Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
596 Áz országgyűlés képviselőházának SŐ. ülése 1939 november 14-én, kedden. kezik, ezen alacsony órabérek alapján szívesen látott munkástárs a csoportokban és természetesen sokszor korához nem illő előnyös kereset-; hez jiut az idősebb, nagyobb szaktudással rendelkező munkással szemben. Ez azután a munkaimorál szempontjából azzal az eredménnyel jar, hogy az ilyen fiatal munkás látja a jövőt maga előtt, látja, hogy idősebb kortársának ebben a rendszerben 20—25—30 évi munkálkodás után mi jár, hogy a munka értékelése annál kisebb lesz, minél nagyobb a szaktudás a gyakorlatban, azon egyszerű materiális oknál , -fogva-,, mert hiszen a kenyérkérdés, a kereset szabja meg azt, hogy egyes szakmunkáisokról milyen véleményt alkotnak. Egészen nagyszerű specialista, jó szakmunkásról csak azért, mert kotránál, szolgálati idejénél fogva magasabb bérhalárt ért el, természetesen könnyen megállapítható, hogy áz illető meggyengült, teljesítőképessege kisebb, nem ér annyit. így kezdődik, a végén egészen hasznavehetetlenné válik azért, mert a magasabb keresete nyomja a csoportban elhelyezkedő munkások keresetnívóját. Minthogy ez nem politikai, hanem szakkérdés, ez állapot megváltoztatására vonatkozó terveket az Államvasutak szakembereinek kell kidolgozniok. A matematikusok feladata, hogy olyan rendszert állítsanak fel, amely igazságos, s amelynek alapján az Államvasutak üzeménél minél előnyösebben lehet felhasználni a munkásság szakképzettségét, szorgalmát és igyekezetét. Meg kell még említenem a fizetett szabadság kérdését. Az Államvasutaknál alkalmazottak ebből a szempontból is hátrányosabb helyzetben vannak, mint a magán iparban foglalkoztatottak. Kérem a miniszter úrtól, hogy az Államvasutak munkássága is legalább abban részesüljön, amiben a magániparban foglalkoztatott munkásság részesül. Az Államvasutak munkássága t. i. nem kapja me^ szabadságideje alatt a fizetését teljes egészében. Itt is bizonyos korrekcióra van szükség, amely nélkül egészséges kibontakozást elképzelni képtelenség. Áll ez különösen a fűtőházakban, a vontatásnál dolgozó ipari szakmunkásokra nézve, akik a külső üzemekben foglalkoztatott iparostársaikkal szemben óriási hátrányban vannak. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy ez a munkásság ki van téve nemcsak az idő viszontagságainak, mert hiszen meleg gépeken dolgoznak a fűtőházak rossz levegőjében, a tüzelőszekrénybe is befurakodnak ós 60 fokos hőség mellett végzik a futó javítási munkálatokat, befurakodnak a füst-szekrénybe is, ahonnan, ha kijön valaki, mint festett bábú úgy néz ki, ! megizzadva, egészsége kitéve a teljes megromlásnak, megállapíthatjuk, hogy a munkásságot nem szabad ilyen bérekért foglalkoztatni, iha- : nem feltétlenül lehetővé kell tenni az Államvasutak biztonsága szempontjából is, hogy tisztességes bérekhez jusson. Nem azt mondom, hogy olyan igényeket támaszt ez a munkásságj amelyek a mai gazdasági viszonyok között teljesíthetetlenek, de olyanokat, amilyeneket élvezhet a magániparban foglalkoztatott munkásság. Van itt még egy ^kérdés 1 , amelyre rá kell mutatnom és ez az Államvasutak munkásságánál a háborús, hadipótlék kifizetése. Nem szabad ennél • a kérdésnél vérmesnek lenni, de egyet még kell állapítani; az Államvasutak munkása, aki a világháborút végigharcolta lövészárokban nem kérdezték meg az illető munkástól, hogy az Államvasutaknál kíneve zett-a,-avagy csak munkás. Egyformán kellett és kell majd a jövőben is az államvasúti embernek a haza iránt való kötelességét megtenni. Az ilyeneknek a hadipótlék kifizetését feltétlenül szükségesnek tartom. A tisztviselőkkel kapcsolatban és általában az államvasúti alkalmazottakkal kapcsolatban legyen szabad megemlékeznem arról, hogy az államvasúti alkalmazottak igenis mind egy szálig hivatásuk magaslatán állnak, úgy az Államvasutak vezetősége, mint az annak alárendelt tisztviselők és mnnkások egyaránt. Ez az államvasutasság tehát generaliter megérdemli azt, hogy ennek sorsával, gazdasági helyzetével foglalkozzék a kormányzat és lehetővé tegye, hogy az államvasút! alkalmazottak szociális szempontból olyan helyzetbe kerüljenek, hogy azoknak a nagy, hatalmas honvédelmi feladatoknak megfeleljenek, amely honvédelmi feladatoknak elvégzésére az Államvasutak minden egyes alkalmazottja a legteljesebb mértékiben készségesen mindig a honvédség mellett áll. A költségvetést elfogadom. (Éljenzés a jobboldalon, — A szónokot többen üdvözlik.) E4nök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző; Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! bulfelől.j Azzal, amit az előttem szólott t. képviselőtársam a parádéról és amit a Máv. alkalmazottairól mondott és azzal, hogy érdekükben, szociális helyzetük megjavítása érdekében felszólalt, természetesen egyetértek, ezeket magam is meleg szívvel pártolom, csak azt óhajtom, hogy a kormány szívlelje meg mindazt, amit ezekről a kérdésekről mondott és teljesítse a kívánságokat, amelyeket képviselőtársam ezekben a kérdésekben kifejezett. Beszédének egyéb részeivel már nem tudok egyetérteni. Jóformán nem is értettem meg, mert kissé vázlatosan szólt az államnak és a társadalomnak egymáshoz való viszonyát fejtegetve. Szólott arról, hogy nem szabad az államot, illetve a társadalmat atomizálni és nagy hévvel támadta az úgynevezett gazdasági liberalizmust is. T. Ház! A gazdasági liberalizmussal való foglalkozás, illetve az ellene intézett támadás kissé veszélyes foglalkozássá vált a mai időben, amikor szomszédunkból az újabb szomszédnak, az orosznak rádiója szintén naponta pattog a gazdasági liberalizmus ellen. Hasonlóképpen pattog az atomizálás ellen, vagyis az individualista társadalmi rendszer ellen, amelyben mi élni akarunk, amelyet kipróbált a mi történelmünk és amelyre nézve mi nagy elődeinktől tanulhatunk, mert ha ezt a rendszert Széchenyi István, Kossuth Lajos, Beák Ferenc és a többi hasonló jónak tartották, akkor ezekben a kérdésekben mi másoktól nem igen fogadhatunk el tanítást. De felhívom a t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy kissé saját kormányát támadta, amikor a gazdasági liberalizmust támadta, mert hiszen a gazdasági liberalizmusnak legrosszabb formáját az ő saját kormánya valósítja meg, amikor többé már nincs is szabad versenyre bízva az, hogy ki boldoguljon, hanem odaáll segítőtársnak az illető egyedek vagy intézmények mellé még maga az állam is és segíti ezeket az intézményeket. Itt vannak az egykezek, itt vannak a többi koncentrációk, itt van a Hangya, a Cikta, a Futura és mindazok a hatalmas intézmények, amelyek semmi mást nem csinálnak, mint naponta reggeltől estig, január 1-től december 31-ig a legféktele-
