Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-48
514 Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1939 november 9-én, csütörtökön. megóvta. (Élénk helyeslés.) Kérem a t. Ház hozzájárulását, hogy érzéseinknek a nagy németbiroclalmi gyűlés elnöke előtt kifejezést adhassak. (Helyeslés.) A Ház a kért hozzájárulást megadta. Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Vitéz Makray Lajos! Elnök: Vitéz Makray Lajos képviselő urat illteti a szó. Vitéz Makray Lajos: T. Ház! Meghatottsággal hallgattam előttem beszélt igen t. képviselőtársamat, akinek ennél a költségvetésnél mondott beszédéből mindnyájan láthattuk, hogy kicsordult az ő öröme és boldogsága, amelyet amiatt érzett, hogy ő és az Ő népe visszatérhetett az édes magyar anya keblére, a magyar hazához. Nagy érdeklődéssel hallgattam Bajcsy-Zsilinszky igen t. képviselőtársamat, aki az egész kérdést széles gazdaságpolitikai és külpolitikai távlatba helyezte el és akinek a szavaiból kicsendült az ősi magyar katonaiélek. Igen tanulságos volt Gsicsery-Rónay és Baky t. képviselőtársam beszéde, akik a kérdés katonatechnikai, hadfelszerelési és inkább a hadsereg belső szervezetét illető vonatkozásaival foglalkoztak. A magam részéről az általános elvi megállapítások után szeretnék ennek a tárcának szociális vonatkozásaival és kérdéseivel foglalkozni. Ez a költségvetés elénkvetíti azt a hatalmas és a nemzet jövője és élete szempontjából rendkívül fontos és jelentőségteljes inunkat, amelynek célja az, hogy a magyar honvédelmet kiépítse, korszerűen felszerelje ós segítse kifejleszteni a honvédségben az ősi magyar katonai lelket és szellemet. Ne felejtsük el, bármennyire technizálódik, vagy mechanizálódik a hadviselés, végső bontásban mégis minden az emberen fordul meg (Ugy van! Ugy van!), azon, hogy annak az embernek, katonának helyén van-e a szíve és a lelke. Ugy mellesleg bátorkodom megemlíteni, hogy ennek a tisztult és emelkedett magyar katonai szellemnek és lelkületnek kifejlesztéséhez igen hatékonyan és jótékonyan járul hozzá egy ugyancsak emelkedett hangmodor, tónus, amely érvényesül úgy a kaszárnyákban, mint a gyakorlótereken. Nagyon jól tudom, hogy ott nem lehet ugyanazt a tónust meghonosítani, amely például az apácazárdákban uralkodik (Meskó Zoltán: Egy kis differencia van, az biztos!), ellenben azt a tónust, azt a hangot, amely a rendes, egészséges szellemű magyar portákon uralkodik, mindenesetre meg lehet kívánni a kaszárnyákban és a gyakorlótereken is. E tárca és ennek költségvetése pártkülönbség nélkül a legszimpatikusabb tárca és költségvetés az egész Házban. Nincs is a Háznak egyetlen tagja sem, aki ezt a költségvetést lényegében el ne fogadná, mert akik nem fogadják el, ezt inkább formai és technikai okokból nem fogadják el, nem pedig szívük és lelkük meggyőződését követve. De ez egészen természetes is, mert ennek a tárcának költségvetése gondoskodik a mi szemünk fényéről, a mi nagy büszkeségünkről, reményeink és bizalmunk letéteményeséről és a mi biztonságunk szilárd zálogáról, a magyar honvédségről. (Ügy van! Ügy van!) Ennek a tárcának a reprezentánsa, a honvédelmi miniszter úr, a kormánynak az a szerencsés tagja, akinek nincs ellenzéke ebben a Házban, itt mindenki segíteni akarja a miniszter urat és nem akarja az ő munkatempóját lassítani, ellenkezőleg siettetni ,és megélénkíteni. A magyar honvédség a magyar életben sokkal többet jelent, mint más nemzetnél a hadsereg. Minálunk a honvédség tulajdonképpen sokszíázéves álom beteljesülése és megvalósulása, hosszú évszázadokon keresztül táplált égő vágyaknak és reménykedéseknek virágbaborulása és azonkívül igen nehéz és kemény harcoknak eredménye és gyümölcse. A háború végén áldottemlékű IV. Károly királyunk nagy ellenkezéssel szemben, talán egyesegyedül József főherceg úr őfenségének támogatásával elhatározta az Önálló, független magyar hadsereg létesítését. (Meskó Zoltán: Megkésett vele, ez volt a baj!) Ez most megvalósult és ez az önálló, független magyar hadsereg, honvédség kiállta fényesen a legelső erőpróbát és bebizonyította azt, hogy él benne az ősi magyar katonalélek és katonaszellem s hordozója azoknak a nemes, disztingvált magyar katonai hagyományoknak, amelyeknek köszönhetjük azt, hogy itt a Dunavölgyében nemcsak politikailag és történelmileg, hanem katonailag is miénk az elsőszülöttségi jog. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A magyar honvédség az az erőfolyam, amelybe belecsordul minden portából egy erőpatak és végigomlik a magyar határokon. E mögött az ércfolyam mögött él, fejlik, virul és izmosodik a magyar rend, a magyar béke, a magyar nyugalom, a magyar teremtő és alkotó munka. Igen t. Ház! Ennek a nemzetnek ( egy hatalmas történelmi koncepciója van, őrzője, egy hatalmas történelmi gondolatnak; mártírsorsot biztosító és osztályrészül juttató hivatása, feladata és missziója van és hogy a magyar tudja ezt a történelmi gondolatot megőrizni es tudjon ennek a hatalmas történelmi feladatnak és hivatásnak megfelelni, ezért van szüksége egy pompásan felszerelt magyar hadseregre, honvédségre. Enélkül nincs magyar élet, nincs magyar jövendő és a magyar igazságnak nincs érvényesülése. Nemcsak ilyen neimzetvédő szerepe és jelentősége van azonban a honvédségnek, hanem nemzetnevelő szerepe ós hivatása is. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A kimagasló katonai erények, a fegyelmezettség, az engedelmesség, a tekintély tisztelet, az áldozatkészség, a kötelességtudás, a kötelességteljesítés és a bajtársiasság, amit a polgári életben szolidaritásnak neveznek, kinevelődnek a hadseregben s ha a katona visszatér a polgári életbe, akkor ezek a katona lelkületén, magatartásán, viselkedésén keresztül beleömlenek a polgári társadalomba és ott egy egészséges, életerős, izmos közérzést, köztudatot és közszellemet fejlesztenek ki. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ennek a magyar honvédségnek pedig gerince, azt mondhatnám, véredényei és idegrendszere, szelleme és lelke a katonatisztikar. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Amilyen a katonatisztikar, olyan a honvédség (Ügy van! a baloldalon.) és a honvédség révén a katonatisztikar lendülete, szelleme erőteljesen befolyásolja a nemzet lelkületének és szellemének helyes és egészséges kialakulását. Ebből kettő következik. Az egyik az, hogy a tisztikar szellemének és lelkületének integritását, érintetlenségét, teljességét és egységét féltő és aggódó gonddal kell őiriznünk. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és balodalon és a középen.) Magyarország Főméltóságú Kormányzója Kassán márványba kívánkozó sza-
