Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
Az országgyűlés képviselőházának kk> hogy váljanak valódra mindazok a szép és nemes reménységek, amelyeket mi ehhez a javaslathoz fűzünk. Imádságos lélekkel azzal fejezem be felszólalásomat, hogy: hiszek egy új Magyarország feltámadásában. (Éljenzés és taps jobb felől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik)Elnök: Szólásra következikí Mocsáry Ödön jegyző: Jandl Lajosi Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok 1 ? Mocsáry Ödön jegyző: Rajniss Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Mocsáry Ödön jegyző: Kéthly Anna! Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak tárgyalásánál talán az a legjellegzetesebb, hogy még azok a képviselőtársaink is, akik a javaslat védelmében szólaltak fel és azt elfogadták, kénytelenek voltak végesvégig a javaslat hibáit kimutatni. Én azt mondóim, hogy ennek a javaslatnak nincsenek hibái, ez a javaslat úgy, ahogy van, egy nagy hiba, (Mozgás a középen.) lauriyiíban, hogy nem hajtja végre azt, amire a választások ideje alatt képviselőtársaim valamennyien Ígéretet tettek, nem hajtja végre a földreform megvalósítását. Ez az egyetlen nagy hiba a javaslatban és a többi aprólékos hiba mind ennek az egyetlen hibának a következménye. Még ahban a részében is, amelyet képviselőtársaim egyrésze úgy nevez, hogy »egy lépés a valódi földreform megvalósítása felé«, csupán felhatalmazást ad a javaslat a kormánynak és nagyon indokolt az a félelem és az az aggodalom, hogy a megmaradó nagybirtok mindenkori politikai befolyása elegendő lesz arra, hgoy ennek a felhatalmazásnak igénybevételétől és végrehajtásától a mindenkori kormányok tartózkodjanak. Én nem tartom kortesfogásnak azt, hogy a választások alatt 'mindenki a földreformról beszélt. Ez nem csoda, mert ez a gondolat uralja az egész magyar népet és itt hozzá kell tennem, hogy nemcsak azt a három millió koldust érdekli ez, aki magyar földön künn a mezőgazdaságokban él, hanem a városi népességet, a városi ipari munkásságot is, amely réteg ezer és ezer szállal fűződik a magyar földhöz, a magyar falu népéhez. Elnök: Kérem, ne méltóztassék így aposztrofálni azt a három millió emibert. (Szeder Ferenc: Oláh György könyvet írt róla!) Kérem, ne méltóztassék semmiféle megjegyzés^ se fűzni az elnöki kijelentéshez. (Helyeslés jobbfelől) Kéthly Anna: Hiszen legtöbben, akik itt élünk a városban, csak első vagy második vagy — nagyon előrehaladottan — harmadik generáció vagyunk a föld népétől számítva. A föld igénye, a föld után való vágyakozás az, amit a mi terminológiánkkal »kiérett szükségletének nevezünk és habár most ezekben a háborús időikben sűrűn alkalmaznak különféle dolgok helyett háborús pótszereket, azt hiszem, ez a pót-földreform semmiesetre sem fogja elérni azt iaz eredményt, amelyet egy valódi földreformnak el kellene érnie. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön, 443 Azoknak az ellenvetéseknek során, amelyeket a valódi földreform megvalósításával szemben hoznak fel, ott van a magántulajdon kérdése, bár a magántulajdon kérdésével kapcsolatban egyre kevésbbé mernek nyílt sisakkal előállani. A második ilyen ellenvetés a nagybirtoknak a népszaporodásra való kedvező befolyása, a harmadik a nagybirtoknak, mint élelmiszerellátónak a szerepe. T. Képviselőház! A magántulajdon kérdésében helyezkedhetünk bármiféle álláspontra, egyben azonban feltétlenül meg kell egyeznünk és ez az, hogy a magántulajdon korlátozásának egyre erősebben érvényesülő indokai vannak. Amikor a nagybirtokkal kapcsolatban erről beszélek, akkor ne felejtsük el azt, amiről itt előttem számtalan szónok beszélt, hogy hogyan szerezték a nagybirtokot. Nem akarok kitérni rá, ez a téma túlontúl ki van merítve, csak azt az egy megjegyzést kell elmondanom, hogy semmi esetre sem szorgalmas munkával, mert én még nem láttam olyan falusi proletárt, aki egész életében a legszorgalmasabban dolgozott és ezzel ezerholdas birtokot tudott volna szerezni. (Zaj a jobboldalon.) A másik kérdés, amit ezzel kapcsolatban meg kell említenem, az, hogy ismerni kell, hogy ennek a bármiképpen szerzett birtoknak hogyan emelkedett az értéke, kinek a munkája fokozta fel ennek a birtoknak eredeti értékét. A magyar állam fejlődése, a magyar állam erőfeszítései, amelyekkel utat, vasutat épített, a magyar állam erőfeszítései, amelyekkel nemzetközi összeköttetést létesített a nagybirtok termeivényeinek exportjához, a magyar államnak és ebben a magyar nép összességének adózása, amelyből a nagybirtoknak különféle kedvezményeket jutattak, melyekből a kisembernek nem jutott semmi. Gondoljunk a bolettára, gondoljunk a mesterséges búzaárra; ezek mind a nagybirtoknak olyan értékemelkedését jelentették, mely nem a nagybirtokos személyes munkájával állt elő, hanem a dolgozó kisember közreműködéséből, annak adózásából, annak munkájából, annak egész életéből, verejtékéből és szorgalmából. (Egy hang a jobboldalon: A kisgazdának is előnye volt!) De ha a magántulajdon korlátozása az egyetemesség érdekében történik, akkor különben is a legkonzervatívabb érvelésnek is háttérbe kell szorulnia, amint erre a zsidó birtokos magántulajdonának a megsemmisítésénél rámutattak. Én azt mondom, hogy az igazság csak egyféle lehet és ha a magántulajdont egy címen el lehet venni, akkor a közösség érdekében egy másik címet is lehet erre találni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) A másik érv, amellyel a nagybirtok fentartását indokolják, a nagybirtok^ népszaporodást javító ereje. Erre statisztikákat olvastak fel, amelyek az élveszületettek számáról számolnak be. T. Képviselőház! Nem az élveszületések száma a fontos, hlanem a megmaradottaké és ha ilymódon ai megmaradottak számát foglaljuk össze statisztikában, akik életben tudtak maradni, akkor ez semmiesetre sem a nagybirtok javára fog esni. (Boczonádi Szabó Imre: Puff! Melléfogott! — Meixner Emil: Hol van erre statisztika?)
