Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-47

Az országgyűlés képviselőházának 47. lekkel állapíthatjuk meg, hogy ez a tradíció is áldott valósággá vált Darányi Kálmán életében. A Darányiak nemcsak a magyar föld és a magyarság iránti mélységes szeretetüket és felelősségérzetüket vallották meg mindenkor és harcoltak ezért a meggyőződésükért és hitükért, hanem valamennyien hívő emberek is voltak. El kell mondanunk azt is, t. Képviselőház, hogy ők nem szégyellettek megvallani evangéliumi hitüket és nem restellettek bevallani, hogy munkájuknak, egész életüknek áldott forrása a hit, amely az Örökkévaló Istennel összekapcsolja őket, és az alázatos gyermeki lélek imádsága. Elmondották és 'megírták, nogy ebben a veszélyekben, próbáltatás okban gazdag korszakban olyan államférfiakra van szüksége a nemzetnek, amilyen Darányi Kálmán volt. Mi, amikor erről az oldalról áldó kegyelettel gondolunk a rendkívüli viszonyok között helytálló, messzire tekintő, befelé az országba és kifelé külföldi nagy barátaink felé is bizalmat sugárzó és tekintélyt növelő, a halálon túl is élő alakja felé, a kor egyik legnagyobb magyarját, az ország egyik leghívebb fiát, az egyik legnagyobb imádkozó, hívő, magyar politikust gyászoljuk Darányi Kálmán elveszítésében. liiinlékezetét és tanítását mi, akik az ellenzéki padokban ülünk, mélységes szeretettel és megbecsüléssel zárjuk szívünk mélyére és kívánjuk, hogy álma az édes anyaíoldben legyen csendes, békés, boldog és zavartalan. Lélekben látjuk, nogy sírja lelett megáll az ő életének, az életnek és halálnak szabados ura, a láthatatlan dicsőségű Ur, akinek egész életén keresztül hűséges szolgája, alázatos gyermeke volt Darányi Kálmán, és zendül felénk a bizonyságtétel: én ajándékoztam e nemzedék és az egész magyarság számára Darányi Kálmánt, én tartottam meg áldott eszköznek a történelmi célok megvalósítására, én (megőrizlek és megáldalak titeket is. x. jtvepviaeiuiiaz! Darányi Kálmán emlékezete, Darányi ivaimán üaiüiU Keze osszenozoct bennünket eboen az ünnepi órauan, ünnepi érzései Hozott ennek a naznak történelmi jeieuiu«egu csarnoikctOan. Un, bárcsak a naiou kez intését mindannyian alázatos lélekkel tuima^*. mejíjiogauni. jj aranyi ivaiman einiéüezece előcc mélységes tisztelettel ós alázatossággal hajtjuk meg partunk elismerését ós kívánjuk az örökkévaló Istentől, nogy legyen áldott, szelíd es bekes a sírban való korai nyugovása. Elnök: Bródy András képviselő urat illeti a szó. .bródy András: T. Ház! Én a magyar-orosz nemzet és a magyar-orosz, képviselők neveben veszek búcsút a magyar nemzet és az egész Magyarország nagy nalottjától, Darányi Kálmántól, akinek nemes életét illő lenne itt nekem is méltatnom es magasztalnom, mert ez a szokás. Az én szívem és azt hiszem az egész magyar-orosz, nép szíve mégis mást diktál, mert Darányi Kálmán egyiike volt ama keveseknek, akiknek az élete felett inkább csendesen elmélkedni érdemes, akinek az életét megérteni kell és akinek az életét követni igyekezni hazafiúi szent kötelesség. Mégis mindahhoz, amit róla elmondottak és aminek értékét a jövő nemzedék részére^ a történelem fogja megállapítani, én kötelességemnek tartom hozzáfűzni még egyet: azt, hogy Darányi Kálmán nemcsak a fajtáját, nemcsak a magyart szerette, hanem szíve minden melegével szerette a magyarülése 1939 november 8-án, szerdán. 493 orosz népet is. Amikor Kárpátalja és a magyar-orosz nép visszatért az anyaország kebelébe, Darányi Kálmán könnyes szemmel ölelt minket a maga keblére. T. Ház! Tette ezt ő azért, mert a magyarorosz néphez Darányi Kálmánt nemcsak lelki, érzésbeli, hanem vérségi és rokoni kötelékek is fűzték. Ezért Darányi Kálmán a mi büszkeségünk is volt ós marad is mindig és ezért ő a mi halottunk is. Halottunk, de erős oszlopa is ő a magyarorosz és a magyar nemzet lelki, szellemi együttérzésének és testvéri együvétartozásának, akinek szelleme, ha megértjük és követjük őt, hivatva van a magyarorosz földet és annak népét a mainál szorosabban fűzni és összeforrasztani az ezeréves szentistváni birodalom szentkoronás anyatestéhez. A magyarorosz nép mélységes hódolatát, hűségét és szeretetét rovom le Darányi Kálmán szelleme iránt, földi porára pedig Isten áldását kérem, hogy általa szenteltessék meg az a magyar föld, amelyben nyugszik és amelynek szabadságáért és függetlenségéért szíve minden nagyobb és nemesebb dobbanását áldozta. Elnök: Gróf Zichy János képviselő urat illeti a szó. Gr. Zichy János: T. Képviselőház! Az Egyesült Kereszténypárt nevében teszem le nagynevű volt elnökünk, Darányi Kálmán emléke előtt kegyeletünk örökzöld babérágát. Mélyen meghatva teszem ezt, mert a megboldogult őszintén szólva szívünkhöz nőtt. Szívünkhöz nőtt azért, mert ő mint ember a megtestesült szeretetreméltóság volt, amely nemcsak bearanyozta az ő egész lényét, hanem lényéből úgyszólván ki is sugárzott. Mi azonban nemcsak szerettük őt, hanem tiszteltük is, mert tetőtőltalpig tárgyilagos gondolkozású, igazságos, megértő volt és mint ilyen ideálisan töltötte be azt a magas pozíciót, amelyet a képviselőház elnöki székében elfoglalt. Egy igen nagy érték lakott benne: puritán jellem, a közéleti férfiúnak legnagyobb kincse. Nagy érték volt azonban Darányi Kálmán nemcsak ezért, hanem különösen azért is, mert egész életén át dolgozott. Mint a kötelesség fanatikusa dolgozott szakadatlanul, dolgozott még a legutóbbi időben is betegsége alatt, sohasem nyugodva, sohasem magáért, mindig másokért, mindig a közért és különösen a magyar fajért, a magyar földért, amely hozzá oly közel állott, amelyet szívének minden idegszálával szeretett és amellyel élete utolsó pillanatáig össze volt forrva. A megboldogult a legelőkelőbb hivatalokat és a legmagasabb méltóságokat mindig nemes egyszerűséggel, mondhatnám majdnem alázatos lélekkel viselte. Legnagyobb és legdíszesebb j hivatala azonban a Ház elnöki széke volt azért, mert ott az ő értékes személyét a nemzet képviselőinek szeretete rajongta körül és bizalma támasztotta alá. Darányi Kálmán a szónak legnemesebb értelmében magyar volt. Magyar volt mint ember, mint politikus, mint államférfiú. Magyarnak mondom azért, mert lelke a múltból és annak tradícióiból táplálkozott ugyan, mindazonáltal mégis mindig elég rugalmas volt ahhoz, hogy elébe tudjon menni azoknak a nagy áramlatoknak, amelyeket az új kor szelleme termelt ki magából és amelyek elől sohasem tért ki. i Búcsúzom tőle, mint a nemzet választott képviselői összességének nemes réprezentálójá-