Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-49
Az országgyűlés képviselőházának h9. mai súlyos időkben megismétlődjék ez az eset, éppen ezért annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ez csak egy rövid átmeneti állapot és hamarosan elkövetkezik az az idő, amikor mind a két fontos xninisztérdumot különkülön miniszter fogja vezetni, aki egész képességével, tudásával és minden idejével szolgálhatja ezeknek a rendkívül fontos minisztériumoknak a vezetését. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nehogy Kunder jöjjön vissza! — Malasits Géza: Azt én sem óhajtom.) En azt mondom, hogy a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztériumoknak van olyan széles hatásköre, amely megérdemel egy külön minisztert. A mai rendkívüli időkben még a honvédelem szempontjából is nagyfontosságúnak tartom, hogy az iparügyi minisztériumot is külön egész ember vezesse, mert csak így szolgálhatja, tökéletesen a minisztérium ügyeit. Mintfhogy az árellenőrzési kormánybiztossáp- a tárca hatásköre alá tar+oziik, itt kell szóvátennem azokat az állapotokat, amelvek az á^ak alakulása terén tapasztalhatók. Volt alkalmunk a hivatalos megállaoí fásokat hallani és olvasni azt. hogy az ár.p1lpnőr7ési kormánybiztosság őrködik az árak felett és ennek következtében az elsőrendű élelmiszerek és közszükségleti cikkek ára nem emelkedik. Nincs áremelkedés, hallatszott a hivatalos kijelentés. Ez^el szemben, ha kissé szemű°*vre vesszük a jelenleen árakat és Összehasonlítjuk az auemsz+nsi árakkal, leta^adha+atlanul megállapíthatjuk, hogy igenis, számos, fontos elsőrendű élelmezési cikkben. közsziikcég-Vtí ("kk^n komolv áremelkedés mn+?tko^ík. Emelkedett a zsír. a liszt, a tojás, a hús ára, nemkülönben a hüvelyesek ára. A bnrgonva ára egészen ijesztő magaslatra ugrott és amikor úírvs^'íJváTi imindpn hivatalos támoTatás nélkül feltornázta magát egv magaslatra, akkor következett he a hivatalos ár drágítás, szerenv egy fillérrel uffvan, de heteiébe a már PTVIIÍ'VVÍÍ; Os ; mborasiszóiq> emelkedett árnak. (JCéfMy Anna: A cenzúra nem enged írni róla!) A kávé és a tea ára háromszorosára drágult. Ma már a szegénv emberek csak álrrmkban gondolhatnak ezekre az elsőrendűen fontos, élelmezési cikkeikre. Nem felel mesr a valóságnak, hogv a kávé és a tea luxuscikk. A kávé a kevéskeresetű munkásoknak, főként a női mftmkásoknak a főtápláléka. nemcsak reggelire, hanem isren sokszor vaesorára is beérik egy kis kávéval, teával, (Malasits Géza: Kénvtelének beérni.) ami nem luxusvaes.ora. Mégis erről az egyszerű, de fontos táplálékról a háromszoros áremelkedés miatt a sze.£*énv dolírozó tömegeknek le kell mondani ok. (Bajesv-Zsilinszky Endre: Ez így van!) A cipődráfrítás hatósági hozzájárulással történt és usryancsiak hatósáeri rendeletek mozdították elő a ruházati cikkek árának emelkedését is. Mesr kell említeni a rendkívül vakmerő es veszedelmes méreteket öltő lakbérdrágítást is. A kislakások hiánya miatt a legkisebb keresetű családok kénytelenek szenvedni a lakbéruzsora következtében. Az új lakóktól lakbérbiztosítékot követelnek egy-két-három hónapi lakbérösszeg erejéig. A régi lakó pedig már egy esztendeig tartó egyhelyben lakás után is ki van téve a felmondás veszélyének, mert a lakbérdrágítás kifinomult módszerrel történik: nem emelik a régi lakó lakbérét, hanem felmondják a lakását és az utána következő bérlőnek adják ki drágábban, akinek még ezenülése 1939 november 10-én, pénteken. 563 felül lakbérbiztosítékot is kell fizetnie az előbb megemlített összeg erejéig. A kereskedelemügyi miniszter úrnak meg kell akadályoznia ezeket a visszaéléseket és gondoskodnia kell az áremelkedés megakadályozásáról, mert ellenkező esetben nem lehet megkövetelni a bérért, fizetésért dolgozó tömegektől, hogy némán és szótlanul tűrjék minden irányban való " kizsákmányolásukat. Ha nem lehet megakadályozni az áremelkedést, a létfenntartási költségek drágulását, utat kell engedni a bérkiegyenlítésnek minden területen, mert különben nem lehet tudni, hogy a dolgozó tömegek elkeseredése mire fog vezetni. A munkások és általában a dolgozó tömegek teljes mértékben teljesítik kötelességüket és elsősorban tartják szemelőtt a honvédelem érdekeit, azt azonban nem tudják nyugodtan elviselni, hogy kötelességteljesítésük mellett megélhetésük napról-napra elviselhetetlenebbé válik, a kapitalizmus pedig indokolatlanul gazdagodik. Egy másik fontos kérdést, a nyersanyagbiztosítás kérdését is szükségesnek tartom itt szóvátenni. Egész ipari termelésünk a nyersanyagellátás biztosításától függ. A helyes külkereskedelmi tevékenység nagymértékben mozdíthatja elő a nyersanyagellátás biztosítását. Ennek érdekében mindent el kell követnünk, mert máskülönben egész közgazdasági életünk rendkívül súlyos helyzetbe kerülhet. Eddigi külkereskedelmi politikánk szerintem nem volt helyes és nem szolgálta teljes mértékben az ipari nyersanyagok biztosítását, sőt egyidejűleg veszélyeztette a honvédelem érdekeit is. Ezenfelül az aránytalanul nagymértékben egyirányból jövő iparcikkek a megalapozott régi iparágaknak létét veszélyeztették. Ugy érzem, t. képviselőház, hogy ha a nyersanyagellátást kellő módon akarjuk biztosítani, a honvédelem és egyéb gazdasági szükségletek tekintetében, akkor a külkereskedelemnek nem lehet teljes mértékben a régi utakon haladnia. Uj utakat kell vágni és viszsza kell térni azokra a régi, kipróbált utakra, amelyen haladva, megszabadíthatjuk külkereskedelmünket az egyoldalú lekötöttségtől és helyreállíthatjuk azt a külkereskedelmi forgalmat, mellyel biztosíthajuk ipari és egyéb nyersanyagellátásunkat. Sürgős cselekvésre van szükség, mert bizonyos területeken közeli időkben hiányok várhatók. De mindezeket megelőzhetjük széleskörű és sokirányú külkereskedelmünk megszervezésével. (Varga József kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter: Nem egyedül rajtunk múlik, sajnos!) Tudjuk, azonban azt is tudjuk, hogy sok olyan intézkedés történt, amely a minisztériumon múlt és nem volt jó. (Malasits Géza: Későn kezdték el a vassal való takarékoskodást! Olyan vaspazarlás volt ebben az országban, mint sehol másutt! — Zaj balfelől.) A posta- és távírda üzemgazdálkodására áttérve, megállapíthatjuk, hogy a hatalmas, majdnem 200 milliós bevételből rendkívül kis összeg, csak nyolc és félmillió pengő jut rendkívüli beruházásokra. A bevételnek körülbelül 4%-át teszi ki ez az összeg s ezt ipari és közgazdasági szempontból is keveselneni kell, A posta-, távírda és távbeszélő rendkívüli beruházásai — amelyekhez még a rádiót is hozzá kell számítani — évről-évre jelentős mértékben hozzájárultak az ipari foglalkoztatás egy84*
