Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ül tatja, egy magántársaság* kezébe, amelynek a i vezérigazgatója 135.000 pengő évi jövedelmet vall ; be. (Mozgás bal felől) Elhiszem annak a kijelen- j tésnek az őszinteségét is, hogy ezt egy múlt kormány csinálta és annak a hibája. De hiszen itt egyéb sem történik, mint annak a hangozta­tása, hogy a múlt hibáit és bűneit hozzuk < helyre. Méltóztassanak tehát helyrehozni pél- I dául ezt a nagy hibáját és bűnét a múltnak. Minthogy a kereskedelmi tárca költségve- I tósében nem látom azokat a, gazdaságpolitikai I elveket, amelyeket legjobb meggyőződésem sze- j rint a köz érdekében állóknak tartok, nem va- I gyök abban a helyzetben, hogy azt elfogad- j hassam. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Ilovszky János! Ilovszky János: Mélyen t. Ház! (Halljuk! j Halljuk!) Elsősorban méltóztassanak megen­gedni, hogy legőszintébb és leghálásabb köszö- | netemet fejezzem ki azoknak a képviselőtár- ! saimnak, akik úgy a pénteki, mint a mai'ülé­sen a Baross Szövetségről, mint keresztény és nemzeti irányzatú érdekképviseletről megemlé­kezni szívesek voltak, de nemcsak megemlé­kezni, hanem egyúttal feladatokat is kijelölni a szövetségnek a számára. Vásáry igen t; képvi­selőtársam volt az egyetlen, aki kifogás tár­gyává tette, hogy a Baross Szövetségnek olyan tagja is van, aki azelőtt állami tisztviselő volt és e pillanatban üzleti tevékenységgel is fog­lalkozik. Az illetőnek az életkora még nem olyan magas, hogy ezt meg ne tehetné. Ha van­nak — hála a magyar faj nagyszerűségének — ötven és hatvan esztendőn túllévő olyan ma­gyar férfiak, akik szeretik hazájukat s ha egy helyen szolgálatukat befejezték, éreznek még hivatást arra, hogy más pályán is teljesítsék kötelességüket, azokat mi, keresztény magya- j rok mindenkor szívesen látjuk a kereskedelem és az ipar terén is. (Helyeslés jobb felől. — Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezért nem tudjuk az j ifjúságot elhelyezni! A sok vénség miatt! Az ifjúságnak kell helyet adni! Mindig arról be­szélnek!) Mélyen t. Ház! Nagyon sok nehéz kérdés " vetődött fel itt az ipari és kereskedelmi kér­désekkel kapcsolatban és nekem egyet kell elő- | rebocsátanom. Végtelen nagy örömömre szol- j gál, hogy a kereskedelmi tárca keretébe tar­tozó központi szerveknél, a minisztériumokban, j a Külkereskedelmi Hivatalnál és a Máv.-nál felnövekvő ifjúság ina egészen más szellemű, ' mint amilyen ott azelőtt volt. Gömbös Gyula, Wolff Károly, Darányi Kálmán és a többi nagyszerű előharcosok szelleme érintette a ke­resztény magyar ifjúságot és én büszke öröm- j mel mondom, hogy Darányi Kálmán győri be­széde óta, Gömbös Gyula szegedi beszéde óta és Imrédy Béla beszédei óta a ke- • resztény magyar ifjúság, amikor a gya- j korlati pályákra megy, érzi, hogy ott úgy kell tevékenykedni, ahogyan Homonnay ! Tivadar igen t. előadó úr mondta: a pá- • lyára, ha kereskedőnek megyünk, komolyan vesszük a ténykedést és mutatjuk fel a leg­magasabb képességet és áldozatkészséget. A keresztény magyar ifjúság ma tisztában van ; annak a jelentőségével, hogy a kereskedelem­nek és az iparnak keresztény kezekbe való át- j vezetése újabb ezer esztendőre biztosítja ennek a nemzetnek a sorsát. {Ügy van! Ügy van! ! jobbfelől. — Bajcsy-Zsilinszky Endre: A ma* jj gyaroknak!) Csak az a nemzet erős, ahol a fold, a kereskedelem és az ipar egyformán á II ise 19É$ november 14-én, kedden. 605 nemzethez hű férfiak kezében van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az imént beszélt itt Piukovich igen t. kép* viselőtársam az ügynöki karról. Beszélt arról, hogy ma körülbelül ötszáz keresztény ügynök van a Baross Szövetségben. Beszélt arról, hogy ezeknek az ügynököknek nemcsak a közgazda­sági tevékenysége fontos. Az ügynökök a'z egész országban utaznak és tény és való, hogy üzleti gesztióikon kívül az emberekkel el is dis­kurálgátnak. Tessék elhinni nekem, nem mind­egy az, hogy amikor azok az ügynökök vevői­ket látogatják, csak viccelődnek-e a magyar faj rovására, vagy arról beszélnek-e, hogy a keresztény magyar gazdasági élet átállítása érdekében mi a kereskedők kötelessége! (Élénk helyeslés jobbfelől.) Szóbakerült két képviselőtársam részéről a/ a megállapítás, hogy a kereskedelmi életben mind kevesebb lesz az egyéni kezdeményezésű, mindjobban erősödik a kollektív irányzat ea az idő félelmetesen követeli a gazdasági élet revízióját. Szóvátették itt a Hangya és a Fu­tura üzleti gesztióit, szóvátették ázzál, hogy a szövetkezetek szerepe inkább az áruelosztás te­rén kell hogy mutatkozzék, mintsem a detail­kereskedelemmel kapcsolatban. Én a nagyméltóságú miniszter t úr figyel­mét ezekre a felszólalásokra fehívom. Fel­hívom azért, mert az első üdvözlés óta, ami­kor szerencsém volt vele beszólni, megérez­tem, hogy fajtánkért és különösen a kis­embereknek boldogulásáért éppen olyan lelke­sen dobog a szívei mint a mienk. (Ügy van! Ügy van!) TTgy érzem, helyesen cselekszem, amikor azt mondom, igen nagy Örömömre szol­gál, hogy az internacionális felfogású és & nemzet érdekeivel nem mindig azonos síkon mozgó kezekből a Hangya és a Futura kezébe került át az irányítás. De ugyanígy kívánnám és szeretném, hogy a Hangya azokon az utca­sorokon vagy azokban a városokban, ahol ke­resztény kereskedelem van;, ne foglalkoznék detail-elárusítással, hanem mint erosebb test­vér, mint áruelosztó álljon oda a keresztény kisexisztenciák mellé, hogy együttes munkájúit hozza meg azt az eredményt, amely kívánatos lenne. {Ügy van!) Itt azt kérem a miniszter úrtól abból az elvi álláspontból kiindulva, amelyet mi mind­nyájan képviselünk, hogy méltóztassék oda­hatni, — hiszen a Baross Szövetség, a Futura és & Hangya között mindenkor megvolt legba­rátságosabb együttműködés és megvan ebben a pillanatban is — hogy a Baross Szövetség részéről delegáltassék három úr, a Hangya és a Futura részéről másik három-három úr és a kereskedelemügyi miniszter úr adjon e há­rom-három úr mellé a hivatal vezetői közül egy urat és ezek beszéljék meg, ha valahol esetleg szétágaznának a vélemények, vagy üt­köznék a Hangya és a kiskereskedelem érdeke, barátságosan, nem ellenséges módon tárgyal­ják meg a jelzett kérdéseket. (Vásáry István: A közérdieket tartva szem előtti) Ha ezt az utat követjük. Összeegyeztetve a keresztény nagy­vállalatok és a keresztény kiskereskedelem ér­dekeit, akkor egészen biztosan tudom, hogy megtaláljuk azt az utat, amelyen keresztül a keresztény kiskereskedelem és nagykereskede­lem érdekei képviselhetek. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Még egy másik igen fontos dologra kívá ; nok rámutatni,' — és ezt nagyon fontosnak és

Next

/
Thumbnails
Contents