Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-47

494 Az országgyűlés képviselőházának 1*7. ülése 1939 navemher 8-án, szerdán. tói, mint a pártatlanság hűséges őrétől, mint bizalmunk méltó letéteményesétől. Áldott legyen az ő emlékezete! Elnök: Szólásra következik Meskó Zoltán képviselő úr! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A nyilas­keresztes magyar párt mélységes fájdalommal osztozik abban a gyászban, amely az országot Darányi Kálmán elhunytával érte. A nemzet sorsdöntő órái egész férfiakat követeltek és követelnek az életben. Ilyen egész férfiú voilt a t. Háznak boldogult elnöke, aki mint politikus bár más párthoz tartozott és a szó nemes értelmében véve politikai ellen­felünk volt, mégis velünk egy világnézetet val­lott. Ez a keresztény világnézet késztette őt arra, hogy a magyar faj érdekei védelmében, íelismerve a káros áramlatokat, amelyek a magyar fajt veszélyeztettek, az első tájvédelmi törvény kezdeményezésével igazolja nemcsak önmagát, hanem mindazokat is, akik ehhez a törvényalkotáshoz a nemzet megtelelő lelki adottságát megteremtették. A titkos választó­jog megalkotásával régi évtizedek mulasztását pótolta­Sírján még nem hervadtak el a hála és a kegyelet jól megérdemelt virágai, korai lenne talán, ha most, mar ennél az alkalomnál, ennek a nagy államférfiúnak ténykedését kül- és bel­politikai szempontból részletesebben bírálnám, ctó azt már ma teljes őszinteséggel és tárgyi­lagossággal megállapíthatjuk, hogy mintakepe voit az igazságos, a pártokon felül álló Ház­elnöknek. Mindenki becsülte, mindenki sze­rette, mert jellemes, nemes és jó ember volt. Külső megjelenésében és lelkében a magyar faj ősi sajátosságait hordozta. Egyszerűség jellemezte, szerény volt, nem szerette a sok be­szédet, kerülte az ünneplést, távol tartotta ma­gától a hízelgőket és mégis nagy népszerűség övezte körül. Beszéde egyenes volt, az igen nála igent jelentett, a nem pedig nemet. T. Ház! A magyar föld, a magyar falu iránti szeretetét családi hagyományként, csa­ládi örökségként hozta magával. Természetes egyszerűsége, közvetlensége megkönnyítette az utat hozzá még a legszegényebb, legegyszerűbb ember számára is és éppen ezért szent a hitem és erős a meggyőződésem, hogy a mi nagy gyá­szunkban osztozik velünk a magyar falu verej­tékező és dolgozó népe is. • Darányi Kálmán ma már a legfelsőbb biro, az örök bíró ítélőszéke előtt áll. Ott számolt be földi ténykedéseiről, sáfárkodásáról. Hitvalló, hitéletet élő, mélységesen vallásos ember volt, bizonyára elnyerte a tisztalelkűek égi nyugal­mát. Darányi Kálmán igaz magyar ember volt, legyen áldott az emléke. Elnök: Maróthy Károly képviselő urat il­leti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! Darányi Kálmánnal a magyar politikának kiegyensú­lyozott, bölcs férfia ment el. Mi, amíg párt­ember volt, szemben állottunk vele, ma azonban érezzük azt a súlyos csapást, amely elmultával az egyetemes magyarságot érte. Nem tartozót* hozzánk politikailag, de igenis hozzánk tarto­zott magyaros egyéniségével, politikai becsü­letességével és hozzánk tartozott tökéletesen ne­mes úri felfogásával. Eégi klasszikus mondás, hogy halottról jót vagy semmit. Darányi Kálmán kivétel volt, mert róla életében sem lehetett mást mondani, mint egyedül csak jót. A választási küzdelmek nálunk nem virágcsaták. Én, aki boldog lehet­tem vele szembenállani egy vármegyei lajstro­mon, állapíthatom meg, hogy az ő egyénisége meg a választási küzdelmeket is átnemesítette es azt hiszem, talán ez a legnagyobb dicséret az ő számára. T. Ház! A nemzeti szocialisták érezték azt a kötelességet, amely őket Darányi Kálmánnal szemben eltöltötte és így nemcsak a Ház el­nöki méltóságát .nyerte el egyhangúan, hanem kerületének mandátumát is, mert bár a várme­gye minden kerületében állítottak jelöltet a nemzeti szocialisták, az ő kerületében nem ál­lítottak, megtisztelvén ezzel az első zsidótör­vény alkotóját, megtisztelvén és megbecsülvén ezzel azt az embert, aki utat, kaput nyitott en­nek a kérdésnek végleges rendezése felé. T. Ház! Lelket nyugtató és lelket üdítő volt az o egyénisége, olyan lelket nyugtató és vi­dító volt, mint amilyen a Balaton vize, amelyet ő annyira szeretett és amelynek népét kép­viselte. Mint zalai ember és zalai képviselő te­hetek tanúbizonyságot amellett, hogy bár Da­rányi Kálmán nem volt sem zalai, sem dunán­túli, mégis egyszerre megtalálta az utat a zalai nép szívéhez. Valóban azt láttuk és úgy éreztük, hogy ő a gazdákon és a zalai embe­reken keresztül is elsősorban az egyetemes nagy magyarságot szerette és becsülte. Én azt hiszem, hogy a zalai ember lelké­hez azért férhetett hozzá, mert önmagában is derült nyugalma, szívélyessége, nyíltsága és őszintesége a zalai ember tulajdonságai vol­tak. Előtte egy évszázaddal Deák Ferenc, a zalai táblabíró és zalai követ egyesítette ma­gában ugyanezeket a tulajdonságokat. Akkor Deák Ferenc a kiegyezésben visszaadta a nem­zetnek a békéjét, Darányi Kálmán pedig fel­kavart politikai küzdelmek után jött és békét teremtett; békét tudott hozni a magyar bel­politiká'baí konciliánss, megértő magatartá­sával. " ' vj : : i t"*-i :< tí T. Ház! Mi úgy tudjuk és úgy látjuk, hogy, Darányi Kálmán az ő nemes konzerva­tivizmusával, szociális érzésével és igaz ma­gyar lelkületével tudta,, felismerte a magyar problémákat és nem rajta múlott az, hogy ezeket a problémákat nem úgy oldhatta meg, mint ahogy szerette volna. Ö maga kénytelen volt számolni a vele szembenálló politikai erőkkel, a liberális és ókonzervatív erőkkel, azokkal az erőkkel, amelyek végeredményben az ő érzékenységét kezdték ki, bár^ politikai tekintélyét egy pillanatra sem tudták megin­gatni. Amikor ő eltávozott a miniszterelnöki székből, azok felé küldötte utolsó üzenetét, akik nem értették meg az Ő politikáját, és azok felé, akik kifogásolták, hogy a nemzeti szocialistákkal szemben nem volt eléggé eré­lyes kezű. Ez az üzenet így szól (olvassa): »Az utóbbi időben sokszor hallottuk azt a kívánsá­got, hogy a kormány bizonyos jelenségekkel szemben nagyobb eréllyel lépjen fel. A rendet és fegyelmet fenntartani elsőrendű köteles­sége az országban a kormánynak, de emellett a megállapítás mellett meg kell jegyeznem, hogy mindenkinek viszont egyéni kötelessége, hogy a szociális feszültséget is enyhíteni tö­rekedjék.« T. Ház! Darányi Kálmán a szociális^ fe­HZÜltséget enyhítette, a politikai feszültséget enyhítette) és mi, nemzeti szocialisták ezt az üzenetét es ezt a testamentumát mindig meg fogjuk őrizni. Áldott legyen az ő emléke!

Next

/
Thumbnails
Contents