Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1939 november 14-én, kedden. 60& nevezett munkában. (Horváth Zoltán: Ügy van!) Én nem azt látom, hogy azok, akik az új világ apostolaiként első helyen kívánnak szerepelni, ennek a nemzetmentő munkának a körében igyekeznének elhelyezkedést találni maguknak, pedig — mint ahogyan rámutatott a képviselő úr — nem is megvetendő jövedelmek vannak ezen a pályán, havi 2—3000 pengős jövedelmeket említett a képviselő úr, hanem ezzel szemben azt látom, hogy mindenki a vezérigazgatói székekiben igyekszik elhelyezkedni. Nem volna ez ellen sem semmi kifogásom, utóvégre én nem irigylem senkinek sem a nagy jövedelmét — én magam mindig szerényen éltem, szerényen akarok élni ezentúl is, az irigység mindig távol állott tőlem —, egy kicsit .furcsának kell azonban tartanom azokat a kiáltó ellentóteket, amelyek a mai közéletben tapasztalhatók. Méltóztassanak elhinni, hogy ezeknek a kiáltó ellentéteknek, mint demonstratív jelenségeknek, szörnyű hatásuk van a mai zűrzavaros, összekuszálódott lelkiállapotban élő közéletben. Ilyen kiáltó ellentét az, hogy itt olyan szenvedélyes harcosai vannak annak, hogy a kereskedői foglalkozást képesítéshez kössék és nagyon csodálatos,, hogy ezt követelik, amikor azt halljuk, hogy mindenhova azt kell tenni, aki az ahhoz a foglalkozáshoz szükségeis ismeretekkel rendelkezik, hogy a laikusok után nem szabad menni, hanem mindig a szakértőket, a hozzáértőket kell meghallgatni, ennek a kérdésnek pedig az igazi szakértői, a szakképviseletek, az érdekképviseletek csaknem kivétel nélkül ez ellen a terv és gondolat ellen nyilatkoznak. Nem hallunk indokot és nem is tudunk indokot találni arra, hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy ezt a kérdést itt olyan vehemensen tárgyalják és ezt a követelést a hozzáértőknek, egy élet tapasztalatait megszerzett egyéneknek véleményével szemben erőszakolják. Az ember önkéntelenül is kutat a háttér után, meg akarja ismerni azokat az indokokat, amelyek ma még el vannak fedve előlünk. Bevallom, én ezideig még nem tudtam erre indokot találni. Lehet, hogy majd rá fog az élet világítani, hogy mi van ennek a kérdésnek is a hátterében. (Horváth Zoltán: Stallumok!) Nem furcsa dolog-e az, hogy egy falusi kis fűszerkereskedő, szatócs, vagy nem tudom, milyen más, a gazdasági életben meglehetősen szűk körre korlátozott tevékenységet folytató egyénnek képesítést, szakképesítést kell kimutatnia! Én helyeselném ezt, ha tisztán látnám, hogy mi van ennek a hátterében. De nem állok itt meg, mélyen t. Képviselőház. A magyar közélet terén nagyon sok helyen látok sokkal nagyobb felelősséggel, sokkal nagyobb munka- és hatáskörrel egybekötött pozíciókat, amelyeknek betöltésénél egyáltalán nem gondolnak arra, hogy szakképesítés is legyen. (Ügy van! balfelől.) Annál a kereskedőnél elsősorban az ő közvetlen sorsa és családjának a sorsa, gazdasági exisztenciája foroghat esetleg kockán, de ezeknél a nagyobb felelősséggel járó pozícióknál százak, ezrek, vagy talán még többek sorsa és exisztenciája foroghat kockán, és ott nem kívánunk szakképesítést. Ezért történhetik meg az, — talán részletesebben is lesz módom foglalkozni a kérdéssel — hogy egy községi főjegyző ellen fegyelmi eljárást rendelnek el és felfüggesztik az állásától azért, mert egy felhatalmazásra megindított és folytatott rágalmazás! ügyben a vádat képviselő királyi ügyész a bocsánatkérő nyilatkozat után elejtette a vádat, a főjegyző pedig nem vitte tovább és ennek a fegyelmi hatóságnak a megállapítása szerint az a körülmény, hogy ez a sértett nem vitte tovább a vádat, súlyos fegyelmi vétség és ok a felfüggesztésre. Ha az illető intézkedő szerv minimális szakképesítéssel rendelkezett volna,, nagyon jól tudnia kellett volna, hogy a sértettnek, amikor a vádat a királyi ügyész képviseli, nincs szava abban a kérdésben, ha tehát a királyi ügyész, aki hivatva volt és megbízás alapján a közérdeket képviselte is ebben a kérdésben, elejti a vádat, akkor — ha ő esetleg helytelenül képviselte volna a közérdeket — nem lehet azt a szóval sem bíró egyént ilyen súlyosan megbélyegző helyzetbe állítani. Mélyen t. Képviselőház! Sokat hallottunk itt és állandóan sokat hallunk a gazdasági liberalizmusról, a gazdasági liberalizmus hibáiról. Ezt a kérdést azonban — úgy látszik — németek tisztán csak abból a szempontból kezelik, hogy a gazdasági liberalizmus egy a zsidósággal és a zsidóság gazdasági uralmával. Ez a kérdés szerintem sokkal nagyobb jelentőségű, mintsemhogy a közvéleményt ennyire felkavaró és — ha személyi összefüggés van is — egymással bizony tárgyi összefüggésben nem lévő ilyen kérdéseket így tárgyalhassunk. Meg vagyok róla győződve és állítom, hogy emberi elme sem olyan állami, sem olyan társadalmi, sem olyan vallási, sem olyan gazdasági rendszert még nem tudott kifundálni, amelynek hibái ne lettek volna. Amikor azonban kritikát gyakorolunk akár egyének* akár népek, akár nemzetek, akár rendszerek felett, mindig néznünk kell azok előnyeit és hátrányait egyaránt és csak ezeknek mérlegre vetése után lehet felmentő vagy elítélő ítéletet hozni es arról is nyilatkozni, hogy ha vannak is hibák, vannak-e mentő vagy súlyosbító körülmények is. Én nem védem — nem vagyok hivatva arra — a gazdasági liberalizmust, nem is védtem 'sohasem; egy évtizeddel vagy többel ezelőtt is minden alkalommal, amikor módomban volt e kérdésben nyilatkozni, megmondottam a magam véleményét, rámutatva a liberalizmus hibáira is, de elismerve az előnyeit és érdemeit is. Ez a kérdés igen szoros összefüggésben van az általános gazdasási élet kérdéseivel és az általános gazdasági élet helyzete, nívója igen szoros összefüggésben van a szabadsággal. Azt hiszem, hogy ennek az egyik hivatalos, miniszi téri írásban »korunkat megelőző társadalom- és gazdasági szemléletinek neveze+t rendszernek leghevesebb ellenségei sem állíthatják azt, hogy ebben a teremtett világban a ma élő emberiség rendelkezésére több állna, mint állott ezelőtt, hosszú századokon, évezredeken keresztül. Ugyanaz a teremtett nap van, ugyanaz a csillagos ég van, ugyanaz a tenger van és ugyanaz a föld van és mégis mennyivel többel rendelkezik a mai emberiség, mint századokkal ezelőtt rendelkezett! Ha az elmúlt század ezt a többletet nem megteremteni, hanem az emberiség rendelkezésére állítani, ezzel az általános nívót emelni képes volt, ebben semmiféle másnak nincs szerepe, mint a szabadságnak (Úgy van! a baloldalon.), amely lehetővé tette ennek a világnak megvizsgálását, lehetővé tett, hogy ennek a világnak erőit, titkait megismerjük és az emberiség javára, gazdasági, kulturális, szel\ lemi jólétének emelésére felhasználjuk. (Tauffer Gábor és Horváth Zoltán közbeszólnak.) T. kép89*