Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

526 Az országgyűlés képviselőházának U& ben megérett ifjú intézmény minél inkább intenzíven vonuljon be a nemzet új építő munkájába, örömmel köszöntöm mindazokat az ifjú leventéket is, akik már a leven tenvelésben részesült apáikat követő nemzedékhez tartoznak. Ezek lesznek a magyar közszellem igazi útépítői, mert átélik öröklött és korszerű alakjában a magyar leventék sohasem könnyű életét. Nehéz időkben vajúdott, de megszületett az Örök magyar nemzet géniusza által ihletett gondolat: a leventeintézmény. S igaz szívvel örülhetünk annak, hogy ez a sajátosan magyar gondolat íme egészséges testet öltött és minden rosszindulat dacára felnőtt, amint bevezetőmben mondottam, érettségit tett. Végül a körzetparancsnokokhoz kell erről a helyről szólnom. A honvédelmi törvény legklasszikusabb intézkedése ugyanis az, hogy főhivatású alantas tisztek kezébe, 870 körzetparancsok kezébe teszi le a leventeintézmény közvetlen irányítását. 870 főhivatású ember tehát maris beállt október 15-től kezdve a nemzec eme legszebb intézményének a szolgálatába. Ezekhez, ezekről kell szólnom és utalnom kell arra, hogy valóban akkor fogják ezt a nagy nemzeti kincset jól kezelni, akkor sáfárkodnak vele jól, ha egyenként foglalkoznak a leventékkel. Tudott katonai dolog az, hogy minden szakasznak, köteléknek és csapatnak közös értéke annyi, amennyit az egyes honvédek különkülön reprezentálnak. Ha tehát a körzetparaiicsnokok, a leventeoktatók és mindenki, akinek az intézményhez köze van, úgy fogják fel dolgukat, mint individualizált, egyéni munkát, akkor teszik a legnagyobb szolgálatot a nemzetnek. Körülöttünk Európában azóta mindenütt bevezették az ifjúság kötelező előképzését s vannak nemzetek, ahol rövidebb idő alatt és hatalmasabb anyagi erőkkel vesznek részt az élet eme nagy versenyfutásában. Mindezekkel szemben, de elsősorban önmagunkért meg lehet az a meggyőződésünk, hogy magyar munkát, jó munkát végeztünk eddig és szegényen sem vagyunk hátrább valók egyetlenegy nemzetnél sem. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha pedig megoldjuk honleányaink közös nemzeti eszményű nevelését, akkor kiegészülünk teljesen lélekben és erfthPTi Befejezésül felszólalásomat a magyar leventeintézmény legkitűnőbb képviselőiről, a Kárpátalját megszálló s akkor alig 3—4 hetes újonc honvédekről való büszke megemlékezéssel zárom. A költségvetést elfogadom a szabad, erős, becsületes és boldog jövő, a szebb jövő reményében. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Horváth Géza! Elnök: Horváth Géza képviselő urat illeti a szó. Horváth Géza: T. Képviselőház! Rövid képviselőségem alatt már másodszor részesülök abban a szerencsében, hogy majdnem vitazáró felszólaló lehetek és így úgy érzem, abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy azt Ígérhetem a t. Háznak, hogy nagyon rövid leszek. Annál is inkább tehetem ezt, mert azok a szerény szavak, amelyeket fel szeretnék hozni, elsősorban olyanokat illetnek, akik kevés beszédből is értenek. A véderőbizottság tárgyalása során felszólaltam bizonyos vonatkozásokban és miután nem szeretnék ismétlésekbe bocsátkozni, ezért azoknak mindegyikére itt a plenáris tárgyaláson nem térek ki, csak egykét kérdést szeretnék kihangsúlyozni és egy ülése 1939 november 9-én, csütörtökön. kedves kötelességet szeretnék teljesíteni. (Halljuk! Halljuk! a középen.)) A véderőbizottság tárgyalásán tartott felszólalásom egyik tárgya volt a nyugállományú tisztek és altisztek egészségügyi ellátásának, orvoshívási jogának és az ezekkel kapcsolatos dolgoknak a feltárása, örömmel szereztem tudomást arról, hogy a honvédelmi miniszter úr ebben a kérdésben már is intézkedett s az illetékes tényezők, a megfelelő szakosztály kitűnő referensei már dolgoznak a kérdés megoldásán. Ez csak bizonyítéka lehet annak, — s éppen ez a megnyugtató ránk nézve is — hogy a honvédelmi miniszter úrnak, s az illetékes honvédelmi tényezőknek nemcsak eszük van a helyén, hanem szívük is. (Ügy van! Ügy van! -• a bal- és a jobboldalon és a középen.) Én mély tisztelettel köszönöm a honvédelmi miniszter úrnak ezt a gyors intézkedést, amely méltó nemcsak a miniszter úrhoz, hanem az egész honvédséghez is, amely a gyorsaság jegyében él. Amit szeretnék hangsúlyozni itt ez alka lommal, ezzel kapcsolatos, mégpedig az, hogy amint a véderőbizottságban is kértem, méltóztassék a jövőben még erősebben, talán ha lehetséges a szakközegeknek a szakkérdések előkészítése, intézése és végrehajtása tekintetében minél nagyobb teret biztosítani. A következő kérdés, amit szóvá szeretnék tenni, a hadsereg élelmezése, modernizálásának a kérdése. Egészen röviden: nagyon jól tudjuk, hogy a régi élelmezési módszerekkel a jövőben élni már nem lehet. Ám nagyon jól tudom, hogy a hadsereg élelmezését vezető hadbiztos ságok feladatuk magaslatán állanak, hiszen olyan elődre tekinthetnek fel, mint gróf Bercsényi Miklós, aki Rákóczinak főhadbiztosa volt. Azonban a repülőgépek, a tankok, a gyorsan mozgó alakulatok korában azokkal az el vekkel, amelyekkel eddig dolgoztunk, nem lehet kiválóan élelmezni küzdő seregeket. Nagyon jól tudom, hogy tudatában vannak ennek a honvédség illetékes tényezői is és amikor én itt ezt felemlítem, csak azért teszem, hogy hangsúlyt adjak ennek a törekvésnek és talán hozzájárulok e törekvések minél szélesebb körben, minél előbb való megvalósításához. Itt csak egy szóval kívánok rámutatni, — hiszen ez a hely igazán nem arra való, hogy részletkérdéseket tárgyaljunk — a konzervéleimezes fontosságára. Ez nemcsak a hadsereg élelme zése szempontjából, hanem mezőgazdasági iparunknak, háborús önellátásunknak, nemzetgazdaságunknak szempontjából is elsőrendű fontosságú kérdés. A következő kérdés, amelyet szóvá szeretnék tenni, a tiszti kiképzés kérdése. Nem tudom, meg lehetne-e ezt már az idei tanévben valósítani, ha elfogadtatnék szerény javaslatom, vagy pedig csak későbbi időre halasztva oldható meg, nevezetesen, hogy az akadémiákon a szociológiának, a társadalomtudományok tanításának és a közigazgatási tudományok tanításának is bizonyos tér biztosittassek. (Helyeslés a középen és a balkozepen.) A tisztikar általános intelligenciájának Kérdése is ez, de a szakképzésnek is. Az a tiszt, aki ebben a tekintetben szakképzett, talán bizonyos .kérdésekről könnyebben és helyesebben tudja megalkotni a maga véleményét. Ezeket akartam előadni és amikor még egyszer köszönetet mondok a miniszter úrnak gyors intézkedéseiért, kijelentem, hogy a költségvetést örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a balközépen. — A szónokot többen üdvözlik.)