Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
448 Az országgyűlés képviselőházának U. asszony és a gyerekek azt mondták: szegények t vágyunk, nincs mit ennünk, inkább iratkozzon be, de mi kérni fogjuk a magyarok Istenét itt a mi házunkban. Bennünk van magyar szív, van magyar érzés azért és a magyarok Istene köztünk lesz és mi mindig! annak leszünk szolgálói. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Amikor 1933-ban jött a revíziós gondolat, amikor Rothermere a világba dobta ezt a gondolatot, akkor ezeket a magyarokat, akik kaptak földet, felelősségre vonták: most nyilatkozzál, a revízió mellett vagy-e vagy ellene, ellene kell lenned, mert földet kaptál. Akkor az a magyar napszámos, az a magyar nincstelen, aki kapott talán egy hold földet, a másik kapott kettőt, amikor elébe tették az ívet, hogy írja alá, 'hogy nem akar revíziót, az a magyar paraszt igenis azt mondotta: holnap aratni kellene mennem, két hold van, de inkább sohasem lássam, mintsem hogy olyan kenyér legyen az én asztalomon, aminek az ón magyarságom az ára. (Éljenzés és' taps a jobboldalon és a középen.) Ha ilyen hűséggel küzdöttek ott azok a kisemberek, akkor igenis, mi az ő érdekeiket képvisel jülk ma itt, mert sohasem tudjuk ezt elfelejteni. Soha más cél, más gondolat nem vezet, mi nem pártpolitikát űzünk, (Helyeslés a jobboldalon.) nejjünk az mellékes, hogy a miniszterelnököt gróf Telekinek vagy esetleg Matolnsy Mátyásnak hívják-e, (Élénk derültsea a jobb- ' oldalon és a közéven.) nekünk esaík az a fontos, hogy mennyi realitás van a programjukban, (Hehieslés a jobboldalon.) mit lehet abból megvalósítani. Mert, uraim, mondjuk meg, valljuk meg őszintén, az a sok teória, amit a magyar tudósok, filozófusok könyvbe foglaltak, az egész világ boldogítására e>lég volna, nemcsak ennek a kis magyar nemzetnek. (Élénk derültséa.) De hiszen a mi sorsunk nem is azon múlik, hogy mennyi szoiciológnsunk van. de azon múlik, uraim, hosy milyen realitás van ezekben a programokban. (Űpv van! Űav van! — Tar>s a Jobboldalon és a közénen. — Eait hana jobbfelől: Ez a maavar beszéd!) Mindig esak aM akarink m^ 0, valósi tani, ami az erőnket nem fölözi, nem múlja felül.. Amikor ez a birtok javaslat bérletet mond. bizony egész őszintén mondom, hoay sokkal jobban szere-tném. ha ott öröktulaidont említene, de biztosítékot látok abban, hogy a miniszterelnök űr azt mondta, hoerv «z egrv folyamat (Űpv vanf ŰPV von! jobbfelŐl.) és én rae?l is vagyok róla győződve, hogy amit most az adott körülmények nem engednek mfisr mert a felszerelt hadseregünkre kell azjitolsó uénzünket is adni. az m^elesz később. Fn bízom benne, bos-v ez egy folyamat ós amíg pp.t meff nem oklin-k űgv nemzeti, mint Bsww*.iá.li$ szemDonthól. addig- ez úgvsem fog lekerülni a napir p medről. Mi nem vagyunk ellensége a naaybirtoknak, nem vagyunk ellensége semmilyen osztálynak- kizárólag magyar célt szolgálunk és ezt a földbirtok javaslatot is csak azzal a céllal, abból a szemnontból mérlegeljük, ihiogy mi fog belőle jutni, meiunyi erőgvara/Dodást fog r ez szolgáltatni a magyar szegények felemelésére. (Ügy van! a balközépen.) Én a gyakorlatban is figyelem a dolgokat, olvasom a szocialista könyveket is, de nekem sokkal értékesebb, amikor a kisebb, reális munkát végezzük. Valljuk be őszintén, hogy van nekünk (magyaroknak egy végzetes nagy hibánk. Minálunk ebben a kis országban egy miniszterelnökünk van, de van legalább ezer, aki ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. túllicitálja, aki magát tudásban különbnek tartja. Uraim, csak az az érték, amit a gyakorlatban meg tudunk valósítani a mi magyar népünk felemelésére. (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt mondjak, hogy ebből az itt fekvő javaslatból a végrehajtás során nem marad semmi a magyar nép számára. Mi azért vagyunk itt, hogy ezt a javaslatot úgy hajtsák végre, hojgy minden lehetőség valóm váljék a magyar nép számára, amely itt adódik. Kedves barátaim, a mindennapi életről beszélek, nekem nem az a célom, hogy nagv szólamokat mondjak, hanem az a célom, hogy a mindennani. hétköznapi munkára hívjam fej képviselőtársaim figyelmét is, mert én sokkal üdvösebbnek tartom, ha itt nem nagyhaugon fogunk beszélni, hanem a mindennapi, hétköznapi életben e-yakoroljuk a nemzetmentést. (Helyeslés a balközépen.) Egyik barátom, amióta felszabadultunk, 2247 kisbérletet csinált. Ha ő meg tudta ott csinálni ezt, miért nem csinálják meg ezt máshol is? Egy országban vagyunk! Igenis, a felvidéki szellem azt jelenti, hogy szívünknek minden dobbanása, eszünknek minden gondolata, minden cselekedetünk odairányul, hogy a parasztot felemeljük, hogv ennek az országnak ne legyen elégedetlen embere, ne legyen olyan tömeg, amelv veszélyt jelent a béke szempontjából, az erkölcs szempontjából. Ez a cél, azért fogjunk össze, hogy minden magyar megtalálhassa itt a boldogulást és én abban 'fogom látni nemzetünk felemelkedését nemzetünk erejét, ha mennél több önálló és független kis magyar egzisztenciát fogunk ennek a törvényjavaslatnak értelmében megerősíteni. Arra kérem képviselőtársaimat, ne azt vitassuk, ami nincs henne a javaslatban, hanem azért dolgozzunk, hogy ami nincs benne, azt megvalósítsuk. (Eitner Ákos^ Csak az legyen meg, ami henne van! — vitéz Lipcsey Márton: Azt mondja!) Kedves képviselőtársam, nocsak követeljük a kormánytól, hogy így csináljon vagy úgy csinálojn, hanem végezzünk lelkiismeretvizsgálatot, hogy vájjon mi. is mindnyájan miegtettük-e eddig is népünkért azt, amit állásunknál, hivatásunknál fogva mindem körülmények közt meg kell cselekednünk? Mert higyjék el, a legkönnyebb ellenzéki beszédet mondani. (Ügy van! a középen!) Mi ezt húsz évig csináltuk. (Derültség és taps a jobboldalon és a középen.) De sokkal nehezebb építeni, mint valamit lekritizálni. Kérem, fogjunk össze azért, hogy ami ebben a javaslatban talán az ellenzék szerint még nincs benne, azt összefogással, testvéri szeretettel valósítsuk meg. Fogjunk össze, hogy minden magyar megelégedéssel fogadja ezt a javaslatot és ez az életben olyan 'hatást váltson ki, hogy aniáfkor erről a kérdésről máskor lesz szó itt a parlamentben, akkor ne a sérelmeket soroljuk fel, ne azt hozzuk elő, hogy milyen nyomor van, hanem arról számolhassunk be, hogy mennyit lendített ez a törvény azon a magyar parasztom, aki a legméltóbb arra, hogy ennek az országnak nemzeti vagy onálból részesedjék. Mert csak akkor lesz >rős Magyarország is akkor fogjuk a jövő ez-j redévet biztosan megküzdeni, ha itt megelégedett emberek lesznek és ha a mi nemzeti vagyonunkat úgy osztjuk meg magunk közt. — ezzel nem azt mondom, hogy , felosztani mindent, ami a másé, hanem azt, hogy segít-
