Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
MO Az országgyűlés képviselőházának 52. jogosan föltételezhetjük, hogy a közvélemény <a jövőben fokozottabb megértéssel lesz iránta -és tiogy gyáriparunk olyan szeretettel fog országszerte találkozni, mint a mezőgazdaság. Kérem az igen t. Házat, hogy az iparügyi minisztériumnak az 1939/40. évi számadási időszakra szóló költségvetését általánosságban es részleteiben elfogadni szíveskedjék. (Élénk éljenzés és tops a jobboldalon és a közepett.) E'lnök: A t. Ház tudomására hozom, hogy az iparügyi miniszter úr Kádas Károly államtitkár urat az iparügyi tárca és a hozzá tartozó üzemek költségvetése tárgyalásának tartamára miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. A vezérszónokok közül szólásra következik*? Nagy Ferenc jegyző: Szentiványi Lajos! Elnök: Szentiványi képviselő urat illeti a szó. Szentiványi Lajos: T. Képviselőház! Az iparügyi költségvetés indokolásában a miniszter úr mindjárt fejtegetései elején megállapította azt, hogy (olvassa): »a helyes termelési politika ala,pja a nyersanyag- és energiaellátás kérdéseinek rendezése«. A nyersanyag^ ellátás kérdése ma világprobléma. Az előadó úr értékes /és mindenre kiterjedő ismertetéséiben ezt a/kérdést külön is aláhúzta. Én pártom részéből az iparügyi költségvetéshez különösön azért szólok hozzá, mert pártunkat gyak^ ran vádolták alaptalanul azzal, hogy ipari kérdésekkel nem foglalkozik, holott talán senki sem érzi nálunk jobban, hogy a mezőgazdaság és az ipar milyen szoros kapcsolatiban van egymással. A nyersanyagellátás nehézségei körül a rendkívüli időkre való figyelemmel én is látok bizonyos körülményeket, amelyek a miniszter úr és az ipari érdekeltségek életét a közeljövőben mindenesetre nagyon nehézzé fogják tenni. Ismerve azionban a miniszter úr szakismereteit, erős egyéniségét és expeditiv természetét, bízom abban, 'hogy mindent el fog követni azoknak a nehézséereknek a leküzdésére, amelyek a nyersanyagellátás tekintetében ezekben a rendkívüli időkben elő fognak fordulni. Éppen ez a remény, ez a feltevés és bizalom késztet engem azonban arra, hogy a miniszter úr figyelmét felhívjam egynéhány olyan dologra, amelyeknek elintézése legalább is az én meggyőződésem szerint esetleg nem az iparügyi miniszter úr intenciói szerint történik teljes mértékben. Jól tudom azt, hogy ma valamennyi állam nagy nehézségekkel küzd a nyersanyagbeszerzések tekintetében, látok azonban az adminisztrációban rejlő olyan technikai nehézségeket is, amelyeknek leküzdése a közép- és kisiparos részére majdnem lehetetlen és amelyek olyan nehéz feladatok elé állítják őket, hogy ezek esetleg — mondjuk — meg is béníthatják a kisipar működését. Ezt a rendkívüli időkre való tekintettel mondom mindig. A nyersanyag-beszerzés tekintetében Magyarország részben a hadviselőkre, részben a semleges államokra van utalva, ennélfogva természetes, hogy nekünk az ottlévő szokásokhoz kell alkalmazkodnunk. Aki gyakorlatilag látja azt, hogy a nyersanyagbeszerzéssel kapcsolatos behozatali engedélyeknek mi a technikája, az tudja, hogy a kérvényt a Külkereskedelmi Hivatalhoz kell benyújtani s ugyanonnan kapja meg &z elintézés eredményét is, közben azonban a kereskedelemügyi minisztériumban, az iparügyi minisztériumban és a Nemzeti ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. Bankban is folynak tárgyalások, amelyek sokszor meglehetősen hosszú időre elnyúlnak, úgyhogy az engedélyt kérő türelmetlenül várja azt az engedélyt, amelynek alapján ő azt a lekötött anyagot talán le tudná szállítani. Tehát négy fórummal van máris dolga. Most azonban a legutóbbi időkben a dolgok egyszerűsítésére kiadtak egy úgynevezett kötésbejelentési blankettát. Ez a múlt héten jelent meg. Ahogy én a múlt hét végén egy alkalommal személyes tapasztalatból láttam, ez nem hogy nem könnyíti meg, hanem legalábbis ,a kiindulásnál még jobban megnehezítette a helyzetet, hiszen a folyosón magam láttam egy nagy tömeget, amely kötésbejelentési blankettát akart beszerezni. Elpanaszolták, hogy egy órája, másfél órája várnak, hogy hozzájussanak a blankettához. Mellékesen megjegyzem, hogy ezt à kötési blankettát a Külkereskedelmi Hivatalnak úgynevezett Berg-csoportja osztja ki. Helytelenítem ezt az eljárást. Miért nem adják ki ezeket a blankettákat altisztek, vagy akár trafikok útján, amint kiadják a behozatali engedélyekre vonatkozó blankettákat és miért kell ott a folyosón nagy tömeg embernek sorbaállnia, hogy be tudjanak jutni Berg titkár úrhoz és tudjanak tőle egy hatfilléres blankettát szerezni? Kívánatos lenne ennek is a megkönnyítése. Ma azok a külföldi cégek, amelyekkel a közép- és gyáriparok összeköttetést tartanak, állandóan fluktuáló árakon egészen rövid, háromnanos vagy legfeljebb nyolcnapos kötéseket vállalnak. Ennek az a természetszerű következménye, hogy amennyiben ez alatt az idő alatt az engedélyeket nem kapják meg, abban az esetben stornirozzák a kötéseket, annál is inkább, mert az árak máról holnapra olyan arányban emelkednek, hogy az eladó cégeknek is érdekük az, hogy a már pár nappal ezelőtt történt kötésektől szabaduljanak. Több példát láttam, ahol egy-egy hazai vállalkozó ugyanattól a cégtől két-három ízben kapott kötést kénytelen volt stornírozta tni azért, mert nem tudott hozzájutni a behozatali engedélyhez és behozatali engedély hiányában nem kapta meg az akkreditívet. Magam meggyőződtem egy alkalommal arról, hogy egy keresztény szövetkezet egy ilyen behozatali engedélyt kért, a Külkereskedelmi Hivatallal, az iparügyi minisztériummal, a kereskedelemügyi minisztériummal, a Nemzeti Bankkal megtárgyalta, ígéretet kapott arra, hogy 8 napon belül meg fogja kapni a végleges engedélyt, a 8 nap helyett 16j nap múlva sem kapta meg. Ekkor kapcsolódtam én bele ebbe a kérésbe és bekapcsolódásomnak az volt az eredménye, hogy reggeltől délutánig tartó tárgyalás után ígéretet kapott ez a keresztény szövetkezet arra, hogy délután 6 órakor végleges választ kap és a céget is értesítheti arról, hogy megkapta-e az engedélyt és hogy másnap akkreditiv lesz vagy nem lesz. Ennek most már idestova két hete, ez a keresztény szövetkezet az engedélyt nem kapta meg, a stornírozás megtörtént és ennek az anyagnak behozatalától ez a cég elesett. Ebből is látható, hogy egy ilyen behozatali engedély megszerzése annyi nehézséggel jár, hogy még öszeköttetések, ismeretségek mellett is másfél hónap sem elégséges egy behozatali engedély megszerzésére. Már pedig a kereskedelmi, üzleti életben — különösen a mai viszonyok között, amikor óráról-órára, napról-napra változó viszonyokkal áll szemben az eladó is