ezt a 10%-ot is kiesésnek kell venni. Ha ezekhez a számokhoz még hozzátesszük azt, hogy az iparügyi minisztérium a csokoládéipar támogatására a kakaóbab pótlására 120 vagon nyersanyagot engedélyezett, akkor ezeknek a számoknak kalkulálásával meg lehet állapítani, hogy most a kiinduláskor körülbelül 1000 vagon nyersanyaghiány van az elmúlt évi statisztikai adatokhoz viszonyítva. Ez a hiány feltétlenül éreztetni fogja hatását már a következő ipari esztendő második felében, de nagyon tartok tőle, hogy már az első negyedév végén lehet majd a hiányokat érezni. Éppen azért szeretnék a miniszter úrtól megnyugtató választ kapni arra a kérdésre, hogy az ipari gazdasági élet fenntartására és biztosítására hogyan gondolja ezzel a nehézkes adminisztrációval megoldani a nyersanyagellátást. Egy további kérésem és mintegy tanácsadásom is volna a miniszter úrhoz, hogy éppen a rendkívüli időkre tekintettel, keresné meg a miniszter úr a módját annak, hogy miképpen lehetne az országban feltalálható és használható úgynevetzett hulladék-alapanyagokat összegyűjteni és megmunkálni, mert a háborús viszonyban levő országoknál is és máshol is látjuk, hogy a mai körülmények közt minden felhasználható anyagot igyekeznek összeszedni, összegyűjteni. Legutóbbb örömmel állapítottam meg, hogy nálunk is összeszedik a fém, vas stb. hulladékokat és azt hiszem, ha ezt az akciót kiterjeszteinék, kibővítenék, igen eredményes munkát lehetne kifejteni. Hallottam, több oldalról említették, hogy hasonló természetű kérésekkel fordultak már az iparügyi minisztériumhoz!, azonban eredménytelenül, mert kéréseiket elutasították, vagy egyáltalán nem vették tárgyalás alá. Méltóztassék megengedni, hogy még^ egy körülményre hívjam fel a t. miniszter úr figyelmét. Mint volt tisztviselő is bizonyos szigorúsággal kezelek egyes kérdéseket és ha