Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának UU. t. Ház figyelmét. Két határozati javaslatot terjesztek be, amelyek közül egyik sem kíván hosszabb indokolást. Az egyik úgy szól, hogy (olvassa): »A Ház utasítsa a magyar királyi kormányt, hogy mi­nél előbb törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé, mely az önálló kisbirtoknak életképtelen törpebirtokká váló szétporlását csökkenti.* Azért is szükséges ennek a szempontnak hang­súlyozása, mert hiszen előfordulhat és elő is fog fordulni, hogy kishérlő sem éli túl a bérletét, és ha ő előbb meghal és sokgyerme­kes, amint reméljük, akkor instrukciója és többi vagyontárgya a ma fennálló örökösödési szabályok szerint szétoszlik. Második határozati javaslatom a követ­kező (olvassa): »A Ház utasítja a kormányt, terjesszen a Ház elé törvényjavaslatot, amely a jelen törvényjavaslat 9. §-a alapján igénybe­veendő házhelyeken családi otthonok létesíté­sét pénzügyileg és gazdaságilag előmozdítja.* Azt hiszem, hogy ez közelebbi indokolást nem igényel. Még csak azt a tiszteletteljes kérést inté­zem a t. kormányhoz és az illetékes miniszter úrhozw méltóztassék talán a holnapi nap folya­mán tartandó beszéde során bennünket köze­lebbről is tájékoztatni abt&n a tekintetben, hogy tulajdonképpen milyen birtokoskategó­riakat óhajt e törvényjavaslat alapján föld­höz juttatni. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Pintér Béla! Pintér Béla: Mélyen t. Ház! Mielőtt én a törvényjavaslathoz szólnék, mint magyar pa­raszt, akit a legjobban érdekel és érint, hogy kié a magyar föld, először nemzetig szempont­ból, azután szociális szempontból mérlegelem e javaslat jelentőségét. Mi, akik a Felvidékről jöttünk ide a parlamentbe, (húsz év alatt össze­forrtunk a magyar néppel, összeforrtunk azért, hogy védelmezzünk mindent, ami magyar. Felettünk mások döntöttek, nem kérdeztek meg bennünket, hogy idegen iga alá akarunk-e kerülni és ebben a szellemben bántak velünk húsz évig. Fájó szívvel láttuk mi ott, hogy a magyar nagybirtokokat idegeneknek osztották szét. Idegen célokat szolgált az ottani földosz­tás és abból a földosztásból kizárták azt a ma­gyar parasztot, aki egész évezreden át mindig a magyar nemzet erejének fenntartója volt. Hetek óta tart ennek a birtokjavaslatnak a vitája itt a Ház előtt és az egyes felszólalók — különösen az ellenzékiek — úgy mérlegelték, úgy bírálták el ezt a javaslatot, hogy miniden szentelt vizet leszedtek róla, úgyhogy ebből a javaslatból egyes urak szerint nem maradt meg más érték, mint ami papirosértéke van. Szomorúan látjuk mi, hogy minden magyar kezdeményezést milyen hitetlenséggel fogad az ellenzék és szomorúan látjuk azt, hogy bár ők építeni akarnak, mégis ezt a javaslatot, csak azért, mert más hozta, nem fogadják el. Két­ségbeeséssel figyeljük, hogy smi magyarok Európa kellős közepén százszor és százszor vérrel öntöztük ennek az országnak területét és mindig az a magyar paraszt védte meg az országot, az a magyar paraszt vérzett, akit ez i a javaslat is fel akar most emelni, hogy to­vábbra is ennek az országnak a védelmezője legyen. Szomorúan kell tehát megállapítanunk azt, hogy itt olyan hitetlenség, olyan bizalmat­lanság nyilatkozott meg az ellenzék részéről ezzel a javaslattal szemben, hogy — amint az ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 447 előbb is mondottam — nem hagytak belőle mást, mint a papirosértéket. Amikor szociális szempontból mérlegelem a javaslatot és rámutatok arra, hogy minket a húszéves szenvedés összeforrasztott, tárgyi­lagosan meg kell állapítanom, hogy ha nem is az van ebben a javaslatban, amit mi szeret­tünk volna adni a magyar népnek, annak a magyar parasztnak, annak a magyar mun­kásnak, aki húsz évig a revízióért küzdött, azért küzdött, hogy felszabaduljon az idegen uralom alól, aki mindig hithűen kitartott a magyar célok mellett még áldozatok árán is, áldozatok árán azért, mert magyarsága miatt kizárták minden boldogulási lehetőségből, sőt még börtön is jutott osztályrészül; mondom, ha nincs is benne minden, mégis nem lehet leta­gadni ennek a javaslatnak az értékét. Minket a közös sors összeforrasztott a magyarságunk­ban és a magyar nemzeti célok szemelőtt tartá­sával mi egyetemlegesen nem nagybirtokelle­nes vagy osztályszempontból bíráljuk meg ezt a javaslatot, hanem kizárólag általános ma­gyar szempontból. (Élénk helyeslés és taps a középen és a jobboldalon, — Horváth Géza: A csehekhez szaladgáltak a mi szociáldemokra­táink! — Szeder Ferenc: En ott voltam az in­ternálótáborban, ön nem volt ott! — Horváth Géza: Hála Istennek, ott nem voltam!) Szeretném, ha ez a törvényjavaslat kimon­daná azt, hogy tulajdon jogot ad a magyarnak, nem kisbérletet, mert ha tulajdonjogot adunk, amire szüksége is van a magyarnak, ezzé! fokozzuk a nemzet ellenálló erejét. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Kevesen vagyunk, de ezáltal úgy fel tudjuk fokozni az erőnket, hogy: minden ember a maga posztján tízszeres értéket fog képviselni. (Ügy van! Úgy van! a középen.) Most nem akarok' avval a sok nagy terv­vel foglalkozni, amellyel foglalkoztak már év­tizedekkel ezelőtt is szociológusaink a föld­birtokrendezés kérdésével kapcsolatban, ame­lyek tekintetében itt a parlamentben is olyan nagyon szépen felsorakoztatták érveiket az egyes képviselő urak. Kedves barátaim, én me­rem azt mond'ani, hogy nekünk is volt a kisebbségi életben egy nagyon szép, ideális programmunk, ezt a programmot ma is vall­juk és minden gondolatunk, szívünknek min­den dobbanása az, hogy amit 20 évig! ígértünk a mi i magyar népünknek a hűségéért, azt itt képviseljük és meg is valósítsuk. (Úgy van! Ugy van! a bálközépen.) De meg kell azt állapítanunk, htogy ha a programm bármilyen szép is, az élet egészen más. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egyes képviselőtársaim olyan szép ideálokat festet­tek itt fel, olyan szép beszédeket mondtak, hogy igazán sokszor gondolkoztam azon, hogy nekem itt van-e a helyem a kormánypárt pad­soraiban, vagy ott, mert ha valaki le van kö­telezve a magyar parasztságnak, akkor én nagyon le vagyok, mert én vezettem ezres tömegeket a csehek ellen (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.), össze voltam láncolva azzal a magyar munkással, akin nem fogott az az idegben nemzetközi szellem, hanem hű seg­gel küzdött, harcolt a magyarságért (Éljen­zés.). Száz példája van annak, hogy amikor osztogatták a földet, akkor azt mondták annak a magyar parasztnak: ha beiratkozol a cseh agrárpártba vagy a cseh szociáldemokrata­pártba, akkor van föld. Hazament, megbeszélte a család jávai, beiratkozzék-e vagy ne, de az 67*

Next

/
Thumbnails
Contents