Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának UU. t. Ház figyelmét. Két határozati javaslatot terjesztek be, amelyek közül egyik sem kíván hosszabb indokolást. Az egyik úgy szól, hogy (olvassa): »A Ház utasítsa a magyar királyi kormányt, hogy minél előbb törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé, mely az önálló kisbirtoknak életképtelen törpebirtokká váló szétporlását csökkenti.* Azért is szükséges ennek a szempontnak hangsúlyozása, mert hiszen előfordulhat és elő is fog fordulni, hogy kishérlő sem éli túl a bérletét, és ha ő előbb meghal és sokgyermekes, amint reméljük, akkor instrukciója és többi vagyontárgya a ma fennálló örökösödési szabályok szerint szétoszlik. Második határozati javaslatom a következő (olvassa): »A Ház utasítja a kormányt, terjesszen a Ház elé törvényjavaslatot, amely a jelen törvényjavaslat 9. §-a alapján igénybeveendő házhelyeken családi otthonok létesítését pénzügyileg és gazdaságilag előmozdítja.* Azt hiszem, hogy ez közelebbi indokolást nem igényel. Még csak azt a tiszteletteljes kérést intézem a t. kormányhoz és az illetékes miniszter úrhozw méltóztassék talán a holnapi nap folyamán tartandó beszéde során bennünket közelebbről is tájékoztatni abt&n a tekintetben, hogy tulajdonképpen milyen birtokoskategóriakat óhajt e törvényjavaslat alapján földhöz juttatni. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Pintér Béla! Pintér Béla: Mélyen t. Ház! Mielőtt én a törvényjavaslathoz szólnék, mint magyar paraszt, akit a legjobban érdekel és érint, hogy kié a magyar föld, először nemzetig szempontból, azután szociális szempontból mérlegelem e javaslat jelentőségét. Mi, akik a Felvidékről jöttünk ide a parlamentbe, (húsz év alatt összeforrtunk a magyar néppel, összeforrtunk azért, hogy védelmezzünk mindent, ami magyar. Felettünk mások döntöttek, nem kérdeztek meg bennünket, hogy idegen iga alá akarunk-e kerülni és ebben a szellemben bántak velünk húsz évig. Fájó szívvel láttuk mi ott, hogy a magyar nagybirtokokat idegeneknek osztották szét. Idegen célokat szolgált az ottani földosztás és abból a földosztásból kizárták azt a magyar parasztot, aki egész évezreden át mindig a magyar nemzet erejének fenntartója volt. Hetek óta tart ennek a birtokjavaslatnak a vitája itt a Ház előtt és az egyes felszólalók — különösen az ellenzékiek — úgy mérlegelték, úgy bírálták el ezt a javaslatot, hogy miniden szentelt vizet leszedtek róla, úgyhogy ebből a javaslatból egyes urak szerint nem maradt meg más érték, mint ami papirosértéke van. Szomorúan látjuk mi, hogy minden magyar kezdeményezést milyen hitetlenséggel fogad az ellenzék és szomorúan látjuk azt, hogy bár ők építeni akarnak, mégis ezt a javaslatot, csak azért, mert más hozta, nem fogadják el. Kétségbeeséssel figyeljük, hogy smi magyarok Európa kellős közepén százszor és százszor vérrel öntöztük ennek az országnak területét és mindig az a magyar paraszt védte meg az országot, az a magyar paraszt vérzett, akit ez i a javaslat is fel akar most emelni, hogy továbbra is ennek az országnak a védelmezője legyen. Szomorúan kell tehát megállapítanunk azt, hogy itt olyan hitetlenség, olyan bizalmatlanság nyilatkozott meg az ellenzék részéről ezzel a javaslattal szemben, hogy — amint az ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 447 előbb is mondottam — nem hagytak belőle mást, mint a papirosértéket. Amikor szociális szempontból mérlegelem a javaslatot és rámutatok arra, hogy minket a húszéves szenvedés összeforrasztott, tárgyilagosan meg kell állapítanom, hogy ha nem is az van ebben a javaslatban, amit mi szerettünk volna adni a magyar népnek, annak a magyar parasztnak, annak a magyar munkásnak, aki húsz évig a revízióért küzdött, azért küzdött, hogy felszabaduljon az idegen uralom alól, aki mindig hithűen kitartott a magyar célok mellett még áldozatok árán is, áldozatok árán azért, mert magyarsága miatt kizárták minden boldogulási lehetőségből, sőt még börtön is jutott osztályrészül; mondom, ha nincs is benne minden, mégis nem lehet letagadni ennek a javaslatnak az értékét. Minket a közös sors összeforrasztott a magyarságunkban és a magyar nemzeti célok szemelőtt tartásával mi egyetemlegesen nem nagybirtokellenes vagy osztályszempontból bíráljuk meg ezt a javaslatot, hanem kizárólag általános magyar szempontból. (Élénk helyeslés és taps a középen és a jobboldalon, — Horváth Géza: A csehekhez szaladgáltak a mi szociáldemokratáink! — Szeder Ferenc: En ott voltam az internálótáborban, ön nem volt ott! — Horváth Géza: Hála Istennek, ott nem voltam!) Szeretném, ha ez a törvényjavaslat kimondaná azt, hogy tulajdon jogot ad a magyarnak, nem kisbérletet, mert ha tulajdonjogot adunk, amire szüksége is van a magyarnak, ezzé! fokozzuk a nemzet ellenálló erejét. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Kevesen vagyunk, de ezáltal úgy fel tudjuk fokozni az erőnket, hogy: minden ember a maga posztján tízszeres értéket fog képviselni. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Most nem akarok' avval a sok nagy tervvel foglalkozni, amellyel foglalkoztak már évtizedekkel ezelőtt is szociológusaink a földbirtokrendezés kérdésével kapcsolatban, amelyek tekintetében itt a parlamentben is olyan nagyon szépen felsorakoztatták érveiket az egyes képviselő urak. Kedves barátaim, én merem azt mond'ani, hogy nekünk is volt a kisebbségi életben egy nagyon szép, ideális programmunk, ezt a programmot ma is valljuk és minden gondolatunk, szívünknek minden dobbanása az, hogy amit 20 évig! ígértünk a mi

i magyar népünknek a hűségéért, azt itt képviseljük és meg is valósítsuk. (Úgy van! Ugy van! a bálközépen.) De meg kell azt állapítanunk, htogy ha a programm bármilyen szép is, az élet egészen más. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egyes képviselőtársaim olyan szép ideálokat festettek itt fel, olyan szép beszédeket mondtak, hogy igazán sokszor gondolkoztam azon, hogy nekem itt van-e a helyem a kormánypárt padsoraiban, vagy ott, mert ha valaki le van kötelezve a magyar parasztságnak, akkor én nagyon le vagyok, mert én vezettem ezres tömegeket a csehek ellen (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.), össze voltam láncolva azzal a magyar munkással, akin nem fogott az az idegben nemzetközi szellem, hanem hű seggel küzdött, harcolt a magyarságért (Éljenzés.). Száz példája van annak, hogy amikor osztogatták a földet, akkor azt mondták annak a magyar parasztnak: ha beiratkozol a cseh agrárpártba vagy a cseh szociáldemokratapártba, akkor van föld. Hazament, megbeszélte a család jávai, beiratkozzék-e vagy ne, de az 67*