Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
602 Az országgyűlés képviselőházának 50. lalt, arra a részére, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr kíván elvégezni. Bevallom őszintén, hogy engem végtelenül nagy megnyugvás fogott el, amikor a belkereskedelmi célok között szerényen meghúzódva láttam azokat a gyönyörű kifejezéseket, amelyek közül az egyik azt mondja, hogy a miniszter úr kereskedőket akar képezni, a másik azt mondja, hogy megfelelő magyar kereskedőnemzedéket akar kitermelni (Helyeslés.), majd a harmadikban azt mondja a miniszter úr, hogy szakkönyvtárat is akar felállítani, Ezek komoly dolgok, t, Ház! Én csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok a kereskedelemügyi tárcái [költségvetésének <errő<l a részéről, mert itt látom, hogy helyesen, okosan és jól fogták fel a kereskedelmi szakkérdéseket. (Ügy van! jobbfelől.) Kérdezem azonban, hogy elég-e ezt az óriási komplexust magára a miniszter úrra bízni. Nem lehet! Oda kell államink valamennyiünknek, az egész társadalomnak, az egész közvéleménynek (Ügy van! Ügy van! a középen.) és meg kell mutatnunk, hogy igenis mi akkor, amikor az ügynöki kar kérdéseiről van szó, tulajdonképpen nem azt akarjuk itt, hogy a zsidó vigéoek helyébe becsületes magyar emberek kerüljenek be (Egy hang a középen: Azt is!), nemcsak azt akarjuk, hanem azt is, hogy ebben az országban a közgazdasági hírszolgálat megbízható kezekben legyen. (Elénk taps a középen.) Hogy milyen nagy jelentősége vau ennek, t. Ház, annak illusztrálására én ennek az egyesületnek, amelynek a Jókai utca 4. szám alatt gyönyörű palotája iVan, egyik kiadványából néhány megállapítást leszek bátor felolvasni (olvassa): »Az igazi utazó nemcsak elad, hanem ötleteket, gondolatokat termel és irányító befolyást tud gyakorolni a termelésre. Az utazó a közgazdasági elet szeme és füle, a konjunktúra legfontosabb tényezője« — azt hiszem, mindannyian értjük Jmi van ebben. (Derültség. — Tovább olvassa:) »A bizalmas üzleti érintkezés átlátszó hártyáin át közvetlenül tapasztalja, látja és hallja, mi történik odakünn. Az utazó legfontosabb hivatása^ nem maga az eladás, hanem a fogyasztás minden rezdülésének állandó éber figyelése és a vállalatoknak ilyen értelmű tájékoztatásai (Felkiáltások középen: A héberek figyelése! — Derültség.) Azt hiszem, t. Ház, hogy ezek a, megállapítások is igazak, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi ügynöki karnak tevékenysége nemcsak ebben merül ki, hanem országszerte olyan rémhírterjesztésben is, amely ellen a legélesebben tiltakoznunk kell. (Ügy van! Ügy van! u középen.) Minthogy a kereskedelemügyi miniszter úr (költségvetésében látom azokat a garanciákat, amelyek következtében igenis az őrségváltásnak be kell következnie, örömmel fogadom el a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.), Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Vásáry István. Elnök: Vásáry István képviselő urat illeti a szó. Vásáry István: T. Képviselőház! Egyik előttem szólott képviselőtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnak meglehetősen nehéz szerepe van akkor, amikor ennek a költségvetési vitának során a kereskedelemügyi tárca költségvetését vállalnia kell, nehéz szerepe van anülése 1939 november lU-én, kedden, nak következtében, hogy ezt a miniszteri tárcát, amelynek munkáját ő vezeti, ő Irányítja, csak nemrégiben vette át, akkor, amikor ennek a költségvetésnek összeállításához neki tulajdonképpen nem igen volt már módjában hozzászólni, hogy a miaga célkitűzéseit, a maga elgondolásait maradéktalanul érvényesítenie lehetett volna. Ezt a nehéz (helyzetet mindenkinek honorálni kell. Ez a helyzet azonban egyúttal nem jelenti ránk, ellenzékiekre azt, hogy ennek konzekvenciáit úgy vonjuk le, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr által most itt képviselt költségvetést megfelelő kritikával ne kísérjük, tisztán csak azért, mert ez a költségvetés nem az ő munkája, mert ez a költségvetés nem mindenben fedi az ő elgondolásait. Nincsen senki itt közöttünk, aki például a kereskedelemügyi miniszter úrnak azt az elgondolását, amelyre az előttem szólott igen t. képviselőtársam utalt, hogy magyar kereskedelmet akar teremteni, magyar kereskedőket akar nevelni, ne a legnagyobb mértékű helyesléssel kísérné. Ha visszagondolok szülővárosomnak, Debrecennek történelmére, meg kell állapítanom, hogy bizonyos mértókig téves felfogás az, hogy Debrecen agrárváros volt és hogy Debrecent a mezőgazdaság tette gazdasági, kulturális és nemzeti életünknek olyan hatalmas centrumává es gócpontjává, mint amilyen. Mert ha megnézzük Debrecen történelmét, akkor azt látjuk, hogy legalább olyan mértékben, de én egyénileg merem vallani, hogy még nagyobb mértékiben járult hozzá ennek a város felemelkedésáhez az ipar és kereskedelem. Kiegészítője volt mindig ezeknek a mezőgazdasági és a legrégibb debreceni polgárcsaládok közül, akik nagyon sokszor mint vidéki nemesek, bizonyos urak üldöztetései elöl találtak menedéket a szabadságjogokkal bíró Debrecen város falai között, nagyon sokan kereskedelemmel, iparral és mezőgazdasággal egyaránt foglalkoztak és ezen foglalkozásaikban kifejtett szorgalmas munkájuk, takarékos életmódjuk tette lehetővé annak a vagyonnak összegyűjtését, amely Debrecenben annyiszor tett szolgálatot a nemzeti ügynek és a nemzeti kultúrának. Mélyen t. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédét, úgylátszik, egyedül és kizárólag az ügynöki kérdésnek szentelte. Erről az ügynöki kérdésről már egy másik képviselőtársam is megemlékezett. Én elhiszem, hogy ő teljes mértékben átérezte mindazokat, amiket mondott, hogy teljes mértékiben meg van győződve az általa említett ügynöki kar gazdasági tevékenységének nagy fontosságáról. Ne vegye azonban rossznéven, ha itt eszembe jutván Glattfelder püspöknek a közeli napokban tett egyik kijelentése, hogy mennyire a frázisok uralma alatt áll az élet. én kétségbevonom azt a megállapítást, amelyet itt tett, hogy tudniillik az ügynökök nemzetmentő munkát végeznek. Én mindenki munkáját értékeltem és min : denkor értékeltem. Nem akarom az ügynöki kar munkásságát sem csökkenteni, amikor megtagadom tőle ennek a jelzőnek a használatát, csak azon csodálkozom, hogy amikor igen t. képviselőtársam ennyire, szerintem túlságosan értékelte ezt a munkát — valószínűleg megvoltak a céljai akkor, amikor ezt a jelzőt használta —, én nem nagyon látom, Áiogy ennek az új életnek az apostolai apostoli munkát vállalnának ebben a nemzetmentőnek