Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának 48. ütése 19S9 november 9^én, csütörtökön. 525 vaslatot a Házban és december 31-én az 1921. évi LIIL te, a testnevelési törvény — ahogyan nevezni szoktuk: »lex Karafiáth« — a magyar törvények közé került. Megemlékezem továbbá azokról a névtelen, lelkes magyar testvéreinkről, akik nem várták meg ennek a törvénynek meghozatalát és vég; rehajtási utasítását sem. Az akkori trianoni szorultság idejében tudniillik a végrehajtási utasítással várni kellett, hiszen mindenütt honvédelmet szimatoltak, de voltak olyanok és itt utalok a Move. és Turul egyesületek veze­tőire és a leventeintézmény történelmében fel­jegyzett egy-két névre, csonka Abauj-, Szabolcs­és Somogy vármegyékre, ahol a lelkes várme­gyei és társadalmi vezetők nem várva meg a törvényt és a végrehajtási utasítást, hozzáfog­tak a magyar ifjúság korszerű neveléséhez, úgyhogy mire négy év után, 1925-ben a végre­hajtási utasítás megjelent, már 800 levente­egyesület volt szerte az országban. Tudunk kell, hogy még korábban, már 1868-ban is, a XXXVIII. tc.-ben a népiskolai közoktatás f urgyábaij, majd később, 1913-ben a véderŐről szóló XXX. tc.-ben találunk honvé­delmi jellegű ifjúságképző intézkedéseket, csakhogy ezek végrehajtását az akkori köz­jogi viszonyok mellett megakadályozták. A magyar nemzet Önmagára való ébredése, az ifjúságon keresztül a nemzeti erő fejlesz­tése, tehát nemcsak 1921-ben kezdődött, hanem visszanyúlik azokra az időkre, amikor érezte a magyar nemzet, hogy valamit keíl tenni saját céljainak biztosítására. Sporttörténeti érdekes­ség, hogy 1886-ban 128 sportegyesülete volt az országnak, húszezer taggal. 1914-ben oedig lö­vészegyesület címe alatt 20.000 középiskolai lö­vész volt, akik 420 tanfolyamon nyertek kikép­zést. Hol vannak ezek a számok Csonka-Ma­gyarország egymillió leventéjétől, hiszen ezek a számok egy 20—21 milliós magyar biroda­lomra vonatkoztak. Tudnunk \ kell, hogy 1905-ben egyetemi lövészzászlóaljak szervezé­sével Karafiáth Jenő kísérletezett azzal, hogy legalább az ország vezető rétegébe kerülő ér­telmiségi ifjak között próbálja a honvédelmi gondolat gyakorlati szolgálatát megtalálni. Meg is alakultak a zászlóaljak, az alapszabá­lyokat azonban felsőbb utasításra nem hagy­ták jóvá, ugyanakkor, amikor például a cseh­országi sz okolegye sületek működése ellen Bécs semmiféle kifogást nem emelt. Az Orszá­gos Testnevelési Tanács 1923-ban alakult és ugyanebben az évben a XIII. te. létesítette az országos testnevelési alapot, amelynek kap­csán a lósport fogadási adójának egy részét rendelték az embersport segítségére. E kezdeményezések mai szemmel nézve nem túlságosan szociális jellegűek, de mégis azt ^mutatják, hogy már a XIX. század utolsó évtizedeiben keresve keresték a magyar nem­zeti erőknek az ifjúságon át való fejlesztését. Ezért hálával kell megemlékeznünk az összes egykori kezdeményezőkről. A korszerű testnevelési törvény végrehaj­tását a testnevelési tisztikar indította meg or­szágosan. Ekkor bontakozott ki a leventeintéz­ménv teljes jövője és ereje. Külső és belső el­lenségek egyaránt zavarták az intézmény fej­lődését és éppen ezért a köszönet hangján kell megemlékeznünk mindazokról az országos fő­vezetőkről és a mindenkori testnevelési tiszti­karról, akik magyar szívvel hajoltak a magyar leventékhez, mert már azokban a nehéz idők­ben maradandó értékeket ültettek el, Szívesen emlékezem meg itt az eddigi le­ventesajtóról és mindazokról, akik könyveik­ben, újságjaikban cikkekkel szolgálták e nagy nemzetnevelő intézmény célkitűzéseit. Meg kell emlékeznem e mozgalom szorgal­mas hangyáiról, a magyar nemzet új épületé­nek névtelen munkásairól, az ezer meg ezer, ma körülbelül 12.000 főt kitevő oktatói karról, és a mintegy 30.000 főt kitevő levente segédok­tatői karról. A történelem fogja értékelni iga­zán csak munkájukat. Húsz-harminc év múlva, fogjuk látni ennek nagy eredményét, amikor a magyar milliók felnőnek a régi becsületes magyar világnézetben, korszerű köntösben, szo­ciális egyetértésben és minden magyar érték megbecsülésében. Reméljük, hogy az intézmény fejlesztése érdekében megkapják a jövőben mindazokat az intézkedéseket, erkölcsi és anyagi elismeréseket, amelyek minden bizony­nyal joggal illetik meg őket. A leventeoktatók főiskoláját sürgetem és azt, hogy minél több főhivatású és képzett leventeoktatót állítsunk be az intézmény céljainak szolgálatába. (He­lyeslés jobbfelől.) A cserkészetről való megemlékezés e he­lyütt a leventeintézmény fejlődéstörténetére vonatkozó adat. A cserkészet ifjúságnevelő mozgalom volt, tehát társadalmi úton Önkéntes munkavállalkozással kezdődött és nyugatról, Angliából került hozzánk 1912-ben. De mint minden jó, amit magyar szívvel kezeltek, tel­jesen magyarrá lett és mint ilyen előfutárja a leventeintézménynek. 1925-től, a végrehajtási utasítás megjelenésétől leventeszempontból elő­jogot élvezett a cserkészet, ezt megszüntette — nagyon helyesen — az 1939 : II. te. A cserkészet megtalálja ismét önmagát, ma már honvéd-­cserkészetté alakult át és minden önként je­lentkező fiú többlet-honvéd munkája. Érdekes azt tudni, hogy külföldön, így Dá­niában 1925-ben és Angliában 1929-ben ^milita­ristának nevezték el a magyar cserkészetet, mert túl katonásnak találták, ugyanakkor az itthon élő örök túlzók nem voltak megelégedve a cserkészet magyarságával. Köztudomású az, hogy 1933-ban a szervezni tudó, sátortáborozás; hoz és a tábori földmunkákhoz kitűnően értő katonás magyar cserkészetet bizták meg a leg­nehezebb jamboree — cserkószvilágösszejövetel — rendezésével, a világgazdasági depresszió mélypontján, 1933-ban, azért, mert a cserkész­mozgalom világsorsának intézői a magyar cserkészet szellemével, annak vezetőivel cser­kész-szempontból a legteljesebben meg voltak elégedve és mert a tábor akkori parancsnoka, gróf Teleki Pál miniszterelnök úr, Magyar­ország első számú cserkésze is tetői-talpig ma­gyar ember volt. (Éljenzés.) De meg kell emlékeznem magáról a levente­ifjúságról és azok szüleiről is. Igen kevés ki­vételtől és az újdonság hatásáról eltekintve mindenütt ott, ahol szívvel és ésszel nyúltak hozzájuk, azonnal gyökeret vert a leventeintéz­mény és azon keresztül az új magyar szellem, a honvédszellem. Ma általános már az intéz­mény ismerete, azonban még sok a tennivaló a szebb jövő érdekében. A honvédelmi költségvetés hatalmas lépé­sekkel viszi előre az ügyet és ezért örömmel kell köszöntenem mindazokat, akik ezt lehetővé tették. Szívesen köszöntöm a közkötelességből és önkéntesen adózókat, a fővezetőket, az ille­tékes miniszter urakat: a honvédelmi, a kul­tusz- és a pénzügyminiszter urakat, a honvé­delmi minisztérium haderőn kívüli osztályát.­Köszöntöm pedig azért, mert hiszen eddigi munkájuk tette lehetővé azt, hogy ez az élet­:

Next

/
Thumbnails
Contents