Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. rekvés független attól,, hogy elhiszi-e valaki vagy tuaja-e valaki azt, hogy minaen szociális ereameny bizonytalan es ananaó ostrom alatt ail aüüig, amíg- ez a társadalmi renüszer ural­kodik, amelyoen a kizsákmányolt osztályok gyengülő vagy erősödő ellenállasának aránya­Dán járul hozzá az állam és a munkáltató a hasszonkulcs változásaihoz. Mi meg vagyunk győződve arról, igen t. képviselőtársaim, hogy magasabb ée tisztább az a társadalmi szemlélet, ameiy ezt az igazságot ismeri. (Marothy Karoly: A marxistákkal szemben nines ellenmondás? (Jsak nekünk mondanak ellent? — Zaj a joöb­oldaton.) és az aktuális sérelmek orvoslásán túl tudja azt, hogy csak a társadalom átalakításá­val küszőbölnető ki gyökeresen ennek az ál­landó harcnak ós összeütközésnek a lehetősége. T. Ház! Ebben a kérdésben, a társadalom »kinövéseinek és íerdeségeinek íenyesése« kér­déseben sokszor úgy tűnik fel, hogy azok, akik velünk világnézeti ellentétben állanak, maguk is antikapitalista jellegűek. Nos igen, csak ez az antikapitalista jellegük sokszor csak abban nyilvánul meg, hogy a gyűlöletük, tehát az ér­zelmük erősebb tényező a cselekvéseikben, mint a reális gazdasági szempontok, vagy talán azt is lehet megkérdeznünk, hogy ez a gyűlöletük, tehát érzelmeik is, vájjon nem a reális gazda­sági szempontokra épült-e 1 Ebben az esetben azután antikapitalista megnyilatkozásaik nem egyebek, mint az egyéni érdek cifra takarói. Minél előbb megmutatjuk ezeknek a megnyilat­kozásoknak visszáját, annál nagyobb segítsé­gére vagyunk annak, hogy a tisztánlátás kiala­kuljon. T. Képviselőház! Sajnos, a rövidre szabott időben egymáshoz nem illő, egymáshoz nem tar­tozó témákat is szóvá kell tennem egymás után. Az a téma azonban, amelyet még ezen a fő­témámon kívül szóvá akarok tenni, a kereske­delemügyi tárcához tartozik, tehát itt kell róla beszélnem. Ez a belső idegenforgalom kérdése, elsősorban és főleg a munkások vasárnapi sza­badidejével kapcsolatban. A téli és nyári belső idegenforgalmat és a munkásoknak a főváros­tól való eltávozását erősen akadályozza az. ál­lamvasúti tarifa, amely szinte lehetetlenné te­szi, hogy egy munkás heti keresetéből az or­szág távolabb eső vidékeit felkereshesse. Most, amikor megnyílt előttünk a Felvidék és meg­nyíltak a Felvidék csodálatos természeti szép­ségei, úgy hiszem, igazságos és jogos kívánság az, amely azt kéri, hogy az Államvasutak a munkásság részére egészen olcsó veekendjegye­ket rendszeresítsen. Ne 50 százalékosat és ne 33 százalékosat, hanem olyan összegűt, hogy ennek segítségével a munkás szombat délután­tól hétfő reggelig az ország távolabb eső vidé­keire is eljuthasson. Azt hiszem, nem volna rossz üzlet a Máv. számára sem ilyen olcsó veekencljegyek rendszeresítése, sőt az sem volna rossz üzlet, ha a Máv. ezeken a kiránduló és üdülőhelyeken turistaszállókat építene a kirán­duló, a belső idegenforgalomban résztvevő munkásság számára. A kérdés nem veszítette el aktualitását azzal, hogy túl vagyunk a nyátri idényem 'hi­szen a munkásság igen jelentős csoportja ma már téli sportokat űz. Ha ezeknek számára lehetővé tesszük, hogy a Felvidéket megláto­gassák, a Felvidékre eljuthassanak, ahol tiszta levegőt és napfényt kaphatnak, akkor ez az állam ama kötelességének teljesítését is_ előse­gíti, hogy a dolgozó ember munkaerejét és munkaképességét védeni kell. Vasárnapi fillé­resvidmatokat kellene indítani, amelyek kizáró­lag ezekre az üdülő és turisztikára alkalmat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ TT. ülése 1989 noveynber l^én, kedden. 593 adó helyekre volnának indítandók. Nyáron a Duna kihasználásának szempontjából volna fontos főleg a környékbeli vasútt tarifák mér­séklése és elegendő vágón rendelkezésre bocsá­tása. Ami ma történik ezen a területen, az két­ségbeejtő, hiszen amikor a munkás este egész­napi pihenéséből hazajön, több fáradsággal és emergiapoicsékolással jut fel a vonatra és jut haza a fővárosba, mint amennyi haszna volt az egésznapi üdüléséből. Nem tudom megérteni, mi az a közlekedés­politikai meggondolás, amely ezzel a kívánság­gal szemben áll és ennek teljesítését akadá­lyozza? Állíthatom, hogy ezek a kiránduló munkások akár a Duna mellé, akár távolabb levő turisztikai pontok felé törekednek, mm zavarjáik az előkelő nyaralóhelyek csöndjét és nyugalmát, hiszen ahol csak lehetett, saját te­lepeket teremtettünk a semmiből, fillérekből, ingyen munkából, a saját magunk erőfeszítésé­ből és ez az erőfeszítés szinte elképzelhetetlen mértékűre fokozódnék, ha az Államvasutak megfelelő tarifapolitikával az ország távolabbi területeit is megnyitná, a munkások előtt. Az állam, amint már mondottam, a dolgozó ember munkaerejét védi, amikor ehhez a va­sárnapi kikapcsolódáshoz és a város füstös levegőjéből való kijutáshoz hozzásegíti őt. Azoknak a költségeknek vagy veszteségeknek fedezetét, amelyeket talán a Máv. ezen a réven szenved, bőségesen megtalálja az állam egyéb tárcák költségvetésében, a kórházi és igazság­ügyi költségek csökkenésénél. T. Képviselőház! Szociális és egészségügyi szolgálat volna a dolgozók felé, ha a kereske­delemügyi miniszter úr a Máv. tarifapolitiká­ját ebben a vonatkozásban revízió alá venné. Nekem az a meggyőződésem, hogy az állam egyik legnagyobb intézménye nem kezelheti ezt a kérdést tisztára üzleti szempontból. En­nek a szociális szolgálatnak a szelleme azon­ban az egész költségvetésből hiányzik. Nem csoda, hogy a kereskedelemügyi költségvetés­ben sem találom meg. Éppen ezért a költség­vetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Vasváry Lajos! Elnök: Vasváry Lajos képviselő urat illeti a szó. Vasváry Lajos: Igen t. Képviselőház! A kereskedelem- és közlekedésügyi költségvetés­sel kapcsolatos felszólalásomat nagymérték; ben megkönnyíti az előadó úr igen szakszerű és a kérdés minden vonatkozására kiterjesz­kedő ibeszédei, amelynek tanulmányozása után egyes kérdéseket kiragadva is sokkal köny­ny ebben és világosabban lehet érzékeltetni. Nagyon sok szó esik ma arról, hogy keres­kedelmi életünkben a magyar kereskedelem úgynevezett újjárendezése milyen világnézeti és gyakorlati szempontok figyelembevételével történhetik meg. (Az elnöki széket Törs Tibor fog-ialja el.) \ Előttem szólott t. képviselőtársam éppen egy ezzel kapcsolatos kérdésre terjeszkedett ki, midőn a magántisztviselők kamarai szer­vezkedésével kapcsolatban azt a felfogását juttatta kifejezésre, hogy ő a kamarai szervez­kedést bizalmatlanul nézi. Nem kívánok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, csak any­nyit mondok, hogy tény ós való, hogy a fenn­álló liberális, kapitalista gazdasági és társa­dalmi rend átépítéséhez hozzá kell fognia a keresztény magyar társadalomnak. Az átépí­88

Next

/
Thumbnails
Contents