Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
606 Az országgyűlés képviselőházának 50 szükségesnek tartom — az árkormánybiztosság működésének a kérdésére. Az árkormánybiztosság a közszállításoknál, annál a körülbelül 280 millió pengő értékű megrendel esnél, amit részben hadseregfelszerelési, részben egyéb szempontokból mint fontos beruházásokat a kormány szükségesnek tartott megrendelni és keresztülvinni, 30 millió pengőt takarított meg, olyan 30 millió pengőt, amellyel nem érintette a tisztességes haszon lehetőségót. Elismerésemet fejezem ki mint kereskedő, az árkiormánybiztosság működése iránt. Elismerésemet fejezem ki azért, mert az árkormánybiztosságot is ugyanaz a szellem hatja át, amelyet ma minden magyar embernek a lelkében kell hordoznia, hogy ma az, első a nemzet feltétlen szolgálata minden vonalon. (Ügy van! Ügy van!) Én ozt látom az ő munkájában is, azonban azt kérem, hogy az árkormánybiztosság legyen szíves tájékoztatni a Baross Szövetséget, mint a keresztény kereskedők, iparosok és gyárosok érdekképviseletét, minden egyes olyan rendelkezésről és elvi felfogásról, amely az utánpótlás kérdésének megoldását elősegíti. Abban a nehéz, viharos állapotban, amelyben ma Európa leledzik, semmit sem tartok fontosabbnak, mint hogy nálunk üzleti élet legyen, az üzletek tele legyenek árukkal, (Helyeslés a középen.) meglegyen az, iparvállalatok nyersanyaga, a munka üteme egyetlen kalapácsütéssel se legyen lassabb, hogy mindenütt arra a nagy harcra, arra a nagy munkára való felkészülés legyen tapasztalható, amelyet nekünk az elkövetkezendő esztendőkben minden vonalon teljesítenünk kell. (Ügy van!) Ezért azt kérem, hogy az árkormánybiztos úr — biztosan meg is fiogja ezt tenni — időről-időre adjon ki tájékoztató közleményt arra nézive, hogy miképpen honorálják a munkához szükséges nyers- és félkészgyártmányok árával kapcsolatos változásokat. (Helyeslés.) Vásáry igen t. képviselőtársam támadta az imént a Külkereskedelmi Hivatalt és rendkívül erős kifogásokat emelt ellene. Nem osztozom és nem osztozhatom ebben a nézetében, különösen azért nem, mert valóban szükség van arra, hogy az államhatalom segítse a most felfelé törekvő keresztény kereskedelmet. Meg kell vallani, — és ezt senki sem vonhatja kétségbe -~ hogy egy ötezer esztendős kereskedői szellem áll a zsidó fajiság mögött. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Hát hogyan küzdjön meg ezzel ma az a fiatal keresztény kereskedő, ha a keresztény és nemzeti állam nem segíti a maga hatalmával, a maga intézkedéseivel, hogy boldogulni tudjon és hogy családot alapítva, a nemzetnek új, harcos ifjúságot adjon? (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mivel ezt a szellemet látom a kereskedelmi minisztérium tisztviselői karában, a Külkereskedelmi Hivatalban és a felelősségteljes, nehéz munkát végző árkormánybiztosság minden intézkedésében, ezért én a legteljesebb bizalommal helyeslem azt az irányt, amelyet ezek a közéleti szervek követnek. (Helyeslés.) Mélyen t. Képviselőház! A hitel kérdéséről is sok szó esett itt. Én, mint a Budapesti Kisipari Hitelintézetnek egészen képviselői megválasztásomig volt alelnöke, mondhatom, hogy ez az intézmény ezreknek ós ezreknek adott kenyeret és — ezt az ellenzék is megállapíthatja — amikor pénzfolyósításról van szó, akkor min dig feltámad bennük az a lelkiismereti kérdés, hogy a reájuk bízott vagyont úgy kezeljék, hogy abból áldás fakadjon. Büszke vagyok ülése 1939 november lU-én, kedden. arra, hogy a Kisipari Hitelintézet ezer és ezer ipari műhelybe vitte be anyagi értelemben a napsugarat. (Tauffer Gábor: Ez a főváros alapítása!) Azt kérem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy amikor nemzeti és kormányzati programm a gyors gazdasági átállítás, akkor foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogy azokat a zsidó üzleteket, amelyek ebben a pillanatban még fennállanak, de amelyeket fűnek-fának nagyon magas árakon kínálnak, a feltörekvő keresztény ifjúság vagy pedig a régi kisebb keresztény kereskedők ne akkor vehessék át, amikor azok már csontvázzá fogytak, amikor áruraktáruk kimerült, személyzetük elment és a vevők elmaradtak. Ne későn beszéljünk erről a kérdésről; erről most kell beszélni, amikor ezek az üzletek még élnek, mert itt személycseréről van szó, ez a személyesere az állam és a nemzet érdekében fontos, már pedig akkor kell végrehajtani valamit, amikor annak időszerűsége a legteljesebb mértékben megmutatkozik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezért tehát tiszteletteljes javaslattal fogok jönni ő excellenciája elé, (Tauffer Gábor: Itt ez nem szokás, itt csak miniszter úr van!) amelyet itt részleteiben nem akarok tárgyalni. Szeretnék viszont egy másik kérdésről is beszélni; nem fogják sem a miniszter úr, sem a jelenlévő képviselőtársaim rossznéven venni, ha így mondom: közös szerelmünkről, a Balatonról, erről a nagy magyar kincsről van szó. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha a Balatont egy asszonyhoz hasonlítanám, akkor nem túlzok, mert reggel más köntösbe öltözik, ha napsugár éri, megint más a ruhája és a lenyugvó nap bíborában a maga teljes fényében, pompájában gyönyörködteti mindazokat, akik nemzeti kincsnek tekintik, ezt a nagyszerű, gyönyörű, hatalmas, szép magyar tavat. (Tauffer Gábor: Az olcsóbb viteldíjról beszéljünk!) Az államvasutak megtették azt, hogy a tóhoz méltóan gyönyörűen átalakították a vasúti állomásokat. Milyen gyönyörű is az, egy-egy régi épület helyett ott látni ezeket a virágos, kedves, kiváló építészek által és nagyszerű mérnökök hozzáértésével megkonstruált állomásokat! Egy hiányzik még, a balatonfüredi, amelyre 600 ; 000 pengő fel is volt ivévé a költségvetésbe évekkel ezelőtt, de azután ezt a pénzt — azt hiszem — az almádii vasútállomás felszerelésére használták fel. Én itt most Balatonfüred választóközönségének kérelmét továbbítom, hogy méltóztassék ezt az építkezést pótolni. (Tauffer Gábor: Ügy látszik, választás lesz!) Nem a választás óta szeretem én a Balatont, ezt a propagandát már 12 év óta folytatom rádióban, újságcikkekben, Magyarországon és külföldön egyaránt, mert ezt a nemzeti értéket úgy kell megbecsülni, mint amennyit ténylegesen ér nemzeti vagyonban. (BajcsyZsilinszky Endre: Ebben igaza Van a képviselő úrnak. — Tauffer Gábor: A somogyi partról beszéljen!) Visszatérek a somogyi partra is. Csak ismét hangsúlyozni kívánom annak a kívánságnak komolyságát, hogy a balatonfüredi állomásépítkezést minél hamarább méltóztassanak keresztülvinni. Gróf Zichy Nándor igen t, képviselőtársam beszélt itt arról, hogy az elsőrendű nemzetközi vonalat Budapest—Murakeresztúron át ki kell építeni kettős sínpárra. Ezt a kérelmet elsőrendű fontosságúnak tekintem. (Helyeslés jobbfelől.) Elsőrendű fontosságúnak tekintem azt is, hogy amikor az idegen utas a határon belép, az milyen benyomásokat szerez. Ezért ki
