Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1939 november 14-én, kedden. 609 költséggel meg lehetne valósítani. (Úgy van! jobb felől.) Az 5. címnél a kereskedelmi célokról szólva, emlékeztetek arra, hogy képviselőtársaim hangsúlyozták a magyar kereskedőosztály megteremtésének ós kifejlesztésének a szükségét. Itt egy általános felfogást kell megváltoztatni. Egészen bizonyos, hogy Magyarországon annakidején elég hatalmas és nagytekintélyű kereskedő-osztály volt. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Igaz, hogy ez az osztály javarészt az ide beszármazottakból alakult, de voltak nagy magyar kereskedők is, ezeket azonban éppen a zsidók konkurrenciája tönkretette. Ezek helyébe kell állítani egy keresztény magyar kereskedőtársadalmat és ezeknek megsegítésére semmiféle pénzt nem kell sajnálni. Éppen a Baross Szövetség, amelynek elnöke az előbb itt beszélt, az, amely a kereskedők megbecsülését emeli ós boldogulását előmozdítja. Éppen ezért a Baross Szövetség megsegítését a miniszter úr figyelmébe ajánlom. (Helyeslés a középen.) A kereskedelmi célok előmozdítására a 6. rovatban szánt összeget az árellenőrző kormánybiztosság hatáskörének büvölése emelte meg. Ahogyan illusztris előadónk megmagyarázta, egészen bizonyos, — és ezt az előbb is hallottuk — hogy a kormánybiztosság érdemes munkát végez éppen a magyar keresztény ipar ós kereskedelem érdekében, tehát az erre fordított összeget sem sajnáljuk. Az előző árkormánybiztos elvégezte az úttörő, pionírmunkát, utódjának már könnyebb lesz a helyzete, annál is inkább, mert meglehetősen bővült 'a személyzet. Kívánatos azonban, hogy a folyó dolgokkal mindig azsúr legyenek, nehogy későn jöjjön az ármegállapítás, mert ez bizonyos hiba volt. Azt hiszem azonban, hogy a megnagyobbodott személyzettel ez az azsúrban maradás is el lesz érhető. Magasabb összeg vétetett fel, mint ahogyan az indokolás mondja, a városligeti Iparcsarnok tatarozási munkáira. Belátom ezeknek a munkáknak szükségességét, mert jelenleg nincs más hasonló épületünk, mint az Iparcsarnok, de ha szabad mondanom, egészen őszintén és szívből mondom, hogy ez az a kiadás, amely egyedül fáj nekem az egész költségvetésben. Fáj pedig azért, mert ez egy régi rossz épület. Már magam is próbáltam ebben kiállítást rendezni. Bizony, meglehetősen nehezen megy ott az ilyesmi és akármit akar az ember csinálni, nehezen sikerül, mert ez az épület nem áll a kor nívóján. Úgyhogy már régi törekvés és voltaképpen a kormánynak, a fővárosnak, a Baross Szövetségnek vagy egyéb ilyen intézményeknek, amelyek kiállítások rendezésével foglalkoznak és amelyek az idegenforgalmat akarják előmozdítani, össze kellene ülniük, meg kellene beszélniök a dolgokat és meg kellene alakítaniok végre a kiállítási területet. Erre nézve voltak különböző elgondolások, van is a főváros és a Közmunka Tanács által erre kijelölt hely, amelyet könnyű volna megszerezni, azután kisajátítások útján kiegészíteni. Meg kell építeni az iij magyar iparcsarnokot, egy új általános kiállítási épületet, amely a kor színvonalán volna. Ha idegenforgalomról beszélünk, akkor ez is olyan valami, amit okvetlenül létesítenünk kell, mert e nélKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ U. kül jó vásárok, kiállítások rendezése teljesen lehetetlen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha külföldön utazom, még kisebb német városokban is akárhányszor szép kiállítási csarnokokat látok. Láttam például Drezdában a kiállítási területet és a lipcsei kiállítás területét és egyéb kisebb városokét is, mint amilyen Budapest. Ha ezeket látom, mindig fáj a szívem, hogy Budapesten ezt nélkülözzük. Fiatal, tetterős miniszterünk van; (Éljenzés és taps jobbfelől.) az ő figyelmébe ajánlom ezt a kérdést. Mondhatom, hogy kevés cselekedettel tudja olyan mélyen bevésni a nevét Budapest fejlődésének a történetébe, mint azzal, ha ezt megvalósítja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mélyen t. Képviselőház! A magyar királyi államvasutak költségvetésével kívánok még foglalkozni. Mielőtt azonban erre a kérdésre rátérnék, nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy ne emlékezzem meg őszinte elismeréssel a magyar királyi államvasutak vezetőségéről és összes alkalmazottjáról, akik a rendkívüli időkben mind a háborúban, mind pedig a mozgósításkor megállották a helyüket és teljesítményeiket igazán mindig a legmagasabb fokra emelték. A magyar vasutak mindenkor európai hírnévnek örvendtek és csak ilyen kiváló alkalmazotti együttes, mint amilyen itt van, tette lehetővé azt, hogy ilyen magas európai színvonalra emelkedjék a közlekedés. Én sokat utaztam "külföldön és mondhatom, hogy a magyar vasút sokkal pontosabb, és a magyar vasúti kiszolgálás, a kalauzok bánásmódja az emberekkel sokkal udvariasabb, mint akárhol másutt, más kultúrnemzeteknél. A világháború és az azt követő forradalmak sok mindent kikezdték, de a magyar államvasutakat azok sem tudták kikezdeni, és mint mondottam, a háború előtt és a háborúban a magyar vasutasok olyan emberfeletti munkát végeztek, amelynek méltatását a történelemre lehet bízni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Előre kell bocsátanom, hogy az 1914:XVIL te, illetőleg az 1907:L. te. a magyar királyi államvasúti alkalmazottaknak más állami üzemi és egyéb alkalmazottakétól eltérő, rendkívüli díjazást biztosított, mégpedig azért, mert belátta, hogy mind; szellemileg, mind testileg sokkal különb munkát produkálnak* mint a többi alkalmazottak. Ez a fizetés megmaradt a háború végéig és amikor az újjáépítés munkája kezdődött, — megjegyzem »újjáépítés« helyett helyesebb lenne »leépítés«-t használni, de ez rossz magyar szó — akkor az állami alkalmazottak illetményeit rendezték. Ekkor nemcsak azokat a pótlékokat törölték, amelyek a kisebbértékű fizetés pótlására szolgáltak, hanem talán bizonyos megnemértésből a vasúti alkalmazottak különös teljesítményei iránt, egyéb pótlékaikat és fizetésüket is erősen redukálták. Ügy érzem, hogy a vasutasságnak jogos és törvényen alapuló kívánsága az, hogy az 1907 :L. tc.-ben lefektetett illetményszabályzatát visszaállítsák. Különösen az egyes szolgálati ágakban külön megállapított pótlékok elvétele sújtja igazságtalanul a vasúti alkalmazottakat, mert az elgondolás szerint csak az úgynevezett háborús és a pénz értékének csökkenése folytán előállott fizetéseket kellett volna redukálni, de ehelyett elvették az összes különleges pótlékokat is, mint amilyen a működési és személyi pótlék, a műbelyi és labo : ratóriumi pótlék, az építési és hídvizsgálati pótlék. Ezeknek a pótlékoknak a visszaállítása — mint ahogyan érdeklődtem iránta — külön90