Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának 4.8. rete. A honvédelmi költségvetés azonban sui generis költségvetés, amelynek az imént emlí­tett két szemponton felül két más különleges szempontja is van. Ez a két más különleges szempont pedig a külpolitikai helyzet és a ve­szély s nem utolsó sorban a nemzet becsület^. Ha, a szükségszerűség szempontját vizsgál­juk, akkor vizsgálnunk kell azt, hogy a hon­védségnek milyen anyagi feltételekre van szüksége ahhoz, hogy minden irányú "felszere­lése, a, lelkiségnek és a fegyelemnek a megőr­zése, továbbfejlesztése, valamint a modern kö­vetelményeknek kielégítése mind biztosíttas­sék. Ezeket a szempontokat már eleve determi­nálja a honvédelemről szóló 1939:11. te. Ebben a törvénycikkben azt találjuk, hogy új célkitű­zések, új feladatok várnak megvalósításra, liogy az országnak a Felvidékkel és Kárpátal­jával való megnövekedése folytán előállt több­szükségletekre bizonyos összegek szükségesek; azt találjuk, hogy a haderőn kívüli előkép­zésre, vagyis levente- és lövószképzésre, vala­mint^ közérdekű munkaszolgálatra szintén sok kiadás merül fel. Ha így párhuzamot vonunk az elmúlt évi költségvetéssel és összehasonlí­tási alapot létesítünk, akkor tekintettel arra, hogy az előirányzás a jelen esetben nem 12, hanem 18 hónapra szól, ilyen összehasonlítás mellett a tárca kiadásainál, a nyugellátásokat és a hadigondozottak ellátását kivéve, 193,300.000 pengős többletet látunk. Ami ezt a többletet illeti, a magam részéről egyáltalában nem találom a nemzet részéről hozandó áldozatot olyan nagynak, hogy azt bárki is sokallhatná. Éppen ellenkezőleg, egyet­értek összes szónoktársammal abban, hogy nemcsak örömmel szavazzuk meg ezeket a megkívánt áldozati fedezeteket, hanem ha sok­kal többet kívánna tőlünk a honvédelem, a haza érdeke, akkor azt is mindenkor örömmel és boldogan szavaznánk meg. (Élénk helyeslés.) Valahogy úgy vagyok ezzel a kérdéssel az összehasonlítás szempontjából, mint sokan má­sok voltak, hiszen ez a hasonlat nem először hangzott el itt a t. Házban, de olyan szemlél­tető, hogy engem is folyton szuggeráh tehát én is felhozom. Én ugyanis a honvédséget egy védőgáthoz hasonlítom, amely az én házamat védi, ahol én az én kényelmes és nem egyszer bizony a többi társadalmi kategória életéhez képest hixusos. de mindenesetre biztonságos életemet élem. Ha most azt látom, hogy vá­lasztanom kell a között, hogy továbbra is ép­pen olyan jól vagy talán jobban éljek, vagy ta­lán lemondjak bizonyos kényelemről, vagy le­mondjak a ruházkodás bizonyos piperesógéről és l'inomkodásairól, lemondjak a több szabad­időről, egyszóval á kényelemről s ha arról van szó, hogy most nélkülöznöm kell egy kicsit, vagy ha kell, lerongyolódom, dé azt a védőgá­tat kell építenem, akkor azt mondom, hogy mindenki arra a védőgátra s egészen mellékes, ha néha talán éheznünk kell, mellékes, ha le kell rongyolódnunk, de nekünk ott keli állnunk a védőgáton, mint már annyiszor: vérző hom­lokkal, és kócos hajjal, de meg kell állanunk és azt a védőgátat a világ semmiféle pokla nem döntheti meg, mert az a védőgát magyar hon­védség. (Éljenzés és taps.) Ennél a témánál reflektálnom kell Meskó Zoltán t. képviselőtársam egy szavára. Ő őszin­ién és nyíltan megmondotta azt, hogy nem tud addig nyugodni, amíg idegenek őrzik az ország portáját. Én csak úgy vagyok vele, mint, azt hiszem, minden képviselőtársam, akinek lelki szeme előtt az a cél lebeg, hogy vajha a vité­zek, a frontharcosok, a lövészek, a magyar kís­üíése 1939 november 9+én, csütörtökön. 519 emberek és kisgazdák'sok-sok szaporodó tízez­rei állanának őrt azokon a szent határokon. Magam is ezeket a szempontokat kívánom bele­vinni minden kérdésbe, a földmívelésügybe, a pénzügybe, a honvédelemügybe stb. Itt tehát összetalálkozunk. Determinálják még ezt a kérdést a külpoli­tikai helyzet és a veszély szempontjai is. Ez olyan kérdés, amelyről nem opportunus sokat beszélni, de gondoljunk arra, hogy egy állam, mint például a mi nemzetünk is, állandóan ellenségeskedések, barátkozások, szövetkezések és más egyéb külpolitikai kapcsolatok révén bizonyos fokig biztonságosabb vagy kevésbbé biztonságos helyzetben áll a népek tengerében. Most néha magunk olyan — hogy úgy mond­jam — kényelmes álláspontra helyezkedünk, bogy hála Isten, milyen jó nekünk, valamikor teljesen elhagyatottak voltunk, most hatalmas szövetségeseink vannak. De kérdezem, ki ga­rantálja nekünk azt a világ végezetéig, hogy nekünk mindig csak hatalmas szövetségeseink és jóbarátaink lesznek, hogy velünk szemben a nemzetközi szerződéseket mindig meg fogják tartani, hogy bennünket többé igazságtalan tá­madás, rossz szándék sohasem ér? Senki! Éppen ezért azt mondom, hogy nézzünk kissé befelé is, mégpedig az öncélú magyar politika kifelé látó, de befelé néző szemével és állapít­suk meg azt, hogy függetlenül attól, hogy ne­künk mennyi a barátunk, mennyi az ellensé­günk, mennyi szövetségesünk, csináljunk időn­ként belső lelki tabula rasát és mondjuk meg, hogy nekünk voltaképpen csak három igazi szö­vetségesünk van: s ez a három igazi szövetsé­ges először a magyar fegyver, másodszor a ma­gyar öntudat és harmadszor a magyar becsü­let. (Úgy van! Úgy van!) T. Ház! Ez lígy hangzik, mintha azt mon­danám, hogy ha minden kötél szakad, mint annyiszor már ezer év alatt, megállunk mi szemben az egész világgal is. Nem akarok ilyen hivalkodó hangot megütni, de merem ál­lítani azt, hogy más nemzetek az ő hőseikkel, — Spárta az ő Leonidászával, akiből csak egy van — messze mögöttünk maradnak, ha a ma­gyar honvédről beszélnek, mert Magyarország­nak ezer és ezer Leonidásza van. Más nemzet akármilyen világraszóló hősöket, hadseregeket és csapatokat produkált, de csak Magyaror­szágnak van Búvár Kundja vagy Kemény Si­monja vagy Dugovics Titusza, vagy rongyos felkelője és egy munkácsi hőse, aki három tankkal szemben egy szál karabéllyal odaáll és nyolcadmagával megvédi ezrek ellen a ma­gyar várost. (Éljenzés és taps.) Ha mi ezt a fokozott nemzeti öntudatot beleéljük a mi ka­tonáinkba, — bocsánatot kérek, meg kell for­dítanom, a mi honvédségünk éli át belénk, mert a honvédség ezt éli már ezer év óta to­vább — akkor azt mondom, hogy ha nincsenek is szövetségeseink, de úgy, ahogy az az apró kis nép ott északon három milliónyi kicsiny­ségében mégis halhatatlan lelkierővel szembe mer nézni minden világveszéllyel, úgy mi is mindig, mindenkor biztonságosan szembe fo­gunk nézni a magyar honvédség védőpajzsa és leírhatatlanul gyönyörű szelleme és önfelál­dozó készsége mellett a világ minden poklá­val. (Úgy van! a jobboldalon.) Ezért mondtam azt, hogy a honvédelmi tárca kérdése a ma­gyar nemzeti becsület kérdése. T. Ház! Visszatérve a részletekre, a rend­kívüli kiadások külön címe alatt az 1. rovatban az építkezés tételeit találom. Itt azt látom, hogy I 9,610-000 pengő emelés mutatkozik. Boldog va-

Next

/
Thumbnails
Contents