Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. rekvés független attól,, hogy elhiszi-e valaki vagy tuaja-e valaki azt, hogy minaen szociális ereameny bizonytalan es ananaó ostrom alatt ail aüüig, amíg- ez a társadalmi renüszer uralkodik, amelyoen a kizsákmányolt osztályok gyengülő vagy erősödő ellenállasának arányaDán járul hozzá az állam és a munkáltató a hasszonkulcs változásaihoz. Mi meg vagyunk győződve arról, igen t. képviselőtársaim, hogy magasabb ée tisztább az a társadalmi szemlélet, ameiy ezt az igazságot ismeri. (Marothy Karoly: A marxistákkal szemben nines ellenmondás? (Jsak nekünk mondanak ellent? — Zaj a joöboldaton.) és az aktuális sérelmek orvoslásán túl tudja azt, hogy csak a társadalom átalakításával küszőbölnető ki gyökeresen ennek az állandó harcnak ós összeütközésnek a lehetősége. T. Ház! Ebben a kérdésben, a társadalom »kinövéseinek és íerdeségeinek íenyesése« kérdéseben sokszor úgy tűnik fel, hogy azok, akik velünk világnézeti ellentétben állanak, maguk is antikapitalista jellegűek. Nos igen, csak ez az antikapitalista jellegük sokszor csak abban nyilvánul meg, hogy a gyűlöletük, tehát az érzelmük erősebb tényező a cselekvéseikben, mint a reális gazdasági szempontok, vagy talán azt is lehet megkérdeznünk, hogy ez a gyűlöletük, tehát érzelmeik is, vájjon nem a reális gazdasági szempontokra épült-e 1 Ebben az esetben azután antikapitalista megnyilatkozásaik nem egyebek, mint az egyéni érdek cifra takarói. Minél előbb megmutatjuk ezeknek a megnyilatkozásoknak visszáját, annál nagyobb segítségére vagyunk annak, hogy a tisztánlátás kialakuljon. T. Képviselőház! Sajnos, a rövidre szabott időben egymáshoz nem illő, egymáshoz nem tartozó témákat is szóvá kell tennem egymás után. Az a téma azonban, amelyet még ezen a főtémámon kívül szóvá akarok tenni, a kereskedelemügyi tárcához tartozik, tehát itt kell róla beszélnem. Ez a belső idegenforgalom kérdése, elsősorban és főleg a munkások vasárnapi szabadidejével kapcsolatban. A téli és nyári belső idegenforgalmat és a munkásoknak a fővárostól való eltávozását erősen akadályozza az. államvasúti tarifa, amely szinte lehetetlenné teszi, hogy egy munkás heti keresetéből az ország távolabb eső vidékeit felkereshesse. Most, amikor megnyílt előttünk a Felvidék és megnyíltak a Felvidék csodálatos természeti szépségei, úgy hiszem, igazságos és jogos kívánság az, amely azt kéri, hogy az Államvasutak a munkásság részére egészen olcsó veekendjegyeket rendszeresítsen. Ne 50 százalékosat és ne 33 százalékosat, hanem olyan összegűt, hogy ennek segítségével a munkás szombat délutántól hétfő reggelig az ország távolabb eső vidékeire is eljuthasson. Azt hiszem, nem volna rossz üzlet a Máv. számára sem ilyen olcsó veekencljegyek rendszeresítése, sőt az sem volna rossz üzlet, ha a Máv. ezeken a kiránduló és üdülőhelyeken turistaszállókat építene a kiránduló, a belső idegenforgalomban résztvevő munkásság számára. A kérdés nem veszítette el aktualitását azzal, hogy túl vagyunk a nyátri idényem 'hiszen a munkásság igen jelentős csoportja ma már téli sportokat űz. Ha ezeknek számára lehetővé tesszük, hogy a Felvidéket meglátogassák, a Felvidékre eljuthassanak, ahol tiszta levegőt és napfényt kaphatnak, akkor ez az állam ama kötelességének teljesítését is_ elősegíti, hogy a dolgozó ember munkaerejét és munkaképességét védeni kell. Vasárnapi filléresvidmatokat kellene indítani, amelyek kizárólag ezekre az üdülő és turisztikára alkalmat KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ TT. ülése 1989 noveynber l^én, kedden. 593 adó helyekre volnának indítandók. Nyáron a Duna kihasználásának szempontjából volna fontos főleg a környékbeli vasútt tarifák mérséklése és elegendő vágón rendelkezésre bocsátása. Ami ma történik ezen a területen, az kétségbeejtő, hiszen amikor a munkás este egésznapi pihenéséből hazajön, több fáradsággal és emergiapoicsékolással jut fel a vonatra és jut haza a fővárosba, mint amennyi haszna volt az egésznapi üdüléséből. Nem tudom megérteni, mi az a közlekedéspolitikai meggondolás, amely ezzel a kívánsággal szemben áll és ennek teljesítését akadályozza? Állíthatom, hogy ezek a kiránduló munkások akár a Duna mellé, akár távolabb levő turisztikai pontok felé törekednek, mm zavarjáik az előkelő nyaralóhelyek csöndjét és nyugalmát, hiszen ahol csak lehetett, saját telepeket teremtettünk a semmiből, fillérekből, ingyen munkából, a saját magunk erőfeszítéséből és ez az erőfeszítés szinte elképzelhetetlen mértékűre fokozódnék, ha az Államvasutak megfelelő tarifapolitikával az ország távolabbi területeit is megnyitná, a munkások előtt. Az állam, amint már mondottam, a dolgozó ember munkaerejét védi, amikor ehhez a vasárnapi kikapcsolódáshoz és a város füstös levegőjéből való kijutáshoz hozzásegíti őt. Azoknak a költségeknek vagy veszteségeknek fedezetét, amelyeket talán a Máv. ezen a réven szenved, bőségesen megtalálja az állam egyéb tárcák költségvetésében, a kórházi és igazságügyi költségek csökkenésénél. T. Képviselőház! Szociális és egészségügyi szolgálat volna a dolgozók felé, ha a kereskedelemügyi miniszter úr a Máv. tarifapolitikáját ebben a vonatkozásban revízió alá venné. Nekem az a meggyőződésem, hogy az állam egyik legnagyobb intézménye nem kezelheti ezt a kérdést tisztára üzleti szempontból. Ennek a szociális szolgálatnak a szelleme azonban az egész költségvetésből hiányzik. Nem csoda, hogy a kereskedelemügyi költségvetésben sem találom meg. Éppen ezért a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Vasváry Lajos! Elnök: Vasváry Lajos képviselő urat illeti a szó. Vasváry Lajos: Igen t. Képviselőház! A kereskedelem- és közlekedésügyi költségvetéssel kapcsolatos felszólalásomat nagymérték; ben megkönnyíti az előadó úr igen szakszerű és a kérdés minden vonatkozására kiterjeszkedő ibeszédei, amelynek tanulmányozása után egyes kérdéseket kiragadva is sokkal könyny ebben és világosabban lehet érzékeltetni. Nagyon sok szó esik ma arról, hogy kereskedelmi életünkben a magyar kereskedelem úgynevezett újjárendezése milyen világnézeti és gyakorlati szempontok figyelembevételével történhetik meg. (Az elnöki széket Törs Tibor fog-ialja el.) \ Előttem szólott t. képviselőtársam éppen egy ezzel kapcsolatos kérdésre terjeszkedett ki, midőn a magántisztviselők kamarai szervezkedésével kapcsolatban azt a felfogását juttatta kifejezésre, hogy ő a kamarai szervezkedést bizalmatlanul nézi. Nem kívánok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni, csak anynyit mondok, hogy tény ós való, hogy a fennálló liberális, kapitalista gazdasági és társadalmi rend átépítéséhez hozzá kell fognia a keresztény magyar társadalomnak. Az átépí88