Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. i tette Budapest és Berlin között a képtávírószolgálatot, azonkívül igény bevette a posta, amint lehetett, a repülőgépszolgálatot s nagy gondot fordított a távbeszélő- és távíróforgalom fejlesztésére. Ezen a téren a közelmúltban olyan díjleszállításokat végzett a posta, amelyek meghozták gyümölcsüket, mert az előfizetők száma rohamosan emelkedett. Ma a posta erre roppant nagy súlyt bielyez. Budapesten létesítette az új nagy modern Erzsébet telefonközpontot, amely 17.000 távbeszélőelőfizető részére nyújt bekapcsolási lehetőséget és úgy van megoldva, hogy egy kis módosítással 32.000-re lehet ezt a számot emelni. A főyároskörnyékbieli községek telefonszolgálatai is segítette azzal, hogy közvetlenül bekapcsolta a fővárosi (vezetékbe. De a távolabbi vidékekre is giondolt, amikor a falurendszere központokat bevezette és ezt mindinkább iparkodik is fejleszteni és fokozni. A posta e téren is bebizonyította, hogy a külföldi postahivatalokkal, a külföldi hírszolgálattal nemcsak felveszi a versenyt, hanem azt nem egy téren meg is előzi és le is főzi. Fontos volna, hogy éppen ebben a fejlesztési és modernizálási munkában továbbra is élvezze a kereskedelmi Kormányzat hathatós támogatását és megfelelő költségeket és hiteleket is biztosítsunk részére, hogy programmját mennél előbb keresztül vihesse. A további fejlődés folyamán föl kell még említenem azt is, hogy a posta nagy gondot fordít a kis faluk bekapcsolására a postaszolgálatba. Ezt elismerem, de sajnálattal kel! megjegyeznem, hogy e téren még igen sok a tennivaló. Statisztikai adatokkal lehet bizonyítani, hogy a szűk triaúioni határokon belül is még ma is közel ezer azoknak a községeknek a száma, amelyek nincsenek bekapcsolva a postaszolgálatba. Tehát eminens feladat lenne ezeknek a községeknek is bekapcsolása a postaszolgálatba. Ezt nem nevezhetem mulasztásnak, nem is tételezem fel, hogy a jószáuclék hiányozzék, hiszen a költségvetés indokolásában is olvashatjuk, hogy a kereskedelmi kormányzat igenis súlyt helyez a hálózat fejlesztésére és további falvak bekapcsolására, hanem talán abban találnám a magyarázatát annak, hogy ez eddig nem történt meg, hogy ez a befektetés nem mondható túlságosan jövedelmezőnek. Vannak azonban olyna esetek, amikor nem lehet csak abból kiindulni, hogy mi a jövedelmező, mi hoz kevesebb hasznot. A postának, hála Istennek, van olyan bevétele, hogy meg tud valósítani olyan befektetéseket is, amelyeknél első a közérdek és csak másodsorban szerepel a jövedelmezőség. Meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben ez igenis meg fog történni. A tábeszélőhálózat további fejlesztése terén látjuk azt, hogy a helyközi beszélgetések megkönnyítése és gyorsítása szempontjából a távtárcsázási berendezéseket a posta fokozatosan fejleszteni kívánja. Ez feltétlenül fontos volna, mert meggyorsítaná és megkönnyítené a szolgálatot. Rá kell azonban mutatnom egy újabb, általam sérelmesnek tartott hibára. Amíg ma 130.000 előfizetőből csupán 78.000 — kerek számban beszélek — vagyis 60 százaléka az előfizetőknek esik a budapesti körzetreés 40 százalék vidéken van, addig a költségvetésben a felújítási és karbantartási kiadások az indokolás szerint 4,800.000 pengőt tesznek ki a budapesti telefonok fejlesztésénél és csak 1„67ÍKC0O pengőt a vidékieknél. Kifogásolnom kell ezt. bár elismerem, hogy azok a tervek, amelyek kivitelre lése '1989 november lU-én, kedden. 583 várnak, igenis hasznosak, szépek és modernek, de mégis azt kell mondanom, hogy ezek már meglévő szolgálat fejlesztései, ezek már csak a kényelmet szolgálják, mert gyorsabbá és modernebbé teszik a hírszolgálatot, ellenben a vidéken sok helyen még egyáltalában nincs hírszolgálat, sok falu egyáltalában nincsen a telefonhálózatba bekapcsolva. Mit ér, ha van egy községnek drága útja s ha a vármegyében például a mentőszolgálatot megszervezték, de nincs telefonja és baleset esetén nem tudja kérni a mentőket, hogy tényleg ki is jöjjenek hozzá. Sok más indokot tudnék még felhozni — katonai és egyéb szolgálati szempontokat — hogy milyen fontos lenne a vidéknek a telefonhálózatba való bekapcsolása. A vidék bekapcsolásánál főleg a kábelvezetékekre kellene áttérni. Itt csak egy példára legyen szabad hivatkoznom. A közelmúlt évek egyikében Pécsett nagy kárt okozott a szabadvezetékekben egy óriási hóvihar; napokra elzárta az egész délvidéket, mert megszakított minden összeköttetést. Ha kábel vezetékek lettek volna, ez nem fordulhatott volna elő. Éppen ezért kérem, hogy a vidék bekapcsolásánál lehetőleg, amennyire az anyagiak lehetővé teszik, a kábelvezetékekre térjünk át. Legyen szabad rátérnem most a vidéknek egy másik bajára. A vasúti és egyéb közlekedési fővonalaktól távollévő vidékeken, falvakban az áruszállításoknál igen fontos feladat és sízerep várna a postára. Ma ezt a szerepet nem tudja a posta betölteni, mert a csomagok határa 20 kilogramm. Azt szeretném, — amennyiben lehet — hogy legalább 30 kilogrammra emeljék fel ezt a súlyhatárt, annál is inkább, mivel békében, a háború előtt ez a súlyhatár 50 kilogramm volt. Itt még egy tiszteletteljes indítványom lenne, anaely azonban, nem tudom, mennyiben keresztülvihető. Rá kellene venni a községeket, hogy vegyék igénybe a posta csomagszállító szolgálatát olyan esetekben, amikor eddig naponta jóformán a hátukon szállították be az árut a városokba. Meg lehetne talán rendszeresen szervezni azt, hogy például a községekben — hogy csak egyet mondjak: — a tojást vagy a gyümölcsöt összeszedjék és rendszeresen naponkint vagy kéitnaponkint postán feladják a városi közönség számára; így nem kellene nekik félnapokat gyalogolni a városba. Ennek a megoldását úgy* gondolom, hogy amint a, vasútnál is vannak havi bérletrendlszerek, ugyanúgy talán a postánál is lehetne olyan blokk-rendszert bevezetni, amely szerint ha valaki egy bizonyos számú utalványt vásárol, akkor ezek a csomagok minimális vagy pedig szabályozott súlymegállapítással és valamelyes kedvezményes tarifával volnának a községekből szállíthatók. Vagy talán lehetne itt is nagyobb feladásoknál azt a rendszert bevezetni, mint amely a vasútnál is van, hogy a tömeges szállításoknál kedvezmény t kapnak a nagyobb iparosok és kereskedők, ha egyszerre nagyobb mennyiségben azonos formájú csomagokat adnak fel. Tehát nekik is meg kellene adni a módot, hogy előzetesen megváltott, mondjnk, blokkszelvényekre ők is kedvezményesen adhassanak fel csomagot. A posta üzemének korszerű fejlesztéséhez hozzátartozik még az is, hogy a lófogatokról lehetőleg mindenütt áttérjünk a gépkocsi szállításra. Éppen a vasúti hálózattal nem bíró községeket gondolom én rendszeres postai járattal, autójárattal bekapcsolni. Ezért talán