Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

608 Az országgyűlés képviselőházának 50 deiiütt adjanak a vállalkozók, adjon a közület karácsonyi segélyt az alkalmazottainak, hogy abban a hónapban erős, dübörgő gazdasági élet induljon meg az egész országban. (Helyeslés jobbfelöl.) Én tehát ezt kérem a miniszter ártól, aki szociális szemponthói nemcsak beszédeiben, hanem tetteiben is ezeket a nézeteket vallja. Most, amikor beszédidőm már lejáróban van, meg kell emlékeznem egy nagy férfiúról, aki a keresztény gazdasági élet egyik légerő sebb megindítója volt, Gömbös Gyuláról, aki számtalan esetben ült esténként velem szemben, csak az állólámpa világított, úgyhogy gondolatai valósággal a misztikum jellegével is bírtak. Ott ült a régi Baross-székházban Gömbös Gyula és azt mondotta, hogy a keresztény gazdasági élet megteremtéséért ne legyen elég semmiféle fáradság, ne legyen elég millió és millió szó addig, amíg az meg nem valósul. Azt mondotta egyszer egy nagygyűlésen, hogy (olvassa): »Annak a nemzetnek, amelynek nagy történelmi céljai vannak, a nagy ázsiai fajtákat jellemző hallgatással, önmegtagadással és magas erkölccsel kell felvérteznie magát«. Igen, az ázsiai fajta hallgatott addig, amíg hallgatni kívánt, de ma, amikor a keresztény gazdasági életért a kormány és az egész ország közvéleménye harcol és azt dübörgőén követeli, nem hallgathatunk el az olyan kritikákkal szemben, amelyek lenézően és elítélően beszélnek erről. Ennek a nemzetnek új életre van szüksége, amelyben a nemzet minden atomjában a nemzetért, a nemzet jövendőért való lelkesedés lángol és bennem is él, mint égő, lobogó fáklya, annak a hite, hogy ez a nemzet ezekből a nehéz viharokból úgy fog kikerülni, hogy megerősödik és még erősebb tempóban megy a teljes magyar megújhodás felé. Ennek jegyében fogadom el á kereskedelmi tárca költségvetését. (Élénk he lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot többen üdvözlik,) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Wálder Gyulai Walder Gyula: Igen t. Képviselőház! Amikor a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium költségvetését tárgyaljuk, akkor úgy érzem, az ország ideg- és érrendszerének, vérkeringésének a helyzetét és körülményeit beszéljük és tárgyaljuk meg. Egy egészséges testben kell, hogy a vérkeringés jól funkcionáljon. Az ország vérkeringését a közutak és a vasutak szolgálják s éppen azért azokat az összegeket, amelyeket ezeknek a vasutaknak és közutaknak a fenntartására, ezek rendbehózására és új vonalak készítésére szánnak, mind az állam számára, mind pedig a kormány számára szívesen és örömmel szavazom meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha áttekintjük a költségvetést, azt látjuk, hogy az egyes költségvetési tételek az előző évek összegeinek megfelelően vannak beállítva; bizonyos emelkedések vannak, amelyeket — amint az előadó úr nekünk megmagyarázta — javarészben a Felvidék és Kárpátalja visszatérése okozott. Egészen bizonyos, hogy a közvélemény is és mi is jó miniszternek tartjuk azt, aki minél több anyagi segítséget, minél több pénzt szerez a saját tárcája tételeire, de be kell látnunk azt, hogy az ország biztonságáról való gondoskodás akárhány tételnek jobb dotálását megakadályozta, habár, mondom, egészében és ülése 1939 november i^-én, kedden. nagyjában meg lehetünk elégedve, mert az egyes tételeknél semmiféle visszaesést nem találunk. Mégis vannak itt tételek, amelyekre én egyénileg jobb ellátást, nagyobb összeget kívántam volna. Ilyen például az államépítészeti hivatalok, közutak beruházási tételénél a kiépületlen utak építésére és állami hozzájárulásokra felvett összegek. Az egyre növekvő automobilizmus, a mehanizált 'hadsereg az utak kiépítését megkívánja ós nemcsak egyszerű polgári, hanem egyszersmind katonai érdek is az, hogy az utakra őrködjünk és hogy úthálól zatunkat mindjobban kiépítsük. Az útépítés azonban nemcsak egyszerűen magáért van, nemcsak egyedül a közúti hálózat megteremtését szolgálja, hanem szociális jelentősége is vau, nevezetesen az, hogy ahol munkanélküliség van, ott ilyen közmunkákat létesítsünk, amelyekkel talán legjobban tudunk az úgynevezett napszámosniunkásokon, a földmunkásokon segíteni. Sajnálattal tapasztaltam azt, hogy éppen a Dunántúlon és a határvidékeken, ahol a közelben, a Bürgerland felől a szomszédban látják az emberek a hatalmas munkákat, amelyeket az ottani kormányok megindítottak és végeznek, nálunk a munkákat meglehetősen szüneteltették, részben leállították s csak kisrészben folynak. Voltaképpen úgy kellene a dolgot elrendezni, hogy ha^vannak is szükségletek, amelyek bizonyos irányban fenn állanak, azért a munkamegosztás helyesebb legyen, úgyhogy mindenfelé munka kerüljön és a munkátlanság ilyenformán elkerülhető legyen. Az államépítészeti hivatalok keretében megvalósítva szeretném látni a járási mérnökök intézményét. (Ügy van! a középen.) Ha végignézünk a falvakon, nagyon szomorú kép tárul elénk. En, mint építészember, meg vagyok döbbenve, hogy a falvak képe mennyire romlik. Valamikor még voltak régi, kedves, intim és romantikus falvak. Az újabb építkezések azonban, amelyek inkább a városi perifériák építésére emlékeztetnek, megrontják a falvak hangulatát. Nagyon sok helyen parcellázások történnek olyan módon, amely nem kívánatos és olyan módon folynak a házépítkezések, amelyet a hozzáértők nagyon hibáztatnak; szükség volna arra. Ihogy minden főszolgabírónak meglegyen a magja mérnöke, műszaki referense, hogy ilyen dolgok ne fordulhassanak elő. Azt hiszem, ha a járási , mérnökök intézményét az Allamepítészeti Hivatal keretében felállítanák, ez nem is kerülne nagyon sok pénzbe, mégpedig azért nem, mert a járási mérnökök átvehetnének egy csomó funkciót, amelyet eddig a megyeszékhelyeken székelő államépítészeti hivatal . mérnökei végeznek. (Úgy van! a középen.) Ezekkel ugyanis nemcsak éppen az útépítést ellátó kereskedelemügyi minisztérium rendelkezik, hanem az iparügyi minisztérium, a belügyminisztérium stb. is. Ezek a mérnökök — mint építészmérnöki referensek — városrendezési és építési íunciókat is elláthatnak a főszolgabíró mellett és egyéb dolgokat is végezhetnének. Ezáltal az Államépítészeti Hivatal részére bizonyos tekintetben még megtakarítás is származnék, mert egy csomó kiszállás elmaradna és a mérnökök időbeosztása más lehetne, úgyhogy azt hiszem, csak nagyon kevéssel kelI lene a beosztott mérnökök számát emelni és a I járási mérnökök intézményét nagyon, kevés