Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának 48. szaporítása nagyon fontos dolog. Olasz példára hivatkozom itt. Olaszországban, úgy tudom, ez már be van vezetve. Annál inkábib fontosnak tartom a dolgot, mert ba Olaszországban meg tudták ezt Valósítani, akkor nálunk inéig fontosabb, mert hiszen az olaszok, — mint üidjuk — nagyon szaporák, míg rólunk, magyarokról, ez, sajnos, nem mondható el. Tudom, hogy a honvédség számára nagy terhet jelent bizonyos keretek kitöltése, amelyek nem szorosan a harcoló hadsereghez tartoznak, így a leventeoktatás, a lövészegyletek stb., mégis fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét arra, hogy egyes szegény járásokban nálunk Kárpátalján bizony néha rossz cipőben vagy mezítláb, rossz ruhában, ázva-fázva, dideregve vonulnak ki a leventék. Hiszen az ezen az állapoton való segítésre — ahogyan én ismerem a törvényt — talán az 1939:11. törvénycikk valamelyes módot ad is. (vitéz Bárt ha Károly honvédelmi miniszter igenlően bólint.) Tisztelettel kérem, hogy ha mást nem lehet tenni, annyit méltóztassanak lehetővé tenni, hogy azoknak, akik jobban kiválnak, akik ügyesebbek, lelkesebbek, legalább a vasárnapi ruhájuk az a leventeruha legyen, amelyet boldogan és büszkén viselnének. Ezzel kapcsolatban méltóztassanak nekem megengedni azt, hogy azzal a kérdéssel is foglalkozzam, amelyet az előadó úr is említett, aki kiemelte azt, hogy valláserkölcsi szempontból nagy súlyt helyeznek a leventék nevelésére. Ez nagyon helyes. Sok panaszt hallok azonban nálunk arra, hogy a nevelő altisztek sokszor káromkodnak. Nemcsak a leventéknél, hanem a kombattáns katonaságnál is előfordul ez. Mi ettől már elszoktunk, (Bajcsy-Zsilinszky Endre közbeszól.) Nem én vagyok ellene, én tudom, hogy ez temperamentum dolga, viszont azt is tudom, hogy káromkodás nélkül is lehet fegyelmet tartani ((Úgy van! Úgy van!) és lehetőleg erre törekedjék a katonaság, mert különösen az a ruszin egyszerű és jámbor nép, annak azután rosszul esik, ha ilyesmit hall. Itt szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik nem tartoznak a katonasághoz, azonban a honvédség átütőerejét lényegesen emelik, azoknak, akik a hadkiegészítéssel vannak elfoglalva, mindazoknak a hivataloknak, mindazoknak a községeknek és más egyéb közegeknek, amelyek azokat az anyagokat és embereket szolgáltatják a hadsereg számára, amelyeknek az előteremtése nem könnyű feladat, de amelyeknek a helyes kiállítása nagy eredményeket jelent. Szeretném r még a miniszter úr szíves figyelmét felhívni valamire és kérném, hogy esetleg lenne kegyes ebben a dologban érintkezésbe lépni a főváros megfelelő köreivel. Sok mindenféle szobor van a fővárosban, minden nagy embernek emeltek már itt szobrot, de még sok nagyasszonynak nem emeltek, — a hősök anyjára gondolok — hősök anyjának, úgy tudom, még sehol az országban nincs szobra, pedig ha valaki megérdemli, akkor a hősök anyja érdemli meg elsősorban, hogy szobrot kapjon. Minden anya tiszteletreméltó, de ón úgy szeretném, hogylha a hősök anyja egészen külön piedesztálra, egészen külön trónra emeltetnék. (Pándi (Pölcz) Antal: Minden magyar anya hős!) Ügy van, minden magyar anya hős, de az az anya, aki valóban hős és aki hős gyermekeket adott az országnak, az kivételes elbírálást érdemel mindenkitől és én úgy szeretném, hogyha_ mindenki leborulna és a legnagyobb tisztelettel hajolna meg a hősök, a Grachusok anyja előtt. Azután KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1989 november 9-én, csütörtökön, 513 úgy szeretném, ha Budapest főváros példáját követné a Duna—Tisza ' közén Szeged,: a Tiszántúlon Debrecen, a Dunántúlon Pécs, a Felvidéken Kassa ós még máshol is szeretném látni ezeket a szobrokat, amelyek egyszer talán meg is fognak valósulni. Én úgy érzem, hogy a jó Isten megadja még nekem azt, hogy máshol is fogom még látni a hősök anyjának a szobrát. Amikor befejezem beszédemet, még egy körülményre legyen szabad felhívnom a miniszter úr figyelmét. Tudniillik sokan vannak még a cseh mozgósítás idejéből, akiknek elvitték a lovait, szekerét, stb. és még ma sem kaptak se lovat, se pénzt, se szekeret, sem egyéb felszerelést, amit elvittek tőlük. Ezért nagyon sokan siránkoznak és ha van mód és lehetőség a helyzet javítására, akkor nagyon kérem a miniszter urat, hogy méltóztassék ezt szorgalmazni. Tudjuk, hogy a háborúhoz, illetve a hadse

T reg fenntartásához pénz, pénz és ismét pénz kell. Én itt nem riadnék vissza semmi áldozattól, igénybe venném talán még a nemzet egyévi jövedelmének a felét is, amely úgy tudom, egy évben körülbelül négy milliárdot tesz ki, azt sem tartanám soknak ebben a tekintetben, de ha nagyon bátor volnék, elmennék még odáig is, hogy a vagyonnak a felét vegyék el, amikor sohasem tudja az ember, hogy milyen veszedelmek fenyegetnek. (Vitéz Makray Lajos: Hogy megmentse a másik felét!) Ügy van, hogy megmentse a másikat, nagyon helyesen mondja a képviselőtársam, mert hiszen éppen a kommunizimus alatt nagyon sokan mondták, hogy odaadnám a vagyonomnak egyik felét azért, hogy megmentsem a másikat. Csakugyan úgy van, hogy a hadsereg menti meg a vagyonnak a másik felét. De nemcsak pénz szükséges a honvédségnek, hanem szükséges a harcoló honvédségnek a háta mögött egy olyan nemzeti társadalom is, amely minden tekintetben mellette áll és szívvel-lélekkel támogatja a hadseregéit. (Pándi (Pölcz) Antal: Nem destrukcióval!) Egyszer szűnjék meg az az állapot, amelyről Móra Ferenc beszél, hogy a magyar társadalom különböző rétegei a tüskéikkel állanak egymással szemben, úgy, mint a vadgesztenyefán a gesztenyék; ennek el kell tűnnie, meg kell teremtenünk az egységes magyar társadalmat, amely szívvel-lélekkel odaáll, hogy a harcoló hadseregnek mindéiben segítségére legyen. (Helyeslés.) Mert mi úgy szeretnők, hogy ha kicsi is ez a harcoló hadsereg, olyan lendület, bátorság és erő legyen benne, mint abban a puskagolyóban, amely kicsi, amikor kirohan a fegyver szájából, de gyorsaságával -és lendületével embert és állatot gyilkol. Ilyen erőt ós lendületet szeretnénk adni a magyar hadseregnek. A költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps, A szónokot üdvözlik.) Elnök: Az ülést egy órára felifüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. T. Ház! Mély megdöbbenéssel értesültünk a baráti Németországban történt barbár merényletről. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. Ház egyöntetű érzéseit tolmácsolom akkor, amikor mély részvétemet nyilvánítom az ártatlan áldozatok halála felett és őszinte 'örömömnek adok kifejezést azért, hogy az isteni Gondviselés a nagy Német Birodalom vezérét 7S