Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának 4.8. rete. A honvédelmi költségvetés azonban sui generis költségvetés, amelynek az imént említett két szemponton felül két más különleges szempontja is van. Ez a két más különleges szempont pedig a külpolitikai helyzet és a veszély s nem utolsó sorban a nemzet becsület^. Ha, a szükségszerűség szempontját vizsgáljuk, akkor vizsgálnunk kell azt, hogy a honvédségnek milyen anyagi feltételekre van szüksége ahhoz, hogy minden irányú "felszerelése, a, lelkiségnek és a fegyelemnek a megőrzése, továbbfejlesztése, valamint a modern követelményeknek kielégítése mind biztosíttassék. Ezeket a szempontokat már eleve determinálja a honvédelemről szóló 1939:11. te. Ebben a törvénycikkben azt találjuk, hogy új célkitűzések, új feladatok várnak megvalósításra, liogy az országnak a Felvidékkel és Kárpátaljával való megnövekedése folytán előállt többszükségletekre bizonyos összegek szükségesek; azt találjuk, hogy a haderőn kívüli előképzésre, vagyis levente- és lövószképzésre, valamint^ közérdekű munkaszolgálatra szintén sok kiadás merül fel. Ha így párhuzamot vonunk az elmúlt évi költségvetéssel és összehasonlítási alapot létesítünk, akkor tekintettel arra, hogy az előirányzás a jelen esetben nem 12, hanem 18 hónapra szól, ilyen összehasonlítás mellett a tárca kiadásainál, a nyugellátásokat és a hadigondozottak ellátását kivéve, 193,300.000 pengős többletet látunk. Ami ezt a többletet illeti, a magam részéről egyáltalában nem találom a nemzet részéről hozandó áldozatot olyan nagynak, hogy azt bárki is sokallhatná. Éppen ellenkezőleg, egyetértek összes szónoktársammal abban, hogy nemcsak örömmel szavazzuk meg ezeket a megkívánt áldozati fedezeteket, hanem ha sokkal többet kívánna tőlünk a honvédelem, a haza érdeke, akkor azt is mindenkor örömmel és boldogan szavaznánk meg. (Élénk helyeslés.) Valahogy úgy vagyok ezzel a kérdéssel az összehasonlítás szempontjából, mint sokan mások voltak, hiszen ez a hasonlat nem először hangzott el itt a t. Házban, de olyan szemléltető, hogy engem is folyton szuggeráh tehát én is felhozom. Én ugyanis a honvédséget egy védőgáthoz hasonlítom, amely az én házamat védi, ahol én az én kényelmes és nem egyszer bizony a többi társadalmi kategória életéhez képest hixusos. de mindenesetre biztonságos életemet élem. Ha most azt látom, hogy választanom kell a között, hogy továbbra is éppen olyan jól vagy talán jobban éljek, vagy talán lemondjak bizonyos kényelemről, vagy lemondjak a ruházkodás bizonyos piperesógéről és l'inomkodásairól, lemondjak a több szabadidőről, egyszóval á kényelemről s ha arról van szó, hogy most nélkülöznöm kell egy kicsit, vagy ha kell, lerongyolódom, dé azt a védőgátat kell építenem, akkor azt mondom, hogy mindenki arra a védőgátra s egészen mellékes, ha néha talán éheznünk kell, mellékes, ha le kell rongyolódnunk, de nekünk ott keli állnunk a védőgáton, mint már annyiszor: vérző homlokkal, és kócos hajjal, de meg kell állanunk és azt a védőgátat a világ semmiféle pokla nem döntheti meg, mert az a védőgát magyar honvédség. (Éljenzés és taps.) Ennél a témánál reflektálnom kell Meskó Zoltán t. képviselőtársam egy szavára. Ő őszinién és nyíltan megmondotta azt, hogy nem tud addig nyugodni, amíg idegenek őrzik az ország portáját. Én csak úgy vagyok vele, mint, azt hiszem, minden képviselőtársam, akinek lelki szeme előtt az a cél lebeg, hogy vajha a vitézek, a frontharcosok, a lövészek, a magyar kísüíése 1939 november 9+én, csütörtökön. 519 emberek és kisgazdák'sok-sok szaporodó tízezrei állanának őrt azokon a szent határokon. Magam is ezeket a szempontokat kívánom belevinni minden kérdésbe, a földmívelésügybe, a pénzügybe, a honvédelemügybe stb. Itt tehát összetalálkozunk. Determinálják még ezt a kérdést a külpolitikai helyzet és a veszély szempontjai is. Ez olyan kérdés, amelyről nem opportunus sokat beszélni, de gondoljunk arra, hogy egy állam, mint például a mi nemzetünk is, állandóan ellenségeskedések, barátkozások, szövetkezések és más egyéb külpolitikai kapcsolatok révén bizonyos fokig biztonságosabb vagy kevésbbé biztonságos helyzetben áll a népek tengerében. Most néha magunk olyan — hogy úgy mondjam — kényelmes álláspontra helyezkedünk, bogy hála Isten, milyen jó nekünk, valamikor teljesen elhagyatottak voltunk, most hatalmas szövetségeseink vannak. De kérdezem, ki garantálja nekünk azt a világ végezetéig, hogy nekünk mindig csak hatalmas szövetségeseink és jóbarátaink lesznek, hogy velünk szemben a nemzetközi szerződéseket mindig meg fogják tartani, hogy bennünket többé igazságtalan támadás, rossz szándék sohasem ér? Senki! Éppen ezért azt mondom, hogy nézzünk kissé befelé is, mégpedig az öncélú magyar politika kifelé látó, de befelé néző szemével és állapítsuk meg azt, hogy függetlenül attól, hogy nekünk mennyi a barátunk, mennyi az ellenségünk, mennyi szövetségesünk, csináljunk időnként belső lelki tabula rasát és mondjuk meg, hogy nekünk voltaképpen csak három igazi szövetségesünk van: s ez a három igazi szövetséges először a magyar fegyver, másodszor a magyar öntudat és harmadszor a magyar becsület. (Úgy van! Úgy van!) T. Ház! Ez lígy hangzik, mintha azt mondanám, hogy ha minden kötél szakad, mint annyiszor már ezer év alatt, megállunk mi szemben az egész világgal is. Nem akarok ilyen hivalkodó hangot megütni, de merem állítani azt, hogy más nemzetek az ő hőseikkel, — Spárta az ő Leonidászával, akiből csak egy van — messze mögöttünk maradnak, ha a magyar honvédről beszélnek, mert Magyarországnak ezer és ezer Leonidásza van. Más nemzet akármilyen világraszóló hősöket, hadseregeket és csapatokat produkált, de csak Magyarországnak van Búvár Kundja vagy Kemény Simonja vagy Dugovics Titusza, vagy rongyos felkelője és egy munkácsi hőse, aki három tankkal szemben egy szál karabéllyal odaáll és nyolcadmagával megvédi ezrek ellen a magyar várost. (Éljenzés és taps.) Ha mi ezt a fokozott nemzeti öntudatot beleéljük a mi katonáinkba, — bocsánatot kérek, meg kell fordítanom, a mi honvédségünk éli át belénk, mert a honvédség ezt éli már ezer év óta tovább — akkor azt mondom, hogy ha nincsenek is szövetségeseink, de úgy, ahogy az az apró kis nép ott északon három milliónyi kicsinységében mégis halhatatlan lelkierővel szembe mer nézni minden világveszéllyel, úgy mi is mindig, mindenkor biztonságosan szembe fogunk nézni a magyar honvédség védőpajzsa és leírhatatlanul gyönyörű szelleme és önfeláldozó készsége mellett a világ minden poklával. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezért mondtam azt, hogy a honvédelmi tárca kérdése a magyar nemzeti becsület kérdése. T. Ház! Visszatérve a részletekre, a rendkívüli kiadások külön címe alatt az 1. rovatban az építkezés tételeit találom. Itt azt látom, hogy I 9,610-000 pengő emelés mutatkozik. Boldog va-