Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-29

42 Az országgyűlés képviselőházának 29. amely itt előttünk fekszik, mennyiben felel meg ezeknek a követelményeknek. Amint említettem, már tavaly is ke vésel te mindenki az öt pengőt, amelyet a törvény a 65 éves, munkában megrokkant embereknek biztosított. Ez a rendelkezés még ma is fennáll, csakihogy ma már könnyebben tudunk róla beszélni, mint tavaly, amikor a kormányzat részére nem állt rendelkezésre elegendő és megbízható statisztikai adat és bele kellett menni egy dologba, amelynek számadatai nem voltak teljesen megbízhatók. Most azonban, amint hallottuk, — nem tudom ellenőrizni, hogy honnan vette Matolcsy barátunk az adatokat — 17 millió pengő bevétellel szemben a nőknek adandó biztosítással "együtt csak 6 millió pengő kiadás van. Könnyebb a dolgunk. Elhiszem, hogy tartalékot kell félretenni, de nem tudom elhinni, hogy oly sok tartalékot kelljen félretenni. Hiszen van már nekünk ilyen szervezetünk, az Oti. meg a Mabí., amelyek pénzlhatalmasságok lettek ebben az országban és maholnap Rotschildok módjára fognak majd az egész magyar gazdasági közéletben uralkodni. Nincs szükség arra, hogy még egy ilyen intézményt létesítsünk. Ha tehát megfelelnek a valóságnak a Matolcsy-féle adatok, akkor meg van adva a lehetőség arra, hogy igenis jöjjön elő a kormány azzal a javaslattal, amely az 5 pengőt az eredetileg kontemplált 10 pengőre emeli fel. Es ha ezt a 10 pengős juttatást az érdekeltek meg fogják kapni, meg fogjuk látná, hogy mennyire meg fogják becsülni. Bár azt mondja a közmondás, hogy aki a fillért nem becsüli, a pengőt nem érdemli, de akkor, amikor nagy igény ékkel állunk szemben és amikor a pénz vásárló ereje nem olyan nagy, hogy 5 pengőhői valaki meg tudjon élni, feltétlenül szükségesnek tartom ennek a járadéknak az eredetileg tervbevett összegre való felemelését. Hiszen házbért is kell ebből fizetni, mert nem tudott az _az ember az ő hosszú munkássága folytán saját házra szert tenni. Amikor házbért kell fizetni, tessék nekem megmondani, hogy 5 pengőhői hogyan tud valaki megélni? Es ki fogja kapni a legtöbb esetben ezt az 5 pengőt? A gyermekek fogják kapni, akiknél meghúzódik az öreg. De a gyermekek is kicsodák? Szegény zselléremberek, szegény munkásemberek, akiknek szintén több gyermekük van és akiknek az az öreg már teher és nyűg. (Zaj.) Ebből csak azt akarom kihozni, hogy ez az 5 pengő nem az az összeg, amely annak a gyermeknek életstandardját, aki magához veszi az öregszülét, javítani tudná. Magához veszi, mert becsüli és szereti azt, aki életét és munkáját áldozta iel gyermekéért, de amikor az a szegény család magára vállalja az löregszülének eltartását, akinek munkája révén jogos követelése, hogy a nemzeti jövedelem bizonyos százalékát élvezze, bigyjék el, szívesebben fogja fogadni, ha 10 pengőt hoz. abba a házba, amennyit minden egyes községi elöljáróság meg szokott állapítani az ő szegényeinek. Ezt a juttatást tehát elé kell teremteni. Igen kérem a miniszter urat, aki egyszer már úgy is 'beígérte volt a Házban, hogy elő fog jönni azzal a javaslattal, amely ezt az összeget fel fogja emelni, tegyen itt félre minden más kérdést, mert ez mindenekelőtt való gondoskodás kell, hogy legyen, (vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Mikor mondottam?) Itt a Házban egy interpelláció alkalmával kegyeskeütése 1939 szepiemher 22-én, pénteken. dett említeni, hogy lehet szó arról, hogy ezt öz 5 pengőt felemelik, (vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter tagadólag int,) En legalábbis így emlékszem. Ha pedig nem mondta a miniszter úr, akkor kérem, hogy mondja. (Élénk derültség.) Elfogadjuk utólag is ezt a kijelentést, csak meglegyen. Az előadó úr azt mondotta, hogy ne városi szemüvegen keresztül nézzük ezt a javasaltot. En nem városi szemüvegen keresztül nézem, mert én a falu lelkésze vagyok, aki ismerem nemcsak saját falumat, hanem Csanád megyének azt a részét is, ahol az országban a legtöbb mezőgazdasági munkás él, — mert ilyen munkás vármegye kevés van még ebben az országban. Tudom tehát, mit jelentene az, ha ez a járadék 10 pengő volna, és egészen (bizonyos, hogy jobban meg is fogják ezt becsülni, ha ennyi lesz. A másik kérdés, amelyről szólnom kell, a korhatár kérdése. Szóbakerült az, hogy a leglöbb országban a 65. év a korhatár. Tényleg a legtöbb országban a 65. év, de például Bulgáriában, Franciaországban és Angiiában a 60. év, az Egyesült Államokban pedig az 50. év. Vannak tehát országok, ahol nem a 65. év a korhatár és ezt maga a dolog természete is magával hozza, mert ahol a fiatalemberek nehezen tudnak munkaalkalomhoz jutni, ott érthető, hogy a hosszú évtizedeken át folytatott munkában elfáradt emberek alig győzik a 65. esztendőt kivárni. Itt tehát szintén változtatást kérnék, mert ez méltányos és igazságos kérelem. Most, amikor már statisztika áll rendelkezésünkre és tudjuk, hány emberrel kell számolnunk, talán meg lehetne ezt csinálni. Egy nagyon méltányos dolgot mondott el tegnap Matolcsy barátom. Azt kérte, hogy a korán elhalt férj özvegye is kapjon segélyt, mégpedig akkor, ha sok gyermeke van. Hiszen a törvény végrehajtását feltételekhez lehet kötni! Nem lehet azonban azt mondani, amit egyik képviselőtársam közbeszólás formájában mondott, hogy menjen az illető dolgozni. (Közi-Horváth József: Könnyű azt mondani!) Nem lehet azt mondani, hogy menjen dolgozni, mert négy-öt gyermek felnevelése megér anynyit, hogy az özvegynek is megadjuk azt a pár pengőt addig, amíg újból férjhez nem megy. (Egy hang bal felől: Otthon dolgozik!) Ha pedig férjhez megy, akkor úgyis megszűnik az a segély. A statisztika azt mutatja, hogy tényleg férjhez is fog menni, hiszen az újból férjhezmenők százalékaránya elég nagy. Ezt a kérést tehát el lehet és el is kell fogadni. Kössük, mondjuk, ahhoz a feltételhez, hogy csak abban az esetben kapjon segélyt, ha sok gyermeke van. Megdöbbentő dolgot hallottunk tegnap, amikor egyik t. képviselőtársam említette, hogy ezt az összeget lefoglalják és végrehajtják. Azt hiszem, ez csak egy-két esetben fordult elő, ott, ahol a hatóságok nincsenek szociális érzékkel megáldva. Egy szociális érzékkel megáldott ember ilyesmit nem tesz, mert tudja, hogy az az ember azért kapja ezt a pénzt, hogy ez legyen a mindennapi kenyere. (Közi-Horváth József: Nem lehet lefoglalni! Ez törvényellenes!) A végrehajtási utasítást nem ismerem, de úgylátszik, vannak emberek, akiknek mindent le kell írni, mert nem tudják megérteni a törvény szellemét. (Közi-Horváth József: Azokat el kell csapni!) De van egy másik kérdés is és ez a követ-