Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-29
36 Az országgyűlés képviselőházának 29. sításba. A mezőgazdasági kamara legutóbbi hozzávetőleges számítása szerint körülbelül 650.000 munkás esik ez alá a klötelező balesetbiztosítás alá. Ha többet nem teszünk, t. Ház, legalább a balesetbiztosítást ki kellene sürgősen terjeszteni az egész mezőgazdasági munkásságra, annak tudatában, hogy egy munkás balesetbiztosítása évente fejenként mindössze két pengőbe kerül. Az alaptörvényjavaslat tárgyalásának szelleméről elismerő szavakat mondottam. Sajnos, eredményekben, amikor a részletes tárgyalásra került a sor, ez a szellemi nem érvényesült kellőképpen. Meg kell állapítanom azt, hogy amikor ezt az alaptörvényt tárgyaltuk, szinte csodálatos egyetértés alakult ki a parlament pártjai között. Mindnyájan egyetértettünk abban hogy ezeket az intézkedéseket ki kell szélesíteni, mégis, amikor arra került a sor, hogy beterjesztett indítványaink fölött a Háznak határoznia kellett, akkor majdnem mindazok az indítványok, amelyek egészséges és reális kiszélesítést javasoltak, elutasításra találtak. Elismerem, hogy az akkor eredetileg beterjesztett törvényjavaslat és a törvény között vannak lényegbevágó különbségek is, hiszen például az eredeti javaslat csak egy holdig javasolta a biztosítottak körét kiterjeszteni. Ez a határ felemeltetett. Volt néhány melioráció, amelyet a munkásság elért a tárgyalások során, de t. Képviselőház, sem az alaptörvény, sem ez a most beterjesztett javaslat nem fogja ezt a kérdést nyugvópontra juttatni. Nekünk legalább addig el kell mennünk, hogy ez a széles nagy magyar réteg valami megnyugvást érezzen sorsa és jövendője felől. Az alaptörvény tárgyalása során különösen az özvegyi járadékot követelte szinte minden felszólaló, hiszen erre vonatkozólag a törvény 32. §-ámak 6. bekezdése tartalmaz is bizonyos^ intézkedést, amikor kimondja, hogy a biztosítási rendkívüli segélyalap elsősorban a meghalt járadékosok özvegyeinek és hozzátartozóinak segélyezésére szolgál. Antal István akkor közvetítő javaslatot mondott el beszéde során — írásiban később nem terjesztette be — arra vonatkozólag, hogy a kormány hatalmaztassék fel, hogy amennyiben a biztosító intézet működése azt mutatja, hogy minden aggodalom nélkül intézményessé lehet tenni 8LZ özvegyi járadék bevezetését, a kormány ezt külön törvényjavaslat benyújtása nélkül is keresztülvihesse. A vitában akkor Darányi Kálmán akkori miniszterelnök és földmívelésügyi miniszter úr is felszólalt. Erre vonatkozólag a következőket mondotta (olvassa) 1 ? »Méltányolva ezt a kérést, készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy a javaslatba olyan értelmű felhatalmazás vétessék, amely szerint abban az esetben, ha átmeneti rendelkezések alapján a biztosító intézetet terhelő szolgáltatások öszszege nem éri el az előirányzott mértéket és ígv állandóan feleslegek jelentkeznek, a járadékosok özvegyeinek ügye intézményesen rendeztessék^ Amint említettem, maga ez a rendelkezés nem került bele a törvénybe . Az alaptörvény javaslatának tárgyalásánál is, mint most is, amikor mi kiszélesítést és több szolgáltatást követelünk, mindig a fedezet hiáaiyára mutattak rá az illetékesek. Az előadó úr is tegnap a fedezet hiányát állította oda, mint amely most is lehetetlenné teszi szélesebb, átfogóbb rendelkezések és intézkedések bevezetését. Én rá fogok mutatni a fedezet kérdésére is, Most, amikor a törvényülése 1989 szeptember 22-én, pénteken. javaslat kiterjeszti a szolgáltatások körét, mi elei erjesztjük azokat a kívánságokat, — és szeretnők, ha ezeket az egyetértés szellemében tudnók megoldani — amelyek nélkül ezt a mostani törvényjavaslatot sem tartjuk kielégítőnek, de amelyek bevezetésével az alaptörvény úgy kiegészülne, hogy legalább egy időre nyugvópontra juttatná ezt az egész problémát. Kívánjuk a biztosítottak körének legalább három katasztrális holdig való kiterjesztését. Ez 1,130.000 pengő fedezetet igényel. Itt meg kell említenem azt, hogy a földreformföldesek igen nagy százaléka kimaradt a kétholdas kategória miatt. Ugyanis nagyon sok helyen, különösen az Alföldön 2 és egynegyed holdat vagy valamivel többet kaptak ezek az emberek. De meg kell itt emlékeznm arról is, hogy ezek a földreformföldesek tulajdonképpen még nem tulajdonosai a földeknek, hiszen jórészt most kezdik fizetni a rendezés után a föld árát és meghalnak anélkül, hogy kifizették volna. Nagyon méltányos dolog volna, hogy a biztosítottak köre három katasztrális hold tulajdonig kiterjesztessék és hogy rendeztessék még ezen a kereteken belül is a földreformföldesek kérdése. Feltétlenül fel kell venni szerintünk ebbe a törvényjavaslatba a rokkantsági járadékot. Ha a nehéz munkában megrokkant egy földmunkás ember és nem tud többé dolgozni, nincsen ezen a földön senki, aki segítsen rajta, mindaddig, ameddig gyerekeit fel nem tudja nevelni addig a korig, hogy azok adjanak azután majd neki panaszos kenyeret a későbbi esztendők során. A rokkantsági járadék bevezetése négymillió pengő fedezetet igényel. Itt felelnék Keck Antal képviselőtársamnak, ha közben el nem (hagyta volna az üléstermet. Mi kívánjuk a járadéktörzsnek kétszeresre való emelését, azt, hogy a kezdeti Összeg havi H) pengőre emeltessék fel. Erre a célra 4,920.0UU pengő fedezetre volna szükség. Ezeket a számokat, amelyeket itt felolvastam. Darányi Kálmán beszédéből vettem. Emlékszem az alaptörvényjavaslat bizottsági tárgyalására, amikor a jelen volt szakértők minden kívánság után rögtön hozzáfogtak a számoláshoz. Mondom, Darányi Kálmán beszédéből veszem ezeket a számadatokat és azért gondolom, hogy helyesek. Honnan vegyük ezt a körülbelül tízmillió pengőnyi fedezetet? Nekem az volt a tapasztalatom, mióta képviselő vagyok, hogy a kormány és a törvényhozás sokkal kevésbbé volt skrupulózus és kevésbbé gondolkozott, amikor más társadalmi rétegnek, jobban ellátott társadalmi rétegnek valamilyen ellátásáról volt szó. (Űpy van! Ügy van! balfelől.) T. Képviselőház! Én nem akarom kiélezni ezt a kérdést, nem akarom felemlíteni azokat a példákat sem, amelyeket Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam tegnap említett itt a Ház előtt. De ha egyébként sokkal ellátottabb és biztosítottabb társadalmi rétegek valamilyen többletellátást kívántak, — szerintem nagyon sokszor jogosan, különösen ott, ahol családvédelmi szempontokról van szó — a kormányzat és a Ház kevésbbé számolta meg a pengőket. Sokszor egészen kis társadalmi rétegekről van szó, itt pedig hárommillió emberről. T. Ház! A 10,000.000 pengőt a magyar nemzeti társadalomnak, Magyarországnak, a kormányzatnak és a törvényhozásnak elő kell teremtenie akkor, ha
