Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

.582 Az országgyűlés, képviselőházának 50. ügyi miniszter úrnak van szava, mégis azt kell mondanom, hogy az állapot itt ugyanaz, mint. a Máv.-nál és a postánál. Lehetőség szerint mélyen leszorítják az árakat, hogy az emberek alig keresnek valamit. Ha mi azt akarjuk, hogy átéljük ezeket a vészes, nehéz időket azzal az Önbizalommal és nyugalommal, amelyről ékes tanúbizonyságot tett a magyar nép, amikor bebizonyította, hogy mennyire józan, akkor segítenünk kell a magyar népen, de nem a kereskedelem képesítéshez kötésével, hanem azzal, hogy minél több kisexisztenciának tegyük lehetővé, hogy bekapcsolódjék a kereskedelembe. Védjük és óvjuk azokat, akik erre alkalmasaknak találják magukat ós ne engedjük meg, hogy a bürokrácia olyan mértékben zsákmányolja ki a karmai közé került embereket, nn'nt a nosta és a vasút azokat az iparosoikat, akik nekik szállítanak. Ezeket voltam bátor elmondani. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Angyal László! Elnök: Angyal László képviselő urat illeti a szó. Angyal László: T. Ház! Először is hálás köszönetet mondok Homonnay Tivadar előadó urnák, aki a bizottsági tárgyaláson elhangzott felszólalásomra szíves volt kitérni és szíves volt azt magáévá tenni. De köszönetet mondok a kormányzatnak is azért, hogy felszólalásom^ nak máris eredménye volt, máris történt érdemben intézkedés. Legyen szabad mindjárt felszólalásom elején, mielőtt tárgyamra rátérnék, felelnem Malasits t. képviselőtársamnak egy megjegyzésére. Felelek erre mint építészmérnök, mint szakember. Malasits t. képviselőtársam azt állította, hogy az építkezéseknél vaspocsékolás folyik. Sajnos, nincs módom és alkalmam arra, hogy szakszerű előadást tartsak itt a modern keretépítkezés rendszeréről és előnyeiről, de mindannyian tudjuk, hogy az egyes épületszerkezeti részekre, valamint az anyagok igénybevételére vonatkozóan pontos előírások vannak, amelyeknek betartása mindenkire kötelező. A tervező építésznek elsőrendű érdeke, hogy ezt a határt mindenképpen megközelítse, mert ez az ő zsebére megy. Éppen azért vannak ezek az előírások, hogy ne fordulhasson elő az ellenkező eset, az a szomorú eset, hogy egyes anyagoknál való jogtalan megtakarítás következtében szerencsétlenségek és balesetek fordulnak elő (Malasits Géza: Építettek a múltban épületeket nagyon kevés vassal s ezek ötven éve is állanak!). Ezt tehát mint szakember a legerélyesebben visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől.) T. Ház! A kereskedelemügyi tárcához úgy kívánok hozzászólni, hogy kihasználjam a rendelkezésemre álló rövid időt. A mai rohanó élet ugyanis minden téren azt kívánja tőlünk, • hogy az eszközöket és az időt lehetőleg racionálisan, gazdaságosan használjuk ki s éppen ezért én is racionálisan kívánom kihasználni a rendelkezésemre álló rövid időt azzal, hogy egyenesen a tárgyamra térek. A kereskedelemügyi minisztérium ügyköre olyan tág, olyan nagy feladatokat ölel fel, hogy azzal ilyen rövid idő alatt részletesen és szakszerűen foglalkozni fizikai lehetetlenség. Legyen szabad ezért ebből a feladatkörből kiemelnem egyet, amely egyike a legfontosabbaknak, a legszebbeknek, de amely a legnagyobb jelentőségű is: és ez a modern hírszolgálat. Hogy mit jelent egy állam életében a hírszolgálat honvédelmi, közigazgatási, közleülése•" 1939 november iU-én

} kedden. kedési, közoktatásügyi és sok más szempontból, azt felesleges részleteznem. A hírszolgálat fontos a köznek, de fontos az egyénnek is. A rohanó élet fejlődése kiölte a hírszolgálatból is a romantikát. Ma nincs mód és alkalom arra, hogy elmerengjünk itt a régi sáros, kátyús országutakon döcögő postakocsiknak ma már csak a regényekben élő bájos történetein; nekünk a jövőbe kell néznünk, ahol rengeteg olyan feladatot látunk, amely tőlünk vár megoldást. A múlttal csak annyiban szabad foglalkoznunk, amennyiben az elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a jövőt biztosítani tudjuk. Gyors, pontos és minden időben megbízható hírszolgálat már fél sikert, fél győzelmet jelent. És itt felszólalásom elején mindjárt megragadom az alkalmat arra, íhiogy az elismerés pálmáját meghajtsam a magyar hírszolgálat vezetői és névtelen, de hazafias, buzgó, dolgozó (közkatonái előtt: a magyar királyi posta alkalmazottai előtt. (Éljenzés.) Feltétlen megbecsülést és elismerést érdemel a magyar királyi postának az a nagyszerű teljesítménye, amelyet a közelmúltban a Felvidék visszacsatolása alkalmával végzett. Az, hogy a posta saervezőcsoportjai már a hadsereg élcsapataival együtt vonultak be a Felvidékre és sokszor életük kockáztatásával végezték el hazafias feladatukat, tette lehetővé, hogy mire a hadsereg zöme, •a főcsapatok bevonultak egyes nagyobb városokiba, akkorra már a magyar felségjelvényekkel díszített posta várta őket, úgyhogy majdnem zokkenés nélkül folyt a magyar posta hazafias szolgálata. Ez fontos volt az ottani felszabadult lakosság érdekében is, de fontos volt Ihiazafias és katonai szempontokból is. Ezzé 11 bebizonyította a posta, hogy nagy feladatok megoldására mindenkor képes és alkalmas. Meg kell emlékeznem még azokról a fontos gazdasági intézkedésekről is

; amelyeket a posta vezetősége és igazgatósága életbeléptetett azokról a díjcsökkentésekről, amelyekkel a magyar gazdasági életnek sietett segítségére. Itt célzok főleg a nagyobb távolságra feladott csomagküldemények nagyfokú díjleszállítására és célzok a távolsági telefonbeszélgetések^ díjcsökkentéseire. Általában a posta vezetésében látjuk azt a gazdasági szellemet érvényesülni, hogy. nagy forgalom mellett kis haszonra dolgozzék és ezt a posta el is étt'i, inert a díjcsökkentéseknél előálló haszonkiesós bőven megtérül a forgalom növekedése folytán létrejött újabb, nagyobb bevételekből. Még valamiről meg kell emlékeznem. Az elmúlt években, főleg tavaly sok olyan történelmi jelentőségű időpont volt, amely méltó volt arra, hogy alkalmi bélyegeik kiadásával meg legyen örökítve. (Szöllősi Jenő: Már túlsók!) A posta e téren is jó példával járt elől joíllyan emlékbélyegekkel, amelyek hírnevét csak öreglbítik, mert az Eucharisztikus Koug*resszus idején, a debreceni kollégium 400 éves emlékére, a 900 éves Szent István évfordulóra, továbbá a »Magyar a magyarért« akcióval kapcsolatban kiadott bélyegek, azonkívül ilapjainkban a protestáns emléknapok alkalmával, előzőleg pedig a Pax Ting alkalmával kiadott bélyegek mind műszakilae. mind művészileg dicséretet érdemelnek. (Szöllősi Jenő: Üzletileg már egy kicsit sok!) A magyar posta, amennyire a szűk gazdasági keretek megengedik, a felszereléseket mindig iparkodik megújítani, korszerűvé tenni és a közönség rendelkezésére bocsátani. így életbelép-