Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának -U9. ülése 1939 november 10-én, pénteken. 543 nos, a kiskereskedők és kisiparosok igen tekintélyes része saját szerencsétlensége folytán bankszerű fedezettel nem rendelkezik és ezért a kereskedelemügyi kormányzat az ilyen kisiparosok és kiskereskedők hiteligényeinek kielégítése érdekében is teremtett hitelakciót. A kormány 1933-tól 1936-ig 600.000 pengőt bocsátott az előbb említett és rászorult érdemes kisiparos és kiskereskedő osztály rendelkezésére. Ezt a nem csekély összeget a kereskedelemügyi kormányzat ennek a hitelakciónak á keretében elsősorban a törvényhatósági és megyei városokban, azután az 5000-en felüli lélekszámú községekben élő kisiparosok és kiskereskedők között osztja szét. Az illető közületeknek, hatóságoknak és községeknek nagyon természetesen hozzá kell járulniok ennek a hitelalapnak a táplálásához. Sajnos, — erről a helyről kell megállapítanom — ezek a közületek, igaz, hogy a nagy anyagi nehézségek következtében is, ma még nem járulhattak hozzá ehhez olyan összeggel, mint amilyennel a kormány sietett a segítségükre, úgyhogy ebből a 600.000 pengőből a kormány ennek folytán még csak 415.000 pengőt utalt ki. Amennyiben azonban ezek a közületek a rájuk eső hozzájárulást befizetik, akkor a hitelakció céljaira 1 millió lengőnél nagyobb összeg fog rendelkezésre állni. Minthogy most a kereskedelemről szóltam, legyen szabad mindjárt felemlítenem az árszabályozás kérdését. (Halljuk! Halljuk! a szélsőjobboldalon.) A mai rendkívüli időkben az árszabályozásnalk nagy jelentősége van. Nehéz kérdés ez, eke éppen olyan nagy fontosságú. Ha volt idő, amikor a kereskedelem egy részével szemben féket kellett alkalmazni, akkor a mai idiők ilyenek, ímert ma nem szabad megengedni, hogy az egyéni kapzsiság, (Ugy van! Ugy van! jobb felől ós a szélsőbaloldalon.) vagy a jogtalan meggazdagodás utáni mohó vágy (Ugy van! Ugy vau! jobbfelől) és az önérdek szabályozza az árakat, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Meskó Zoltán: 1917-ben akasztófát lkértem. Sajnos, nem állították fel!) hanem szabályozza a nemzet magasabb érdeke, (Ugy van! Ugy van!) és a kereskedők felé a tisztes kereskedelmi haszon. A két utóbbit a kormányzat a mérleg serpenyőjébe teszi és ennek olyan súllyal kell a mérleg serpenyőjébe esnie, amely az előbb említett nem tisztes haszonét feltétlenül megbaladja, mert — nem győzzük eléggé hangoztatni — a nemzet érdeke mindenekfelett! (Meskó Zoltán: Az első árdrágítót felkötni, azután a többi már nem drágít!) A kormány éppen ezért a kellő időben felállított egy adminisztrációs szervet, az Árellenőrzés Országos Kormanybiztosságát. Ennek a szervnek kettős feladata van. Amikor az akkori kormány ezt mea-alapította. méltóztatnak tudni, hogy azzal a bizonyos milliárdos beruházással kapcsolatban a honvédelem fejleszthetésére gyorsabb tempójú ütemet kellett bevezetni és az ennek folytán várható gazdasági árfeilődés irányítását a kormányzatnak feltétlenül kezében kellett tartania. A honvédség fejlesztésével nasryon könnyen előállhatott volna egyes visszaélőkre az indokolatlan meggazdagodás, ezért kívánta a kereskedelmi kormányzat ezekkel szemben alkalmazni azt a bizonyos féket, amelyet említettem. Egyrészt tehát elrendelte a honvédelem fejlesztésével kapcsolatban kiadott munkák felülvizsgálatát, másrészt pedig — ami az ország érdekeit talán még inkább érintette — kiadott egy kiegészítő felhatalmazást 1939-ben 4110. szám alatt, mellyel a százezer pengőn felüli összes klözszállításokat az árkormánytbiztosság ellenőrzése alá bocsátotta. így nemcsak az állami és törvényhatósági közmunkák, hanem az Oti. vagy Mabi. vagy egyéb közületi közmunkák is, ha százezer pengőn felül vannak, az ár kormánybiztosság ellenőrzése alá tartoznak. Mélyen t. Ház! Ha van szolgálati hely, ahol nem lehet népszerűséget aratni és nem lehet népszerűséget nemcsak találni, de keresni sem, akkor ez az a szolgálati hely — hálátlan helynek is lehetne minősíteni — de viszont ez a szolgálati hely hivatásának magaslatán áll. A múltbeli s a jelenlegi vezetéséről is egyaránt elmondhatjuk, hogy a múltban és a jeleinben végzett munkájának eredménye sok-sokmilliós megtakarítás, amelyet máris elért, és az az árnivellálás feladata. Az árszínvonalat úgy kell megteremtenie és fenntartania, hogy egyrészt a termelői, másrészt a fogyasztói érdekeket lehetőleg tökéletesen elégítse ki. (Meskó Zoltán: Nagyobb hatáskört kell adni neki.) Mélyen t. Ház! Az árszínvonal tekintetében is mutatkozik a hivatal eredményes munkássága, mert akár a gyári, akár a nagykereskedői, akiár a létfenntartási indexszámot nézzük, méltóztatnak látni azt, hogy 1938 májusától kezdve megállapítható ennek az indexszámnak csökkenése. (Ilovszky János: Éjjelnappal dolgozik Kacsóh Bálint!) Mélyen t. Ház! A kereskedelemmel kapcsolatban legyen szabad mindjárt itt áttérnem a tárcában szereplő nemzeti és szabadkikötő kérdésére is. Mint méltóztatnak tudni, a nemzeti és szabadkikötő három telephelyen végzi eredményes munkásságát: a budapesti, a komáromi kikötőben, valamint a párkányi tárházban. Mindhárom helyen belekapcsolódik a nemzetközi forgalomba. A nemzeti és szabadkikötők a keleti és nyugati forgalomnak igen fontos útvonalán foglalnak helyet. Ez a helyi adottság is alkalmassá teszi ezeket arra, hogy a Kelet és Nyugat között lebonyolódó forgalomban szerepet vigyenek és ezt a szerepet tényleg eredményesen be is töltik, A kikötő forgalma állandóan emelkedik, évről évre nagyobbodik, amiért a kikötő továbbfejlesztését a kormányzat mimika programra jába beleillesztette. A Magyar Duna Tengerhajózásnak, az úgynevezett Detert.-nek pedig főfeladata a termelésnek a nyugati piacról a keleti piacra való továbbítása. Ez a vállalat ma már öt hajóval bonyolítja le a forgalmat és százezer mérföldnél nagyobb utat tesz meg. Itt kell megemlítenem, bogy tengerhajózásunkat három vállalat bonyolítja le 40.000 tonna hordképességgel, kenyeret adva mintegy 300 magyar családnak. T. Ház! Rá kell most térnem a Külkereskedelmi Hivatal működésére. Az egész világra kiterjedő termelési és értékesítési nehézségek, valamint az 1931-ben bekövetkezett deyízaforgalmi korlátozások kívánatossá tették azt, hogy a külkereskedelem irányítására a kormányzat egy olyan szervet állítson fel, amely exportunkat hivatásszerűen minél

r nagyobb mértékben növelje, dle amelynek a későbbi kormányzati felhatalmazás alapján az lett a kötelessége, hogy ellenőrizze a behozatalt és az áruk kivitelét. Ezt a működését a gazdasági szakminisztériumokkal karöltve elsősorban a kereskedelmi minisztérium felügyelete alatt, valamint a Nemzeti Bankkal egyetértésben